Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 5. szám
pannonja aranya Az aranymosás története a Kárpát-medencében A Magyar Vízügyi Múzeum kiállítása Esztergom 1990 A dunántúli aranymosás múltját és jelenét bemutató kiállítás Az esztergomi Magyar Vízügyi Múzeum földszinti helyiségeiben 1990. július 1-jén nyílt meg (és november végéig tekinthető meg) Pannónia aranya címen a dunántúli aranymosás múltját és jelenét bemutató kiállítás. Megvalósításának anyagi fedezetet biztosított az ÁFOR vezérigazgatósága, valamint több magyar bank. A kiállítás megnyitásakor a Múzeum igazgatója, Fejér László üdvözölte a megjelent vendégeket, majd dr. Arató Géza országgyűlési képviselő megnyitó beszéde következett. Utána a kiállítás rendezője, N. László Endre mutatta be a kiállítás anyagát. Néhány évvel ezelőtt szinte sorozatosan jelentek meg írásaim a Magyar Vízgazdálkodásban a történelmi Magyarország aranymosásáról, tehát ennek részletezésére most nem térek ki. (Különben erről két könyvem is jelent meg, mely imént említett cikkeimnél jóval részletesebben tárgyalja a folyami aranymosás technikáját és történetét.) Az áttekinthetőség kedvéért csupán annyit, hogy a történelmi Magyarország Európa aranyországa volt a szó legszorosabb értelmében. Földrészünk aranyának mintegy 75—80 százaléka került ki hazánk bányáiból, folyóvizeink élő és őshordalékából. Hazánk területén — bátran mondhatom — évezredek óta több száz helyen mostak egykor aranyat, s a honfoglalás utáni történelmünk során, de még a múlt században is több ezer család megélhetését biztosította az ősi mesterség. A négy nagy hazai aranymosó centrum (a Duna Pozsonytól Esztergomig; a Dráva és a Mura nyugati országhatártól Barcsig, illetve torkolatig terjedő szakasza; a Felső-Tisza vidéke, valamint az Erdélyi Érchegység folyóinak fövenye) közül kettő anyagának bemutatását céloztam meg ezzel a kiállítással. Az érdeklődők az első két teremben a Duna hajdani aranyászait láthatják képeken, munka közben, az aranymosók ősegyszerű eszköztárát, szerszámait, az itt őrzött aranymosás dokumentumait, de a jelen aranyászainak eszközeit, munkáját is. A vitrinben az apróbb eszközök, valamint a dunai arany látható, a feldolgozás és kitermelés különböző szakaszaiban. A harmadik terem egyik felében a Dráva és a Mura aranyászainak néhány eszköze, képanyaga kerül bemutatásra, valamint az aranymosás gépesítésére tett első bátortalan kísérletek szemléltetése képeken, s eredeti valóságában az egyetlen egy ilyen megmaradt mosógép, mely az egyik ácsi aranymosó, Bédi András tulajdona volt. Egyetlen kép igazolja azt, hogy igenis volt már sikeresnek mondható nagyüzemi aranymosási próbálkozás is a Dunán (az Aurea Rt. próbálkozása a Csallóközben). Ugyancsak ebben a helyiségben néhány kép bemutatja a legkorszerűbb, s igazán hatékony amerikai aranymosó gépeket is. Ezek közül még a legkisebb napi teljesitménye is körülbelül 15—20 szorosa a hagyományosnak, tehát a kézi aranymosás tel -27
