Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 5. szám
Míg korábban az ember a természetben, annak szigorú törvényeihez igazodva élt, s magatartását az alkalmazkodás kényszere jellemezte, addig az utóbbi másfél évszázad alatt egyre mélyrehatóbban avatkozott be a természet rendjébe és ez által számos területen mg bontotta annak egyensúlyát, Ennek az egyensúlynak a megbomlását tapasztalhatjuk felbecsülhetetlen értékű természeti kincseink egyik legfontosabbikánál, a víznél is, aminek káros következményei rendkívül sokfélék. Ez arra vezethető vissza, hogy az ember és környezete sokoldalú kapcsolatának jóformán minden vonatkozása összefügg a vízviszonyokkal. Igen érzékletesen tükrözi ezt Goethe csodálatos megállapítása: ,,A víz volt ősforrása a létnek! Mindent a víz tart fenn, ami csak van! Óh, tenger, hasson erőd szakadatlan. Ha felhőt nem párolgónál s csermelyt nem táplálnál, ha már kanyar folyót sose vonzanál, s elapadna a folyamár, mit érne a föld, mit a hegy meg a rét? Táplálod az életerő ütőerőt.” (Goethe: Faust II. rész) Az ember küzdelme a vízért és a víz ellen sok ezer éves folyamat, amelynek első időszakában a mesterséges beavatkozás még nem szennyezte el a vízfolyásokat. Azok az idők még a jó víz bőségével kérkedhettek s aligha tekinthető véletlennek, hogy Anakreón talán egyetlen dalából sem hiányzik a tisztán csobogó csermely, mint a nyugalom, az érintetlenség és a felüdülést nyújtó természet jelképe. A fejlett ókori civilizációk történetét tanulmányozva meggyőződhetünk arról, hogy fejlődésük alapfeltételét a jó vízviszonyok jelentették. Ahol ez az alapfeltétel valamilyen oknál fogva kedvezőtlenné vált, vagy megszűnt, ennek következményei azonnal jelentkeztek: a társadalmi-gazdasági fejlődés rohamos hanyatlásnak indult. Gyakran óriási területek váltak terméketlen sivataggá és néptelenedtek el. Mindez azt bizonyítja, hogy a víznek meghatározó szerepe van az ember életében. Itt mindjárt hangsúlyoznunk kell, hogy nemcsak „praktikus” okokból. Ezt azért kell nyomatékosan kiemelni, mivel nagyon sokan hajlanak természeti értékeinket csupán az emberi élet fizikai fenntartása szempontjából szükséges bázisként kezelni és elfeledkeznek a szellemet, a lelket tápláló szerepéről. Pedig az embert testi, lelki, szellemi egységnek kell tekinteni és a természethez, a világmindenséghez való viszonyát ennek megfelelően kell kezelni. így alakulhat csak ki a ma embere által annyira áhított minőségi élet. Ennek megteremtéséhez igen fontosak a természet szépségei által nyújtott esztétikai élmények és azok a művészi, szellemi értékek, amelyek a természet ihletése révén születnek meg. A természeti tájak, a szelíd patakok, a méitóságteljeen hömpölygő folyók az érzelmi élet és felüdülés számtalan változatos, jótékony hatását nyújtják. A természet csodálatos világa szüntelenül ihleti a költőket, írókat, zeneszerzőket, festőket stb. Az általuk létrehozott alkotások nélkül életünk nemcsak szegényebb lenne, hanem kietlenül sivár. Hogy ez ne következzék be, erkölcsi kötelességünk a természetnek azokat a fennséges, rejtett értékeit is megőrizni, melyek ezeknek a lelket nemesítő alkotásoknak az ih'letői. Kácsor László könyve ilyen felfogásban mutatja be folyóink világát, beavatva az olvasót a halász- és horgászélet rejtelmeibe is. A színesen leírt történetek hű képet adnak folyóink múltjáról, jelenéről, a vizek szerelmeseiről. E recenzió kapcsán nem célunk bemutatni a kiadványban szereplő folyóinknak a Szerző által történt megrajzolását, ízelítőül azonban indokoltnak tartunk felvillantani a Tisza-tóval kapcsolatban olyan részletet, amely meggyőzően igazolja, hogy az ember által létrehozott tavak, tározók is ugyanolyan vonzóak lehetnek, mint a természetalkotta vizek. íme a szerző megállapítása: „Ez a vidék most szebb, mint valaha . . . Azzal, hogy a szárazon maradt szigetek faállománya megerősödött, s más növények elfoglalták a számukra alkalmas, vízzel borított területeket, igazi vadvízország alakult ki a vizek szerelmeseinek legnagyobb örömére. Ezért érthető, hogy az ország lakosai nagyon gyorsan megszerették az új tó környékét. . ." „Ezen a Tisza-szakaszon nyaranta most már több tízezren pihennek. A tároló körül Kisköre, Sarud, Poroszló, Tisza - valk, Tiszafüred, Tiszaszőllős, Tiszaderzs és Abádszalók folyamatosan üdülőhelyekké fejlődnek, sőt azok a részek, ahol nagy szabad vízfelületek alakultak ki — Abádszalók, Sarud —, megjelentek vitorlásaikkal és szörfökkel a vízisport kedvelői is . . .” „A Kiskörei-tárolóval a horgászok nagy ajándékot kaptak. örülnek is. Mint ahogy régen a Ráckevei (Soroksári)Duna és a Balaton volt az álmok vize, most sokan a Tiszának erre a nagy tavára esküsznek. Nem is hiszem, hogy akad még az országban ennyire változatos vízi laborintus, bőséges halállomány és ennyiféle víztípus. Amikor a tároló épült, a Tisza partján kivágták a fákat, de a tüskök megmaradtak. Ez jó is, rossz is. Rossz, mert akadós, jó, mert itt bújik meg a hal. Az öblök, az egymásba szakadó víztükrök, a vízi növények sokasága mind kitűnő haltartó hely. Szinte napokig lehet csatangolni anélkül, hogy megúnná az ember a látványt. A régi mederben randevúzni lehet az öreg harcsákkal. Ahol megmaradtak és vízbe dőltek a kiszáradt fák, ott a süllő várja a horgászokat. A tároló így szép, és így jó, ahogy van." Kinek ajánlható Kácsor László igen értékes, számos remek fotóval illusztrált könyve? Mindazoknak, akik szeretik a természetet, szívesen keresnek felüdülést, kikapcsolódást a vízparti tájakon és cselekvőén szeretnének közreműködni e nagy értékek megőrzését szolgáló munkákban. A kiadvány a Gondolat Kiadó gondozásában jelent meg 1990-ben. L. F. Húszéves a Dél-dunántúli Vízügyi Építő Vállalat Jelentős két évtizedre tekint vissza a Délviép most megjelent reprezentatív szintű kiadványa, A visszatekintés jogos és szükséges is, mert a víz és a hozzá szorosan kapcsolódó vízgazdálkodás a társadalom egyik lételemét jelenti, melyre úgy kell vigyázni, mint a szemünk fényére. De szükséges azért is, mert a sokszor elsietett, vagy nem kellő körültekintéssel értékelő világunkban „ember-közeli” átvilágítást ad a négy megyére kiterjedő jelentős súlyú munkáról. A gondosan összeállított kiadvány jól példázza a magyar műszaki értelmiség (nagyon helyesen) névre szóló aktivitását, a vízgazdálkodás valamennyi dolgozójának lelkes és odaadó munkáját. A Délviép részére meghatározott tevékenységi kör igen széles és sokoldalú, magába foglalja a vízellátási feladatoktól a betonelem gyártáson keresztül a víz hasznosításáig terjedő munkálatokat. Nem is lehetne megszámolni, hogy Dél-Dunántúlon hány ember mond köszönetét a jó ivóvízért és az öntözési lehetőségekért, a közlekedés és az energiaellátás javulásáért. Az egész ország ismeri (és dicséri) a Balaton vizének javításáért megépített bogiárlellei és balatonújlaki szennyvíztisztító telepet. — Mindezekről részletes tájékoztatást kaphatunk a kiadványban. A kiadvány részletesen beszámol, sőt elemzi a vízgazdálkodás, a környezetvédelem terén végzett munkákat, azok eredményeit és gondjait. Különös figyelmet érdemel a műszaki színvonal fejlesztésére tett erőfeszítéseik és eredményeik, beleértve a számítástechnika rendszerbeállítását is. A közzétett adatok a vezetés, a technológia és a gazdálkodás tényezőinek helyes összekapcsolásából származó eredményességet mutatják. Nagyon szép és helyes a foglalkoztatott állomány munkahelyi közérzete és szociális helyzete javítása érdekében kifejtett tevékenység. A „Visszaemlékezések” című fejezet pedig nemcsak néhány dolgozó konkrét és kronológiai eseményeket dokumentáló emlékezése, hanem a szakmaszeretetei és a jó emberi kapcsolatokat is bemutató rész — szinte meghatóan. A tartalmi részen kívül dicséret illeti az Aqua Kiadó és Nyomda jó szerkesztőségi és nyomdatechnikai munkáját: a szép kivitel nemcsak hasznossá, hanem élvezetessé is teszi olvasását. T. J. 24
