Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1990 / 5. szám

indulóján

állás. A szegedi tetőzéshöz hozzájárult a Maros .ismételt, az előzőnél kisebb, de nem jelentéktelen áradása, és a Duna magas vízállása is.

A Közép- és Alsó-Tiszán kialakult árvízi helyzetnek oka az is, hogy a korábbi áradások után a meder nem ürült ki, az egymást követő árhullámok mind magasabb szintről indultak.

Ezekkel az eseményekkel az árvízi megpróbáltatások azonban még nem értek véget. A továbbra is csapadékos május és június első napjai után, június 9—12-én az eddig kimaradt Körösök és Kraszna vízgyűjtőjét érte a jóval a havi átlagot meghaladó csapadék, kisebb mértékben a Szamos és a Maros vízgyűjtőjét. Most a Krasznán és a Körösökön alakult ki minden addiginál magasabb árvíz, a következő tetőzésekkel: 13-án a Kraszna Ágerdőmajornál 651 cm (1 cm), a Fekete- Körös Remeténél 863 cm (77 cm); 14- én a Berettyó Szeghalomnál 678 cm (112 cm), a Sebes-Körös Körösladánynál 815 cm (101 cm), a Fehér-Körös Gyulánál 718 om (43 cm), a Kettős- Körös Békésnél 938 cm (76 cm), a Hármas-Körös Gyománál 918 cm (45 cm).

Megjegyezzük, hogy ez a csapadékszéria a Tiszántúlon az árvízveszéllyel párhuzamosan belvízveszélyt is okozott.

Ezután még egy hónapig tartottamig a vizek visszahúzódtak a medrekbe.

Dégen Imre árvízvédelmi kormánybiztos eligazítást tart a védvonalon