Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)

1989 / 1. szám

Javaslat a Tisza-tó többcélú fejlesztésére* Javaslatom ikidolgozásával célom oz, hogy a Kiskörei Vízlépcsőrendszer más­fél évtizedes üzemelési és fejlődési ta­pasztalatait figyelembe véve, ténysze­rűen összehasonlítsam a tervezett cél­kitűzéseket és megvalósításukat, és róla személyes véleményt mondjak. Ugyan­akkor a mai adottságok és a realitások figyelembevételével megfogalmazzam az általam vélt, ezredfordulóig kitűzhe­tő célokat úgy, hogy azok nagy távlat­ban se zárják ki a 300, illetve 400 mil­lió m3-es tározótér kialakítását. Mivel a reális célok között korábbi­nál nagyobb jelentőséget kap a humán célú hasznosulás (az idegenforgalom, a vízi turizmus, a vízparti fürdőzés, a vízisport, a sporthorgászat, a víziszár­­nyas-vadászat stb.) javaslatom elsősor­ban a Tisza-tó és a hozzá szorosan kapcsolódó üdülőterületre szorítkozik és abban nagyobb hangsúlyt kaip a kör­nyezet- és tájfejlesztés, valamint a hu­mán célú hasznosulás. A fejlesztés időszerűsége A komplex vízgazdálkodási létesít­mény jelenlegi állapotához viszonyított fejlesztését több tényező indokolja. Tizenöt éve, hogy üzembe helyezték a vízlépcsőt és szintén másfél évtizede, hogy megalakult о Középtiszavidéki In­téző Bizottság (KIB), „hogy összefogja és koordinálja a Kiskörei Vízlépcső és a felette kialakuló nagy mesterséges tó térségének fejlesztését.” Másfél évtized tapasztalatai figyelembevételével érde­mes mérleget vonni komplex vízügyi műszaki és üdülési idegenforgalmi szempontból, és újra fogalmazni a to­vábblépés reális lehetőségét. Az áttekintés időszerűségét az is in­dokolja, hogy az Országgyűlés őszi ülésszakán is felvetették, szorgalmaz­ták a Vízlépcső beruházásának befeje­zését. Kérdés, hogy a tömören megfogal­mazott felvetés mit tartalmaz, hogyan értelmezzük és mihez viszonyítsuk a be­fejezést? Félő, hogy vannak, akik az eredeti tervek szerint gondolják (Gaz­dasági Bizottság 10212/1965. sz. hatá­rozata). így viszont már a gondolat felvetése is több megfontolaindót hordoz magá­ban (főleg, ha a vízügyi ágazat is így értelmezné a javaslatot és a tervezett vízszinttartáshoz rendelt műszaki létesít­ményeket megépítené), mert ez több millárd forintos költségkihatással és kedvezőtlen környezeti következmények­kel járhatna. De indokolatlan is, mert pl. az öntözésfejlesztés tizenötéves ta­pasztalatai alapján az öntözővíziigény a tervezettnél lényegesen kisebb. A felvetés jogosságát elismerem (ma­gam is támogatom), a tervezet szerinti befejezés helyett, a jelenlegi adottsá­gokból kiinduló, a megváltozott igénye­ket kielégítő, a környezeti szemponto­* A szerző dr. Varga Miklós államtitkár­nak átadott javaslata, amelyet hasznosítás cél­jából megküldött dr. Nagy István KÖTIVIZIG-igazgatónak, mint a terület kezelőjének. kát jobban figyelembe vevő, a fenntar­tási jellegű munkákhoz kapcsolható, a költségkihatásokat valóban kímélő, mai gazdasági körülményeink között is el­végezhető befejezést tartom lehetsé­gesnek. Ennek célszerű fejlesztési prog­ramjának meghatározását javaslom. A beruházás tervezett célja A Vízlépcső tervezett rendeltetése, hogy (idézem a Vízügyi Közlemények 1973. évi küTönkötetéből) — „a Tisza érintett szakaszán a le­­folyósi viszonyok kiegyenlítésével a hasznosítható vízkészlet 300 millió m3-es tározótérfogattal 144 m3/s-os, majd nagy távlatban 400 millió m3-es tározótérfogattal 175 m3/s-os vízhozammal növelje; — az úszó vízkivételek miatt a duz­zasztott térben eddig mederben hagyandó 35 m3/s-os többletvíz­hozamot felszabadítsa; — a növekvő mezőgazdasági és ipa­ri vízigényeket nagyobb részt gra­vitációs úton kielégítse, 300 000 ha öntözésre berendezendő terü­let, 12 000 ha halastó és ipari üzemek vízellátását megoldja; — évi 103 millió kWh villamos ener­giát termeljen; — 1350 tonnás hajók közlekedésére alkalmas, 120 km-es szakaszán bajóutat létesítsen; — a Tisza duzzasztással érintett 120 km-es szakaszán a szivattyús víz­kivételeket részben megszüntesse, a megmaradóknál az emelési ma­gasságot csökkentse; — a tározó 127 km2-es vízfelületével üdülési és sportolási lehetősége­ket teremtsen.” A beruházásán! III. ütemű program­ja volt, amelyből az 1—II. készült el. Ez­zel részletesen nem foglalkozom, az előzményeket csak olyan mélységben említem, amennyiben az indokolt a Ti­sza-tó fejlesztése szempontjából. Az üdülőterület fejlesztésére, a KIB célkitűzésére vonatkozóan az alakuló ülés elnöki beszédéből idézek: „A Középtiszavidéki Intéző Bizottság megalakulásával új fejezet kezdődik a Vízlépcső teremtette lehetőségek hasz­nosításában. Ezen a tájon, mely ko­rábban országunk más térségeinek ál­talános fejlődésétől számos vonatko­zásban elmaradt, tíz- és tízezrek szá­mára pihenést adó, felüdülést nyújtó, korszerű, színvonalas üdülőkörzet jön létre Tiszafüred, Abádszalók, Tiszaderzs, Tiszaszőlős, Kisköre, Tiszanáina, Sarud, Újlőrincfalva, Poroszló, Négyes és Tisza­­valk hajdan poros, az idegenforgalom útvonalaitól távoleső alföldi falvak, a hullámtéri tározóval közvetlen ‘kapcso­latban lévő üdülőhelyekké fejlődnek.” Környezeti hatásáról pedig így szólt: „A természeti, környezeti feltételek közül három kérdést emelek íki: Az egyik az üdülési szempontból aJapléte­­sítménynek számító hullámtéri tározó, másik a tározó vízminőségvédelime, a harmadik pedig a fásítás.” A program társadalmi szükségessé­gét, gazdasági hatékonyságát a tudo­mányos megalapozottságú tanulmá­nyok támasztották alá. A környezeti ha­tások teljes köréről ekkor még nem volt szó, hiszen a mai értelemben vett kör­nyezetvédelem, mint olyan, hazánkban ismeretlen fogalom volt. A kor szelleme egyébként sem olyan volt, hogy meg­kérdőjelezzék a komplex műszaki léte­sítmény szükségességét. Az öntözés fejlesztésének előirányzata Időpont, illetve időszak Kapacitás országosan összesen Ebből a Kiskörei-vízlépcső hatásterületén terület ezer ha (vízigény* m3/s terület ezer ha vízigény* m3/s 1972-ben 426 210 160 110** 1973—75 között kb. 74 34 40 20 1975 végén 500 244 200 130 1975—80 között kb. 120—150 56—66 80—100 40—50 1980 végén 620—650 300—310 280—300 170—180 1981—85 között kb. 150—200 70—90 120—130 50—60 1985 végén 770—850 370—400 400—430 220—240 * Nyári, nettó csúcsérték Ma már könnyű felismerni, hogy a nagy vízigényt a túlzott öntözésfejlesz­tési előirányzat indokolta, amelynek ütemezését az ország területére kiter­jedő táblázat részletesen is bemutat. A korabeli elképzeléseink között sze­repelt az is, hogy 1985—1990 között el­készül a,Duna—Tisza-csatorna 80—100 m3/s vízátvezetéssel, és 1986-ig meg­épül a Csongrádi Vízlépcső I. üteme, 20 millió m3-es hasznos térfogatú táro­zóval. A tervezett céloktól való eltérés Részletes elemzés nélkül is megálla­­pítahtó, hogy sem az öntözés területi fejlesztései, sem az öntözés műszaki lé-6

Next

/
Thumbnails
Contents