Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 2. szám
Nyirad Hévízi-tó a 450 l/sec alá csökkent és ezért a vízjogi engedély kérelmet a Hévízi-tó károsodásának veszélye miatt elutasítottuk és az esetlegesen belkövetkezendő kárelhárítás érdekében szükséges intézkedések előírására került sor. így az Alumíniumipari Tröszt javasolta: 1. A vízhozam növelése érdekében a tó vízszintjének csökkentését. 2. A barlang-kráter szivattyús megszívásónak megoldását. 3. A tó körzetében más hévíz-kutakból tápvezetéken való vízpótlást. A javaslatokat az OVB Bányavíz Szakbizottsága és a Tervgazdasági Bizottság elfogadja, ennek állapján megindul a javaslatok kidolgozása. 1984-ben felmerül a csabpusztai bányanyitás, ahol egy magasabb vízemeleten -j-100 mBf. felett található bauxit, és a bányanyitás előkészítésével párhuzamosan felmerül a gyorsított letermelés lehetősége, melynek során 1990-ig leművelnék az izamajori bányákat +60 mBf-ig, a deáki-pusztai bányát +30 mBf-ig. A tervezésre elvi vízjogi engedély kiadására került sor, azonban ennek lejárta után az engedélytől a beruházó bányavállalat eláll. 1983-ban a hévízi tóforrás hozama 300 l/sec közelében csökken és felerősödnek a tóval kapcsolatos jogos aggodalmak. Az Egészségügyi Minisztérium 330 l/sec-ben, majd végül 300 l/sec4ben állapítja meg a gyógyászati szempontból elviselhető minimális vízhozamot. A VITUKI 1984-ben elkészítette a Hévízi-tó hidrogeológiai védőövezetének tervét és megállapította, hogy a teljes utánpótlást biztosító terület beszivársága 150 m3/p, ugyanakikor a térséget érintő ka rsz tv ízte nme lés eléri a 300 m3/p-t, mely állandóan növeli a leszívás okozta depressziós tölcsért. 1987-ben a vállalat újra kezdeményezi a csabpusztai bányanyitással kapcsolatos elvi vízjogi engedélyezést, a művelés alatt lévő bányáknál — a vízjogi üzemeltetési engedély felülvizs-18 A Hévíz-tóforrás és a nyírádi vízemelés vízhozam—vízszint alakulása
