Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 2. szám
Vizfelhaszn. Termelés 1. sz. ábra. Termelési és vizfelhasználási grafikon — sósav, — nátrium hidroxid, — nátrium biszulf.it, — Hypo, — mésztej, — polieleiktrolit. 2. Bejelző és automata irányító rendszer demonstrációs vezérlőtáblával (5. sz. kép). 3. Laboratórium a szennyvíztisztító berendezés folyamatos ellenőrzésére és karbantartására (6. sz. kép). 4. Biztonságtechnikai elhárító és ellenőrző berendezések (gázészlelőik, vészszellőzők, vészzuhany, stb.), valamint szociális létesítmények. A beruházás bekerülési költsége 207 millió Ft volt. Üzemi tapasztalatok, eredmények A gyártelep teljes vízgazdálkodását átalakító víztakarékos ipari szennyvíztisztító mű beüzemelése 1984 őszén történt meg. Az azóta eltelt három év alatt a berendezés folyamatosan jó hatásfokkal és egyre fokozódó eredményességgél üzemelt. A frissvízfogyasztás az üzemben a korábbi 3500 m3/napról 2000 m3/nap alá csőikként (lásd: az 1. sz. ábrát). Ezzel bizonyítottá vált, hogy a felületkikészítő üzemek vízigényének csupán 27%-át kell frissvízből biztosítani. A további 73% о vízvisszaforgatásból biztosítható. A viszszaforgatott ioncserélt víz ára 1985-ben 6,5 Ft/m3, 1986-ban 4,5 Ft/m3, 1987-lben 4,5 Ft/m3 körül alakult. Meg kell jegyezzük, hogy a visszaforgatott ioncserélt víz minősége — az ioncserélő gyanták elhasználódásának függvényében — 5—30 yv/S vezetőképességű, azaz 11—60-szor jobb minőségű a rendelkezésre álló ivóvíz minőségénél. Ez a vízminőség — mivel sósegény — az öblítés hatásfokát jelentősen növeli a felület élő- és kikészítő sorokon. A takarék öbfítőikádak leeresztési terminusának megfelelő megválasztásával fentieken túlmenően jelentősen lehet befolyásolni az ioncserélés költségeit is. Az ioncserélt vizek felhasználása kedvező eredményeket hozott a bojlerek és a mosógépek vizes próbájánál is, mivel a próbák után a szerkezeteken só-, illetve vízkőmáradványok nem rakódtak le. Környezetszennyezés-csökkentés oldaláról a következő eredményekről lehet beszámolni: Amíg a gyár 1973. és 1984. között összesen 72, azaz évi 7,2 tonna cinket engedett a befogadóba a tisztítatlan szennyvizekkel, addig a tisztítómű beüzemelése óta ez 110 kg/év mennyiségre csökkent le. A kibocsájtott mérgező cink mennyisége 65-öd részére csökkent a létesítmény megépítése előttihez képest. Éves szinten a szennyvízben lévő 7—8 tonna cink a tisztítástechnológiában történő kicsapatás után átmeneti veszélyes hulladéktárolóban kerül biztonságos elhelyezésre. A 60 000 m3-es átmeneti víztározó megépítésével és üzemeltetésével a VIII/7-es vízfolyás teljes hosszában megszűnt a környezet veszélyeztetettsége. A tároló és az arra telepített mezőgazdasági vízhasználatok zavartalanul működhetnek. A tisztított víz befogadóba történő szabályozott leeresztése 1985-ben három, 1986-ban kettő, 1987-ben szintén kettő alkalommal történt, összesen mintegy 350 000 ;m3 vízmennyiséggel. A 60 000 m3-es tisztítottszennyvíz-tárolóban a biológiai élet szinte teljes, mivel abban magasabbrerrdű élőlények vannak (számtalan béka, néhány vízisikló stb.). Összefoglalva: A tisztítás hatásfoka folyamatosan kielégíti az illetékes vízügyi hatóság által meghatározott igen szigorú egyedi határértékeket is. Ennek bizonysága a Vízügyi Közlemények 1986. évi 3. füzet 360. oldalán megjelent — a Vízügyi Hatóság által publikált — táblázat, mely szerint a tisztítási hatásfok nehézfémek esetében közel 100%os, valamint az a tény is, hogy a Vízügyi Hatóság a gyárnak ez évben már szerződésben biztosította az önkontrollos mérési lehetőségeket. A példa azt mutatja, hogy egy jól megválasztott technológiával, jól megépített és üzemeltetett létesítménnyel kedvező eredményeket lehet elérni a környezetvédelem és vízgazdálkodás területén is. Benedekfy Vilmos—Körtvélyesi Mihály—Vörös Vidor 16
