Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 2. szám
magyar—NSZK [kormányközi környezetvédelmi együttműködési megállapodások elkészítésiét. A magyar—NSZK kormányközi környezetvédelmi együttműködési egyezmény aláírása 1988. december 12-én megtörtént. Szovjet partnereinkkel egyeztettük az együttműködés fő irányait meghatározó megállapodást, amelynek aláírása 1989. I. félévében várható. Külön említést érdemel az 1988 szeptemberében Londonban tartott magyar—brit vízügyi és környezetvédelmi kerekasztall-ikonferemcia, ami megerősítette a korábban meglévő természetvédelmi és vízügyi kapcsolatokat és egyúttal lehetővé tette a kapcsolatfelvételt a brit környezetvédelmi hatóságokkal is. A finn kömyezetügyi miniszter magyarországi látogatása alkalmával a finn fél egyetértett azzal, hogy a korábbi környezetvédelmi és vízügyi együttműködést — egy új tárcaközi megállapodás 1989-ben tervezett megkötésével — integráltan folytassuk. Finn relációban fontos esemény volt a VITUKI és partnerintézete közötti együttműködés eredményeit áttekintő nemzetközi szimpózium (folyók és tavak áramlási és szállítási folyamatainak modellezése). Svéd relációban már integrált az együttműködés a környezetvédelem és a vízgazdálkodás területén. Fontos esemény volt a svéd környezetvédelmi hivatal elnökhelyettesének magyarországi látogatása, melynek alkalmával elsősorban a környezetvédelmi kutatási együttműködés és a sávosodé« kérdését tekintették át. A magyar—osztrák környezetvédelmi államközi egyezmény munkaterviének végrehajtása keretében hasznos tapasztalatcserét va'lósítofturVk meg a levegőtisztaság-védelem, a környezeti hatásvizsgálatok, a környezeti adatbank, környezeti nevelés és tudatformálás, valamint a természetvédelem kérdéseiben. Egyeztettük az 1989—91. évi munkaprogramot is. A határ menti miniszteri találkozó allkalimával megállapodás jött -létre arról, hogy a Fertő-tavi közös nemzeti pa rk kiaki látásának előkészítése megkezdőd jék. Az USA-ival meglévő tudományos-műszaki államközi megállapodás alapján tárgyalások folytak közös környezetvédelmi munkaprogram kialakítására. Egyidejűleg törekedtünk arra, hogy fenntartsuk az egyes szakterületek korábban kialakított önálló együttműködéseit azokkal az országokkal, amelyekben az államigazgatási szervezet nem teszi lehetővé a környezetvédelmi és a vízgazdálkodási témák koordinált 'kezelését. így pl. a holland relációban két minisztériummal tart fenn kapcsolatot a KVM. A holland környezetvédelmi .miniszter decemberi magyarországi látogatása alkalmával írtuk alá a tárcaszintű környezetvédelmi megállapodást. Egyidejűleg folytatjuk a vízgazdálkodási együttműködést is. Ugyancsak tovább folytatódik a vízgazdálkodási együttműködési munkatervek végrehajtása a Szovjetunió össz-szövetségi, illetve ulkrán Meloráciás és Vízgazdálkodási Minisztériumával, a cseh és szlovák Erdő-, Vízgazdálkodási és Fafeldoígozóipairi Minisztériummal, a kínai Vízgazdálkodási Minisztériummal, a jugoszláv szövetségi és köztársasági intézményekkel. A Magyar—Francia Vízgazdálkodási Albizottság párizsi ülése alkalmával vízügyi kollokviumot tartottak az új technikák alkalmazásáról. 8. A sokoldalú nemzetközi együttműködés keretében részt vettünk a Brundtland Jelentéshez kapcsolódó munkában. Közreműködünk a harmonikus fejlődés elvének európai közös megvalósítása témakörben 1990-ben Betgemben miniszteri szinten megtartásra kerülő konferencia előkészítésében. Levelezés útján bekapcsolódtunk a genfi székhelyű Brundtland Központ tevékenységébe. A Közös Piac és az MNK közötti megállapodás alapján környezetvédelmi együttműködési munkatervet készítettünk elő az EGK Bizottság illetékes képviselőivel. Ennek aláírására és a konkrét kutatási-információs együttműködés megindítására 1989-ben ikerül sor. Az UNEP keretében részt vettünk a veszélyes hulladékok határokon át történő szállításának szabályozásával foglalkozó globális egyezmény kidolgozásában. Az 1989 márciusában aláírásra kerülő egyezményhez történő csatlakozásunk feltételeinek vizsgálatát több tárca, főhatóság bevonásával folytattuk. Csatlakoztunk az ózonréteg védelmét célzó Bécsi Alapegyezményhez és vizsgáltuk a Montreali Jegyzőkönyvhöz történő csatlakozás feltételeit. Részt vettünk az Európai Gazdasági Bizottság új szervének, a Környezeti és Vízügyi Kormányfőtanácsadók Testületének első ülésszakán. A kormányfő-tanácsadók elfogadták „Az ENSZ EGB környezetvédelmi és természeti erőforrások ésszerű felhasználására vonatkozó regionális stratégiája 2000-ig és azon túl” c. dokumentumot, megvitatták a „Felszín alatti vizekkel való gazdálkodás Kartája"-t, elindították a „Határvizek havária szennyezésére vonatkozó magatartási kódex” kidolgozását. Fontos lesz a határvizek vízszennyezésével kapcsolatos felelősség tárgyában meginduló munka. Kormányelőterjesztést készítettünk az 1979-ben Magyarország által Is aláírt, a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő légszennyezésről szóló EGB egyezményhez kapcsolódó, az NO,-kibocsátás korlátozását előirányzó jegyzőkönyvhöz való csatlakozásunk kérdéséről. Végleges döntés még nem születeti. A Meteorológiai Világszervezet (WMO) Hidrológiai Bizottságának 8. ülésén a Bizottság elnökéül újabb négy évre magyar szakembert választottak, ami az eddigi közreműködésünk elismerését jelenti. A nemzetközi fontosságú vizenyős területek védelméről szóló egyezmény alapján 1988-ban az ún. Rómeón listára — a meglévő 8, összesen 29 e ha kiterjedésű terület mellé — újabb 7 terület felvételét indítottuk meg. Az előkészítés KVM-en belül befejeződött, a MÉM egyetértése esetén öszszesen 84 e ha terület ikerül fel a listára. Hazánk eredményesen képviseltette magáit a Nemzetközi Vízellátási Szövetség tanácskozásán (Rio de Janeiro), ahol az 1993. évi kongresszus rendezési jogát Magyarország nyerte el. Részt vettünk ta Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) 1988-ban kezdeményezett kelet-európai programjában. Az egyes országok által készített tanulmányok alapján az IUCN közreműködésével biztosítandó pénzügyi állapokból (Marshall Fund, Rockefeller Brothers Fund, Világbank) különböző projectek beindulása várható. A tavaik környezetvédelmével foglalkozó nemzetközi bizottság (ILEC) 3. konferenciáját „Balaton ’88” címmel 1988 szeptemberében rendeztük meg Keszthelyen (200 résztvevővel a világ minden részérőíl). Az igen sikeresnek minősített konferencián a külföldiek megismerhették a hazai Balatonkutatás eredményeit, szakembereink pedig számos, jól hasznosítható ismerethez jutottak. Együttműködési megállapodást kötöttünk a bonni székhelyű Európai Környezetpolitikai Intézettel, amellyel 1989-ben közös nemzetközi környezetvédelmi konferenciát rendezünk Budapesten. A Nemzetközi Hidraulikai Kutatási Szövetség (IAHR) Budapesten rendezte meg folyamhidrauilikai konferenciáját. A KGST szervezetének korszerűsítése keretében megalakult a KGST Környezetvédelmi Együttműködési Állandó Bizottsága. A Bizottság munkájában és az érvényben lévő környezetvédelmi és vízgazdálkodási programokban a magyar érdekek figyelembevételével vettünk részt, a vállalt feladatokat teljesítettük. Magyarországon megrendeztük a Tisza völgyi Állandó Munkacsoport 16. ülését. Új elemként jelentkezik a Bizottság munkájában a más nemzetközi szervezetekkel való együttműködés összehangolása. A környezetvédelem terén folyó együttműködés továbbfejlesztése érdekében jelenleg kidolgozás alatt áll a KGST- tagállaimok 200-ig szóló környezetvédelmi stratégiája, amely alapul szolgál a következő időszak együttműködési programjainak kidolgozásához. 9. Az elmúlt évben az érdekelt vállalatok bevonásával áttekintettük a környezetvédelmi és a vízgazdálkodási exporttevékenység helyzetét, amit a főosztályvezetői értekezlet is megtárgyalt. A tájékoztató elsősorban az 1981 óta eltelt időszakkal foglalkozott, jellemző megállapításai azonban az 1988. évre is érvényesek. A KVM vállalatainak exportjában növekedett a BNV létesítésével kapcsolatos építési-kivitelezési tevékenység aránya, a fejlődő országokba irányuló szellemi exporthoz viszonyítva. A BNV-vel kapcsolatos magyar „beszállítások" — elsősorban osztrák, illetve jugoszláv viszonylatban — mintegy 248 miIIIió Ft értékű export árbevételt eredményeztek, amiből a KVM vállalatainak részesedése kib. 30—35%. A fejlődő országokban a megrendelők által igényelt finanszírozási feltételek és a helyi korlátozó intézkedések miatt 1988-ban 5
