Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)

1989 / 2. szám

Környezetünk védelme három nemzetközi tanácskozás tükrében Napjainkban a világpolitikában az enyhülési folyamat re­ményteljes kibontakozásának vagyunk tanúi. A nemzetközi problémák konfrontáció» kezelését felváltja az előttünk álló kihívások összehangolt erőfeszítéseik útján történő megoldá­sának új típusú megközelítése. E kihívások közül — a lesze­relés és az emberi jogok kérdéseiben elért előre'haJadás kö­vetkeztében — mindinkább a gazdasági együttműködés és a környezet védelmének közös gondjai és feladatai kerülnek előtérbe. Ezt tanúsítja az a három egymást követő nemzet­közi esemény is, mely ez év márciusában, egy hónap alatt az emberi környezet megóvása érdekében lezajlott. Március elején, a brit kormány kezdeményezésére London­ban került sor a légköri ózonréteg védelmével foglalkozó konferenciára, melyen 123 ország — többségében miniszteri szinten — képviseltette magát. A tanácskozás munkájában közreműködött az ENSZ Környezeti Program (UNEP), vala­mint számos más nemzetközi szervezet, így például az Euró­pai Gazdasági Közösség is. A rendezvényen aktívan részt vett Margaret Thatcher brit miniszterelnök. A konferencia célja az volt, hogy a tudomány, az ipar és a kormányok képviselői megvitassák az ózonréteg védelmé­vel kapcsolatos teendőket, különös tekintettel az úo. Mont­­reáli Jegyzőkönyvben foglaltak végrehajtására. A jegyző­könyv — mely 1989. január 1-jén hatályba lépett — előírja az ózonréteget károsító anyagok (CFC-k) termelésének és felhasználásának fokozatos korlátozását. Ezzel összefüggés­ben szükség van a megfelelő helyettesítő anyagok előállí­tására, a tudományos kutatás eredményeinek felhasználásá­val. A tanácskozáson elhangzott valamennyi állásfoglalás hangsúlyozta az ózonréteg védelmének — mint az egyik glo­bális környezeti kérdés megoldásának — szükségességét, amely összefüggésben van a légiköri üvegház hatásból eredő ún. általános felmelegedéssel, Illetve klímaváltozással. Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási mi­niszter a konferencián jelentette be a magyar kormány dön­tését a Montreáíi Jegyzőkönyvhöz való csatlakozásunkról, mely kötelezettségvállalásunkat elismeréssel fogadták. Szá­mos fejlett ország önként vállalta a jegyzőkönyvben foglalt kötelezettségek korábbi teljesítését, illetve az ózonréteget károsító anyagok — freonok és halonok — alkalmazásának az évezred végéig történő teljes betiltását. A tanácskozással párhuzamosan tartottak összejövetelt a különböző társadal­mi környezetvédő mozgalmak is, hozzájárulva a felmerült kérdések tisztázásához. A londoni konferencia jó példa volt a globális problé­mák közös felelősséggel történő megoldására és bizonyí­totta a környezet védelmét szolgáló célkitűzéseknek a gaz­dasági feljesztéssel történő integrálását a harmonikus fejlő­dés érdekében. Március közepén került sor Hágában arra a magasszintű környezetvédelmi konferenciára, melyen huszonnégy ország állam- és kormányfője aláírta az ún. Hágai Nyilatkozatot. A francia, a holland és a norvég kormányfő által kezde­ményezett Nyilatkozatban az aláírók kifejezik aggodalmukat Földünk légkörének folyamatos felmelegedése, a levegő­­szennyezés fokozódása és annak beláthatatlan következmé­nyei iránt és széles körű nemzetközi összefogást sürgetnek e folyamat mielőbbi lelassítása, megállítása érdekében. Töb­bek között kimondják: „Mivel a probléma az egész bolygót érinti, a megoldásokat is csak globális szinten lehet kialakítani. A veszélyek jellegé­ből eredően a keresett ellenszernek ezért nem csupán az ökorendszer megőrzésének alapvető feladatát, hanem az em­beriségnek az emberhez méltó körűimé nyékhez és az egész­séges környezethez való jogát is figyelembe kell vennie. Más­felől viszont a nemzetek közösségének a jelen és jövőbeni nemzedékekkel szembeni ebből következő kötelessége, hogy minden tőle telhetőt megtegyem a légkör minőségének meg­óvására. Olyan szabályozó, támogató és az alkalmazkodást elősegítő intézkedésekre van szükség, amelyek figyelembe veszik a résztvevő országok fejlettségi szintjét és teherbíró képességét. A légkört károsító legtöbb szennyezőanyag-ki­bocsátás jelenleg a fejlett ipari országokból származik. De ugyanezek az országok azok, amelyeknek a legtöbb lehető­ségük van a változtatásra, és amelyek rendelkeznek a prob­léma hatékony kezeléséhez szükséges pénzforrásokkal.” A Nyilatkozat az ENSZ keretében működő szervezet(ek) hatáskörének bővítését vagy egy új szervezet felállítását irá­nyozza elő, amelynek feladata a légkör felmelegedését elő­idéző szennyező anyagok kibocsátásának csökkentését célzó szabványok, normatívák kidolgozása, e szabványok érvénye­sülésének ellenőrzése — a Hágai Nemzetközi Bíróság bevo­násával —, azok betartásának nemzetközi segítséggel (bele­értve a korszerű technológiákhoz való hozzájutás megköny­­nyítését is) történő elősegítése lesz. A Nyilatkozat az aláírók politikai eltökéltségét tükrözi a nemzetközi együttműködés jelenlegi formáinak tökéletesítése, új típusú együttműködési fonmák, keretek és módszerek, il­letve nemzetközi szerződések kialakítása érdekében. Az alá­író államok felhívással fordultak az ENSZ tagállamaihoz, az érdekelt nemzetközi szervezetekhez, hogy csatlakozzanak a légikör védelmét szolgáló együttműködéshez és teremtsék meg egy széles körű nemzetközi összefogás lehetőségét. Magyarország számára megtiszteltetés és nemzetközi te­kintélyünk kifejezése is volt, hogy huszonnégy európai, ázsiai, afrikai és latin-(amerikai ország között meghívást kapott a hágai konferenciára. Németh Miklós miniszterelnök szemé­lyes részvétele és az általa aláírt Nyilatkozat jelzi, hogy a nemzetközi együttműködésben való aktív közreműködésünk mellett hosszú távú (kormányzati politikánk a (környezet meg­óvását, a levegőszennyezés megakadályozását, a környezet­­barát ipari és mezőgazdasági technológiák meghonosítását fontos kérdésként tartja számon és e célkitűzések megvaló­sítása érdekében kész megtenni a szükséges intézkedéseket. Március végén került sor Bőseiben arra a konferenciára, melyet az ENSZ Környezeti Program, az UNEP hívott össze a veszélyes hulladékok országhatárokon át történő szállításá­nak ellenőrzésével foglalkozó Egyezmény elfogadására és aláírására. Az Egyezmény kidolgozását két évvel ezelőtt Magyarország Svájccal közösen kezdeményezte, amit elősegített az 1987. októberében Budapesten tartott, a veszélyes hulladékokkáI foglalkozó világkonferencia is. A probléma nagyságrendjét jól érzékelteti, hogy Földünkön a termelési, szolgáltatási és fogyasztási szektoraikban kép­ződő veszélyes hulladékok mennyisége évente mintegy 300 millió tonna. Az elmúlt évek során nyilvánvalóvá vált, hogy megfelelő kezelés (tárolás, ártalmatlanítás, illetve hasznosí­tás) hiányában a veszélyes hulladékok súlyosan veszélyezte­tik a természeti környezetet és az emberi egészséget. Ennek felismerése megköveteli a veszélyeshulladék-gazdálkodás nemzetközi méretű rendezését, amelynek egyik fontos felté­tele a veszélyes hulladékok határokon át történő szállításá­nak szabályozása, hiszen az elmúlt évtizedben a nemzetköz hulladékkereskedelem — beleértve az illegális szállítmányo­kat is — intenziven növekedett. Mindezen problémák nem­zetközi jogi rendezésében hazánk — mint jellegzetes tran­zitország — jelentősen érdekelt. A fejlett és fejlődő (elsősorban afrikai) országok közötti kompromisszum alapján véglegesített Egyezmény hatálya az egészségre és a környezetre veszélyes hulladékok mellett a települési hulladékok és azok égetési maradékai szállításá­nak és az azt követő elhelyezésüknek jogi, adminisztratív szabályozására terjed ki. Meghatározza az „exportőr'1 és „importőr" kötelezettségeit. Az Egyezmény globális keretet ad a (hulladékszállítások jelenleg nagyobb részt ellenőrizet­len, illetve illegális gyakorlatának visszaszorításához és ennek eredményeként a szállított hulladékok környezetkímélő elhe­lyezésének biztosításához. E célok érdekében az Egyezmény­ben részes országok együttműködnek, műszaki-tudományos információcserét végeznek, elősegítik a technológiai transz­fert és szem előtt tartják a fejlődő országok érdekeit. Az Egyezmény szövegét a konferencián részt vevő 116 ország egyhangúlag elfogadta és a helyszínen 34 ország, valamint az Európai Gazdasági Közösség (Közös Piac) képviselője már

Next

/
Thumbnails
Contents