Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 8. szám
kosság vagy az arra közlekedők egészségét potenciálisan kockáztatja. A legyek, rágcsálók elszaporodása a bűzös műveleteikkel függ össze. Jelenlétük — az esztétikailag kifogásolható állapotokon kívül — a cseppszóródásnál jóval nagyobb távolságra kiterjedően a fertőző ágens átvitelében vehet részt. A rágcsálók irtása alapvető követelmény. Bűzt, kémiai szennyezést, Illetve poremissziát akozhatnak az égetők. Ez függ az égetendő anyag összetételétől, az égetési hőmérséklettől, illetve az égetőrendszer típusától (forgókemencés, etázs, fluidágyas stb.). Véggáztisztításról való gondoskodás többnyire elkerülhetetlen. A szennyvíztisztítás és -elhelyezés folyamatában eleget kell tenni — a környezetegészségügyi (talaj-, talajvíz-, levegőegészségügyi), — az élelmiszeregészségügyi, — járványügyi higiénés feltételeknek. Valamennyi feltételt a vonatkozó jogszabályok rögzítik. (Lásd pl. a ,,Szennyvizeibe! yezési szabályzat”, a 9003/1983. MÉM—EüM—OVH együttes közleménye; A települési folyékony hulladék tároláséinak, ártalmatlanításának és hasznosításának közegészségügyi szabályairól szóló 2/1985. EüM—ÉVM együttes rendelet stb.) Az előírások betartását a közegészségügyi-járványügyi hatóság folyamatosan ellenőrzi. 3.5. Az ipari előkezeléssel kapcsolatos feltételek A tisztítótelepen belüli részműveletekre nemcsak az elhelyezés feltételei, hanem az érkező szennyvíz — elsősorban a termelési szférából származó — szennyezettség! mutatói is befolyást gyakorolnak. A szennyvíz vagy szennyvíziszap újrahasznosítási lehetőségét — de magát a tisztítási folyamatot is —• döntő módon érinti az ún. ipari előtisztítok hatékonysága. Az ipari vízgazdálkodás alapkritériumát — azaz a termelésből származó veszélyes és káros anyagok eliminálását (leválasztás, visszaforgatás, újrahasznosítás) nem különálló tevékenységnek, hanem a termelési technológia utolsó fázisának kell tekinteni — feltétlen érvényre kell juttatni. Az előtisztítás és a központi tisztítótelep összhangját meg kell teremteni (hőmérséklet, pH, hulladék vagy veszélyes anyagok szelektív vagy komplex visszatartása). Az előtisztítás hatékonyságát az eltávolítamdó veszélyes anyag ártalommentes elhelyezési lehetősége döntően befolyásolja, hiszen nem vitás, ha a mérgező anyagoik lerakóhelye nem biztosított, azok előbbutóbb megjelennek a tisztítótelep iszapjában, s saját tömegének többszörösét teszi hasznosításra alkalmatlanná. A termelésből származó szilárd és folyékony fázisban preventív módon leválasztásra kerülő veszélyes anyagok elhelyezése ily módon szoros kapcsolatot képez a hulladékgazdálkodással, különös módpn a veszélyes hulladékok elhelyezési problematikájával. A preventív ipari előkezelésnek — akár szakágankénti bontásban is — alapvető szerepe van tehát a hatékony és gazdaságos szennyvíztisztítási technológia kialakítására, azaz a teljes folyamat eredményes végrehajtására'. Az elhelyezés feltételeit vizsgálva változatlanul a mezőgazdasági területen történő — hasznosítással egybekötött — elhelyezés látszik a leggazdaságosabb és környezeti szempontból is a legmegfelelőbb megoldásnak. Ebből kiindulva, egyrészt tovább kell keresni az érintett két tárca koordinált feladatmegosztását, másrészt kutatni kell azokat a módszereket, amelyek az elhelyezés szempontjából kívánatos minőséget a telepen belül a leggazdaságosabb úton biztosítják. A felhalmozott anyagtól szabadulni kívánó kibocsátó a fogadó feltételeinek kielégítésekor azonban a legtöbb esetben számára kedvezőtlen kompromisszumokra kényszerül. Dr. Juhász Endre CSONTOS KORNÉL J Életpályája hiven tükrözi egy idegen nyelveket is beszélő, a külföld iránt érdeklődő magyar műszaki értelmiségi sorsát. Érdeklődése, személyes ambíciói, családja, körülményei mintegy motiválták, hogy a műszaki végzettségű, tervezésben, kivitelezésben dolgozó trópusi tapasztalatokkal is rendelkező szakember élete egy jelentős időszakában a vízügy diplomatájaként tevékenykedett. 1927. június 13-án Amszterdamban született. Gyermekkora a borsodi vidékhez kötődött. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen végezte, ahol 1950-ben vízépítő mérnöki oklevelet szerzett. Az egyetemi tanulmányok befejezése után a tiszalöki vízlépcső kivitelezésénél dolgozott építésvezetőként. Az építési gyakorlatot a tervezésiben hasznosította először a Miskolci Tervező Vállalatnál, majd 1961 szeptemberétől az Északmaigyarországi Vízügyi Igazgatóságnál. A hazai tapasztalatokat jól egészítette ki az 1964-ben a hollandiai Wageningenben elvégzett mérnöktovábbképző tanfolyam. Érdeklődése, tapasztalatai, külföldi munkavégzésre inspirálták. Régi álma teljesült, amikor 1969-ben a 1ESCO szervezésében a Magyar—Tanzán Kölcsönös Műszaki-Tudományos Együttműködési Megállapodás keretében a tanzániai Víz- és Energiaügyi Minisztériumhoz került vízügyi szakértőnek. A trópusi körülmények között a cseppenkénti öntözés kutatásával foglalkozott. Az ő munkája is hozzájárult kísérleti öntözőtelepek létrehozásához Tanzánia különböző régióiban. Hazatérése után 1971—75 között ismét a Miskolci Tervező Vállalatnál dolgozott mélyépítési szakági főmérnöki beosztásban. Legjelentősebb munkájuk ebben az időben az „Avas” lakótelep útépítési és közművesítés! terveinek elkészítése volt. Nemzetközi tapasztalataira is számítva hívták át 1975-ben az Országos Vízügyi Hivatalihoz, amit ő örömmel elfogadott. Itt kezdődött személyes közreműködése a vízügyi nemzetközi együttműködés ágazati irányító munkájában. A Hivatal Nemzetközi Kapcsolatok Főosztályán osztályvezetőként, majd főosztályvezető-helyettesként tevékenykedett. Legjelentősebb nemzetközi tevékenysége a haitárvízi együttműködéshez — a vízügy számára legfontosabb nemzetközi együttműködési területhez — kapcsolódik. 1976-tól megszakítás nélkül a magyar kormány első meghatalmazott helyetteseként közreműködött a Magyar—Osztrák Vízügyi Bizottság munkájában. Számos főbizottság!, albizottság! és szakértői ülésről készült dokumentum őrzi azt a szellemi tevékenységet, amivel példamutatóam hozzájárult ahhoz, hogy a két eltérő társadalmi berendezkedésű ország közötti kapcsolatok töretlenül fejlődjenek. A Magyar—Osztrák Vízügyi Bizottság 30 éves tevékenységéről szóló kiadvány értékelése valamennyi magyar és osztrák közreműködő tevékenységét értékelve ezt Írja: „Végül is az együttműködésnek olyan együttes szervezete alakult ki, amely nem korlátozódik a Vízügyi Bizottság éves ülésszakaszaira, hanem egy albizottság vette át a szakmai kérdések alapos vizsgálatát és a döntések előkészítését”. Hozzá kívánkozik ehhez az értékeléshez, hogy ezen albizottság munkáját a magyar fél részéről Csontos Kornél irányította. Kornél barátunk emlékét őrzik a magyar—osztrák határvíz! együttműködés színhelyei; a Lajta, a Kis-Lajta és a Megyei-csatorna, a Fertő tó, az Ikva—Hanság csatornarendszer, a Répce, a Pinka és a Strém, a Rába és a Lapincs. A vízügy nemzetközi kapcsolatainak fejlesztéséért végzett munkájából a teljességre törekvés nélkül kiemelkedő a magyar—holland, a magyar—brit, a magyar—NSZK, a magyar—amerikai kapcsolatok kialakításában és továbbfejlesztésében való személyes közreműködése. Aktívan foglalkozott a skandináv országok, Japán, India, Tanzánia vízügyi szerveivel való együttműködés kérdéseivel is. Különösen fontos volt a Magyar—Holland Vízügyi Bizottságban, valamint az OVH és a brit Vízügyi Igazgatóságok Szövetsége közötti együttműködés keretében végzett irányító tevékenysége. Búcsúzik Tőle a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium kollektívája, és külön is a Nemzetközi Kapcsolatok Főosztálya, a hazai vízügyi szervek, köztük az Északmagyarországi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság képviselői. Emlékezni fognak rá Miskolcon és Budapesten, Tanzániában és a holland poldereken, a magyar—osztrák határ mentén és még számos helyen, ahol megfordult. Papp Kálmán 5
