Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)

1989 / 1. szám

— a nem hasznosítható hulladék ártalmatlanná tétele;

együttes alkalmazásában a pillanatnyi ökológiai és ökonámiaii optimum megkeresése és a védelem ilyen alapon történő megszervezése. Az ne tévesszen meg senkit, hogy ma az esetek nagyobb részében csak egyik eszköz — sajnos még túl gyakran az ártalmatlanítás — kerül alkalmazásra. Lehetséges, hogy az adott körülmények között az adja az optimumot, de az is lehet, hogy a hulladékok kezelésében (ideértve a keletkezés megelőzését is) még nem érvényesül eléggé a gazdálkodás elve.

A hulladék keletkezése, hulladék és technológia

A két legfontosabb alapfogalom fölidézése után térjünk vissza cikkem elején tett Ígéretemre és kíséreljük meg igazolni a bevezető részben megfogalmazott állításokat.

A hulladék fogalom meghatározása terén külön súlyt kapott az az állítás, hogy hulladék csak emberi tevékenységből (esetleg pl. egyes szennyeződések leválasztása esetében az ember közbejöttével) keletkezik. Joggal merül fel a kérdés, hogy melyek azok az emberi tevékenységek, amelyekből hulladék származik?

A lehetséges választ végiggondolva rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy sokkal rövidebb lehet azoknak a tevékenységeknek a felsorolása, amelyekből nem származik hulladék. E tekintetben leginkább az olyan típusúak jöhetnek szóba, mint a gondolkodás.

A hulladékot eredményező emberi tevékenységeket — amiket nem egészen jogosultan, csak az egyszerűség kedvéért nevezzünk technológiának — már sokan megkísérelték felsorolni, de eddig sikertelenül.

Amikor az ember valamilyen tevékenysége során, valamilyen technológiában anyagot használ, akár átalakítás céljából (nyersanyag), akár állóeszközként (az alváshoz az ágy) a fölhasznált anyagnak egy része (ha ugyan nem az egész) előbb-utóbb hulladékként jelenik meg. Előfordulhat az is, hogy mindjárt szennyező anyag képződik, azonban a — korábban mondottak szerint — ez nem érinti ennek a gondolatmenetnek a teljességét.

Úgy tanultuk, hogy az embert szerszámkészítő tevékenysége emelte ki az állatvilágból — szerszámon ma már mindenféle használati (és nem használati) tárgyat (és nem tárgyat), sőt energiát lehet és kell érteni — és fejlődése során az egyszerű kőbaftától eljutott a bonyolult elektronikáig stb. Az anyagfelhasználás módjában azonban ez a fejlődés alig mutatkozik meg. Az esetek túlnyomó többségében ma is — sőt ma, a fogyasztói társadalomnak nevezett szemlélettorzulást is figyelembe véve még inkább — egyszeri nyílt anyagfelhasználási modellel találkozunk. A recirkulációs vagy a soros felhasználási folyamatok ma még elenyésző számban és mennyiségben vannak jelen mindennapi tevékenységünkben. Az egyszeri nyílt anyagfelhasználást az alábbi vázlat jellemzi:

kísérelhetjük az egyszeri nyílt, amyagfelhasz.nálási modellt megőrizni egyszerűsége, megszoikottsága miatt. Az ebből eredő gondok csökkentésére számos intézkedést hozhatunk az egyszerű technológiai fegyelem javítástól a céltermék : hulladék arány jelentős növelésén keresztül a céltermékék lehető leghosszabb élettartamának eléréséig. Bármilyen jelentősek is legyenek az így elért eredmények, bármekkora javulást is jelentsenek a jelenlegi állapothoz képest, a másik lehetőség választásával közelebb kerülhetünk a megoldáshoz. Ez a másik lehetőség a soros és a recirkulációs anyagfeíhasználási modellek mind szélesebb körben történő elterjesztése. A recirkulációs modell nem jelent elvi újdonságot, hiszen ilyen — igaz, hogy fölöslegesen nagy megcsapolásokkal működik — a vashulladék összegyűjtése és újraolvasztása is. Ez a modell viszont nem csak néhány kiválasztott anyag tekintetében működhet, a lehetőségek száma szinte végtelein. Lehetőség kínálkozik pl. a ma az emberiség túlélése szempontjából elsőrendűen veszélyesnek tekintett szén-dioxid erdőkkel történő részbeni visszaforgatására is. Csökkentve ezzel az üvegház-effektus bekövetkezésének valószínűségét.

Maga ez az egyszerű példa is mutatja, hogy itt egészen másról vám szó, mint egy már korábban megvolt és jelenleg is domináns modell javítgatásáról, toldozásáiról-foldozásáról, ide csak egy új, komplex, úgynevezett ökologikus szemléletmód elterjesztésével vezet az út.

cél te rmek

Természeti

alapanyag fe|haszná|6

I

nem céltermék

természeti

erőforrásból

(többnyire

hulladék)

befogadóba

Ez így, ránézésre is rendkívül egyszerű és ezért követendőnek tekintik, azonban számos hátulütője van. Ahhoz, hogy ezeket könnyen megértsük, teszünk egy rövid kitérőt.

Annak ellenére, hogy a „modern" ember sok másodlagos, nem lényegi vonatkozásban elszakadt a természettől, vagy legalábbis azt gondolja, az ősi képlet változatlan. Az ember biológiai létéhez az ökológiai feltételeket, a termelési tevékenységhez az erőforrásokat (nyersanyag, energiahordozó), a fölöslegessé vált dolgok számára az elhelyezés lehetőségét ma is a természet — a környezetnek nevezett teljes földi ökoszisztéma — adja. A háromszoros kapcsolat egyik szála sem látszik ma eltéphetőnek.

Ahhoz, hogy az emberiség nagyobb gondok nélkül élhessen tovább szülőbolygóján — ahogy erre a Bruntlandjelentés világosan rámutatott —, át kell formálni jelenlegi gondolkodásmódunkat, technikánkat, fogyasztási szokásainkat. Ezzel tudjuk megakadályozni a természeti erőforrások kimerülését és a szennyeződésből következő ökológiai katasztrófát, amelyek ma jobban fenyegetik az emberiséget, mint az atomháború.

Témánkhoz visszatérve, arra van tehát szükség, hogy olyan lényeges változtatások menjenek végbe anyagfelhasználásunk módjában, amelyek a jelenleg alkalmazott modell hátrányait kiküszöbölik. Ehhez azonban ma még nem rendelkezünk a szükséges feltételekkel, többek között a kellő mélységű, átfogó ismeretekkel. Cselekedeteink, megfontolásaink, amelyek erre irányulnak, sokszor jó, ha elérik az empíria szintjét. Természetesen ezek is sokat segítenek, azonban az igazi nagy áttörést csak akkor fogjuk elérni, ha megtanuljuk tisztelni az anyagot. Ahogy az ősi kínai természetfilozófia, a tao mondja, megismerjük az anyag (az egyes anyagok) belső lényegét, megtanuljunk együtt élni vele és mindent arra használni, amire való. Nincs értelme, hogy minden áron le akarjuk győzni a természetet, hogy fából vaskarikát csináljunk. Fából fakarikát lehet csinálni, a vaskarika előállításához viszont vasat kell felhasználni. Természetesen az anyag tisztelete nemcsak ezt jelenti, hanem a pazarlás megszüntetését az anyaggal való gazdálkodás kényszerűségének elfogadását is.

Mai ismereti szintünkön, a mai körülmények között (ebbe természetesen bele kell érteni a jelenlegi gazdasági helyzetet is) két választásunk von. MegHogyan tovább?

Új szemléletmód elterjesztésére két lehetőség van. Az egyik az anyagi, gazdasági érdekeltség ilyen célra való felhasználása. A másik a szükséges ismeretek megszerzése és minél szélesebb körben való terjesztése.

Nézzük először a gazdasági oldalt. A soros, illetve recirkulációs modelleket alkalmazó technológiák többsége termelői (hulladéktermelői) szinten nem előnyös, sőt több gondot, többletmunkát, néha még többletráfordítást is jelent. Az előnyök áttételesek. Sok esetben a károk elmaradásán keresztül nemzetgazdasági és/vagy globális szinten jelennek meg. Az viszont alig várható el a termelőktől, hogy közvetlen érdekeik ellen cselekedjenek. Az ebből eredő akadályok leküzdésének általános, a világ minden országában széleskörűen alkalmazott eszköze a kívánatos cselekedetek gazdasági hátrányainak részbeni vagy teljes kiegyenlítése központi pénzügyi támogatás juttatásával.

Magyarországon a hulladékgazdálkodás keretébe tartozó tevékenységek közül ma szinte kizárólag — és ez rendkívül sajánlatos — a veszélyes hulladék kezelő országos hálózat létesítményei élveznek ilyen (60%-os) támogatást. Ennek a támogatásnak az indokoltsága, hiszen itt az élet, az egészség közvetlen veszélyeztetettségének elhárításáról van szó, nem kérdőjelezhető meg. (Legfeljebb a támogatás arányát találhatják egyesek kicsinek.) Az igazi előrehaladáshoz azonban szükség vol21