Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 1. szám
Súlyos környezetszennyezés Upajpusztán Még le sem csillapultaik a nagy felháborodást ki váltó mononi környezetszennyezés hullámai, máris újabb, de az előbbinél lényegesen nagyobb méretű környezetszennyezésre derült fény a Kiskunsági Állami Gazdaságnál. Ennek nagyságrendjét és súlyosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy feltehetőleg mintegy négyszáz tonna mérgező vegyszer — egyebek között xilol, toluol, lakkbenzin, valamint nehézfémtartalmú festékiszap — került a talajba. Az ügy részleteiről a KVM-ben ez ügyben megtartott sajtótájékoztatón értesülhettünk az illetékes szakemberektől. Itt megtudhattuk, hogy bejelentések alapján 1988. december 15—16- án 253, egyenként 200 literes, folyékony veszélyes hulladékkal teli, földbe ásott hordót találtak a szakértőik az állami gazdaság apajpusztai vegyipari és hulladékhasznosító telepén. Mivel a bizonylatok szerint azonban négyszáz tonnányi veszélyes vegyszer hiányzik, azért a kutatás tovább folyik. A környezetszennyezés mértékének és kiterjedésének meghatározására, valamint a kárelhárítási intézkedési terv elkészítésére a MÉLYÉPTERV kapott megbízást. A vállalat szakemberei eddig 21 db fúrást végeztek, ezekből 84 mintát vettek. A minták feldolgozása alapján megállapítható, hogy a talaj oldószerrel és nehézfémekkel szennyezett. A kitermelt hordókból és anyagmaradványokból vett mintákban különösen az ólomtartalom — három nagyságrenddel — a Hg, Cd, Zn, Ni, Cr tartalom — két nagyságrenddel — magasabb a megengedett határértékeknél, jelentős a xilol, a toluol és lakkbenzin tartalmuk is. Az említett vegyszerek hatására súlyos szennyeződés következett be a talajban és a talajvízben, ami azonnal aggodalmat keltett azok körében, akik fúrt kutakból jutnak ivóAz elásott vegyszeres hordók kiemelése Ideiglenes tároló a regeneráló üzem területén vízhez. A veszélyeztetést csökkenti, hogy a nagyobb mélységben az ivóvíz nyerésére felhasznált rétegvizek nyomásviszonyai általában felfelé áramló folyamatokat segítenekelő. Ennek ellenére sürgősen meg kell tervezni a talajvízszennyezés lokalizálásának műszaki megoldását. Meg kell ugyanis akadályozni, hogy az elszennyeződött talajvíz átfolyjon olyan területekre, amelyeken esetleg ivóvízadó rétegekkel érintkezhet. A kitermelt veszélyes hulladékokat, illetve az ezekkel szenynyezett talajt a regeneráló üzem területén ideiglenes átmeneti tárolón helyezik el. Az említett megdöbbentő tények után tekintsük át az ügy előzményeit és körülményeit. A Kiskunsági Állalmi Gazdaság 1981-ben kezdett foglalkozni hulladék feldolgozással, hasznosítással, létrehozva vegyipari ágazatát. Az üzem működésére az Apaj-Dömsöd Nagyközségi Közös Tanács adott engedélyt, lévén akkor ez az ügyben illetékes hatóság. A jogosítvány hulladék vegyszerek feldolgozására is szólt. Amikor életbe lépett a kormány rendelete a veszélyes hulladékok kezelésével, tárolásával kapcsolatban, az üzem működése jogszabályba ütközőnek minősült, ezéirt 3 millió 625 ezer forint bírság megfizetésére kötelezték. Ezt a hatósági intézkedést követően az üzemágat rendbe tették, egy ideig megfelelt a hivatalos előírásoknak. 1986- ban a veszélyes hulladékok ártalmatlanítását szolgáló 3 db égető berendezést helyeztek üzembe, amelyhez a környezet-A földből előkerült hordók A talajszennyezés árulkodó nyomai 17
