Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)

1989 / 6. szám

feladatok végrehajtásához szükséges műszaki, gazdasági és jogi feltételek biztosítását;

— Szükségesnek látszik, hogy a vízhasznosítás területén a mezőgazdasági vízszolgáltatásból a jövőben a vízitársulatok kapjanak nagyobb lehetőséget.

— A mezőgazdasági üzemek részéről elmozdulás szükséges az üzemi környezetvédelem és a vízgazdálkodás irányába. A sok lehetőség közül indokolt kiemelni a szakosított állattartó telepeken a hígtrágya szakszerű kezelését és elhelyezését, de ide kell sorolni az üzemi tározók létesítését és többcélú hasznosításának felvállalását is;

— A társulati 'kezelésben 'lévő közcélú vízrendezési művek fejlesztéséhez és fenntartásához egyaránt garantálni, illetve biztosítani kell az állami hozzájárulást, a vállaíkozásszerű közös érdekeltség kidolgozását.

Általános témák

29. A vízgazdálkodás hatékonyságának növelése csak a korszerű oktatás biztosításával lehetséges. Ezért a jelen vándorgyűlésen tárgyalt témáikon belül nagyobb hangsúlyt kel! adni az oktatásnak:

— a felszín alatti vizek minőségével, szennyezésével és védelmével kapcsolatos ismereteknek;

— az árvízvédelmi módszereknek, anyagok használatának és az ehhez kapcsolódó talajmechanikai ismereteknek ;

— a vízre érzékeny talajok (pl. diszperzív anyag) ismeretének.

30. A közvélemény tájékoztatása a vízgazdálkodás egész területén messze elmarad a szükségestől. A vándorgyűlés a tárgyalt témákon belül különösen fontosnak tartja a következőket:

— Indokolt a határvízi vízgazdálkodási 'kérdésekkel kapcsolatban a közvélemény tájékoztatására megfelelő módszerek kidolgozása és alkalmazása.

— Folyamatosan meg kell ismertetni, tudatosítani a közvéleménnyel a felszín alatti vízminőség helyzetét, szennyezését, illetve annak következményeit.

— A Bős—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer ügyében kialakult egyoldalú — csak a vízlépcsőrendszert ellenzők aggályainak hangot adó tájékoztatást — adatokra és érvekre alapozottan objektív irányba kel! terelni.

fl levegőtisztaság-védelem helyzete

és feladatai

Bevezetés

A levegőtisztaság-védelem az egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkező környezetvédelmi szakterület hazánkban. Az utóbbi időkben a világ átfogó környezeti problémái között is egyre nagyobb figyelem jut a légszenynyezési kérdéseknek, amelyeket a szaporodó nemzetközi egyezmények is jeleznek. Mindemellett a 'helyi légszenynyezettség iránt a lakosság is egyre határozottabban emeli fel a szavát, és számos tiltakozó akciót szerveznek a környezetvédő szervezetek.

Fentiek alapján különösen indokolt volt, hogy az Országgyűlés Településfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottsága átfogó tájékoztató készítésére kérte fel a minisztériumunkat. A bizottság 1989. május 8-i ülésén az anyagot megtárgyalta, és úgy értékelte, hogy egy reális tájékoztatást adtunk egy kedvezőtlen helyzetről, amelynek megváltoztatása érdekében hatékonyabb intézkedések szükségesek. Tekintettel ar.ra, hogy a károk is igen jelentősek, elsősorban az anyagi lehetőségek, illetve kedvezmények bővítése indokolt.

A tájékoztató kissé lerövidített változatával szeretnénk megismertetni az érdeklődő olvasót.

A hazai levegőtisztaság-védelmi tevékenység elsődleges célja az, hogy a kibocsátó források emissziójának mérséklésével és a helyi légszennyezési problémák megoldásával biztosítsa a megfelelő levegőminőséget az ország valamennyi településén. Hatékonyan részt kell venni a nagyobb léptékű környezetvédelmi problémák megoldásában is. Ez utóbbiak köréből Európában a környezetsavasodás csökkentése, globálisan az ózonréteg védelme és az üvegházhatás csökkentése képezik a fő feladatokat. A tevékenység egyes elemeit úgy kell egymáshoz illeszteni,

hogy a fő irányokban érdemi előrelépés történjen és a nemzetközi kötelezettségek ezzel teljesüljenek. A levegőtisztaság-védelem területén a tényleges beavatkozás eszközigényes, így szükséges az erőforrások optimális felhasználása.

I. LEVEGÖMINÖSÉGI HELYZET

A KÖJÁL-ok által üzemeltetett Regionális Immisszióvizsgáló Hálózat 15 évre visszamenően homogén adatsorokat szolgáltat hazánk levegőszennyezettségéről. (1. ábra.) A másfél évtizede gyűjtött mérési eredmények lehetővé teszik a levegőminőség alakulásának ellenőrzését. Az ország nagyobb településein az éves átlagértékek alapján a levegő minősége általában kissé javuló irányzatot mutat az 1970-es évekhez viszonyítva, amikor a légszennyezettség ülepedő por és kén-dioxid tekintetében jelentősen meghaladta a megengedett értékeket. Az éves és területi átlagértékek a szennyezett időszakokban és területeken mért csúcsokat elfedik, így ez az értékelés nem tükrözi a valóságban érzékelhető iégszennyezettségi helyzetet. A városok megítélésénél az éves átlagok a városok teljes területére igazak, de a kritikus helyeken (belváros, nagy forgalmú főútvonalak) nem mérvadók. Ennek oka az, hogy kevés a kritikus helyen lévő mérőállomás.

A jelenleg működő mérőhálózat leromlott, szükséges a műszerállomány felújítása, új mérőpontok kijelölése és a mért szennyező anyagok körének bővítése is. A 'helyzetet nehezíti, hogy a hálózatot üzemeltető Szociális és Egészségügyi Minisztérium a szükséges eszközökkel mind kevésbé rendelkezik és a KVM támogatási lehetőségei az egyre nehezebben kielégíthető környezetvédelmi beruházási támogatási igények miatt jelentősen behatároltak.

Az ország területének 11%-a, ahol hazánk lakosságának mintegy 44%-u él, szennyezettnek minősíthető. (2—4. ábrák.) A szennyezett térségeken fekvő városok levegőminőségének adatait kén-dioxidra, nitrogén-oxidra és ülepedő porra az 1. táblázat tartalmazza. A szennyezettségi trendeket a 2., 3. és 4. táblázat mutatja. A m’érési adatok alapján a következő általános megállapítások tehetők.

Az ülepedő por a települések és ipari régiók esetében nagyobb részben antropogén eredetű (fűtésből, energiatermelésből, közlekedésből stb. származik), de jelentős a mezőgazdasági eredetű ülepedő por is. A szennyezettség általában nem csökken, a helyenként és időnként mérhető csökkenés nem tartós. A porszennyezettség néhány ipari településen — Lábatlanban, Várpalotán, Dunaújvárosban és Vácott — igen nagy. Jelentős csökkenés mutatkozik e tekintetben Budapesten, Győrött, Tatabányán és Ózdon. A hoszszú idejű trendet vizsgálva megállapítható, hogy néhány jelentős levegőtisztaság-védelmi beruházás a térségben nagymértékben csökkentette az ülepedő por szennyezettséget. (5. ábra.)

A kén-dioxid-szennyezettség éves átlagban 1975—1986 között csökkent. Azóta megszűnt a kedvező tendencia, helyét a váltakozó jelleg vette át, sőt néhány városban emelkedett a szenynyezettség. Ez a kommunális tüzelésben a szénre történő visszaállás következménye. A szennyezettség jelentősen csökkent Budapesten, Győrött, Salgótarjánban, Leninvárosban, nőtt Dorogon, Székesfehérvá’rott, Dunaújvárosban.

A nitrogén-dioxid-szennyezettség csökkent. A rövid távú tendenciák ez esetben is rosszabbak, az általános

5