Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 1. szám
évre ellenőrizhető, e lemaradás, az eltérés tetten érhető. Javaslom, és a tervkészítésnél fontos szempont, hogy én a feladatot az egyébként folyamatosan végzendő fenntartási és üzemelési munkáikhoz kapcsolva látom legelőnyösebb költségkihatással megvalósíthatónak. Ebből a szempontból döntő, hogy ne legyen olyan megmozgatott földköbméter, amely legalább ne kettős, de az sem baj, ha ennél több célt segít elő. A kedvező és kedvezőtlen hatásokat értékelve szükséges, hogy az eredmények mellett tárgyilagosan értékeljük hogy hol állunk, miben tévedtünk és felvállaljuk azt is, ami nem úgy sikerült ahogyan megálmodtuk... Csak a múlt ismeretében és a megváltozott célok megfogalmazásával mérhetjük fel, mi az, amit el kellene végezni, mi az, aminek megvan a realitása. Arra készítsünk programot és céltudatos munkával reagáljunk a komplex műszaki létesítmény okozta kihívásra, a lakosság elvárására. Felvetődhet a kérdés, helyes-e valamennyi! problémát áttekinteni, megoldását programba venni? Azt mondom igen, mert amit ki sem tűztünk célul magunk elé, amit a 10 éves programba be sem veszünk, az biztosan nem valósul meg az ezredfordulóig sem. Ez pedig azt jelenti, hogy a műszaki létesítmény átadását követő negyed század alatt sem valósul meg. Negyedszázad pedig már történelmi léptékben is mérhető időtávlat. Jogos kérdés az is, mi a garanciája, ha felvállaljuk a felvetett gondok megoldását akkor az ezredfordulóra megszépül a Tisza-tó és üdülőkörzete? Érvek helyett a Balaton és Velenceitó példájára hivatkozom. Hang,súlyozom azonban, hogy céltudatos munka esetében is egy-két évtizedre van szükség. (Fontos, hogy határozatlanság, vagy döntés hiánya miatt ne veszítsünk időt.) Arra a kérdésre, hogy felvállaljuk-e a reális ja vas lato kát, azt mondom igen, de megfontoltan, takarékosabban, hogy jó helyre kerüljön minden forint. A reform szellemének nálunk is hatni kell és remélem hat is, de csak akkor, ha tárgyilagosan szembenézünk azokkal a gondokkal, amelyek munkánk nyomán is születtek és melyeket a változó környezeti hatások is okoztak. A gondok megoldását, az érintett lakosság valós érdekeit jobban figyelembe véve vállaljuk fel. Hinnünk kell abban, hogy szellemi tőkénkben nagy tartalékaink vannak, ha arra igény van. Nem titkolom, hogy az igény határozott megfogalmazását az ágazat irányításától remélem és várom. Meggyőződésem, sokan hiszünk abban, hogy ha a sokoldalú gondolkodás, az igazán jó ügyért való teontakarás nem „bocsánatos bűn" lesz, hanem azt komolyan igényli a társadalom, a szunnyadó tartalékok ebben az esetben is felszínre jönnek. Ha az aktív életpálya küszöbét átlépők, a tapasztaltabbak e sokszínű és összetett munkában taIái kozhatnának a pályakezdőkkel, kialakulhatna egy szellemi párbeszéd — ez a feladat olyan lehetne, ahol bizonyítani tudnánk. Bizonyítani, hogy nem égett ki a lelkesedés lángja, hogy a vízgazdálkodásban dolgozók a környezetvédelemnek tettekkel elkötelezettjei. Öik is okultak a múltból, ők is megújulni akarnak, és felelősséget éreznek a jövőn kért, környezetünkért. És miért ne lehetne ez a komplex műszaki létesítmény egy jószándékú bizonyítás területe, jól értelmezett tudományos műhelye. Ahhoz, hogy e bizonyításból igazi nyertes lehessen a társadalom, a megszokottól, a bürokratikustól eltérően másként kellene kezelni ezt az ügyet. Bízom benne, hogy a KVM a javaslatnak, mint koncepciónak a megvitatására fórumot teremt, értékes elemeit felkarolja és erőforrásaival hatékony intézkedést tesz a megvalósításra. * * * A környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter a Középtiszavidéki Intéző Bizottság által kiírt pályázat alapján a Földrajzinév-tárban meghatározott Kiskörei-víztározó új megnevezéseként 1989. január 1-jei hatállyal a Tisza-tó nevet állapítja meg. A Kiskörei-vízlépcső és öntözőrendszer, mint gyűjtőfogalom — amely a harmadik ötéves népgazdasági tervről szóló legfelsőbb szintű jogszabályban használt kifejezés — a jövőben is jól fejezi ki a komplex vízügyi műszaki létesítményt, amelynek főművei: — a vízlépcső, amely magában foglalja : = a duzzasztóművet, = a vízerőtelepet, = a hajózsilipet, = a hullámtéri duzzasztóművetés = a csatlakozó parti létesítményeket; — a tározó és a böge, a vízlépcső hatására az árvízvédelmi töltések között jött létre: = a tározó a Kisköre—Tiszabábolna közötti hullámtér, amelyet a duzzasztott víz síkvidéki folyami tározóvá alakít át; = a böge a Kisköre—Tiszalök közötti folyószakasz, — az öntözőrendszer: = a Nagykunsági főcsatorna, = a Jászsági főcsatorna, = a fürt-, fő-, és mellékcsatornák, = a tenmeői tápcsatornák és = az öntözőtelepek összessége. A komplex műszaki létesítmény-rendszer közül a Tisza-tó (kötőjellel írva) elnevezés a Kisköre—Tiszabábolna közötti (127 km2) tározóra értendő. Tisztelt Olvasó! Gondolataim közreadásában az alábbi célok vezettek: — A beruházás kezdete óta valamilyen formában érintve voltam, helyesebben részt vettem a komplex műszaki létesítmény megvalósításában. Ismereteim ezért arra ösztönöznek, hogy a jobbítás érdekében felvállaljam a kezdeményezést, s ha igény van rá, a közreműködést is. — Intéző bizottsági tisztemből adódóan kötelességem a humán célú tevékenység érdekében a fenntartás, üzemelés és fejlesztés összehangolásának elősegítése. Meggyőződésem, hogy ez bármennyire nehéz és körülményes, jó együttműködéssel ennek célravezető és forintban is mérhető eredményei lesznek. Bár ennél többnek tartom a Tisza-tó arculatának előnyös változását. Ez maradandóbb és hosszabb távon kedvezően hat a műszaki, gazdasági és humán célokra. Ez vízgazdálkodási politikánk szemszögéből felbecsülhetetlen érték lenne. — Hiszek abban, ha a meglévő adottságból indulunk ki és a reális igények kielégítésére törekszünk, a műszaki gazdasági célok mellett a tervezettnél nagyobb súlyt kap a humán célú, emberközpontú hasznosítás, szépülni fog a tó és környéke, s ezzel megnő a térség idegenforgalmi vonzereje. Ha a lakosság majd ezt tapasztalja, mind jobban fogja szeretni a Tisza-tavat, és hálás lesz az alkotásában részt vevők iránt. E közös munkához kérem minden jó szándékú ember véleményét, javaslatát, vállalkozását és segítségét. Budapest, 1988. december hó dr. Papp Ferenc 12
