Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 4. szám
Az intézkedések hatása nem maradt el: a tóba jutó szennyezőanyag menynyisége csökken, bár igen lassú ütemben. Ez részben érthető, mert a tó vízgyűjtő területén továbbra is nagy területen folyik agrokémiai tevékenység és még mindig túl sok rosszul megtisztított ipari és háztartási hulladék jut a tó vizébe. Ahogy ezer folyóból és patakból táplálkozik a Ladoga, éppúgy ezer tényezőtől függ ökológiai helyzete is. És ezek közül egyet sem szabad figyelmen kívül hagyni. Ugyanakkor az idő sürget. Számtalan helyi tényező hatása mellett a természeti rendszerek ezzel párhuzamosan saját rendszerbeli törvényszerűségeiket is érzékelik. A Ladoga-tó esetében ez a következőket jelenti. Húsz éve egyre erősödő káros hatásnak volt kitéve a tó. Hány évre lesz szükség a normális állapot helyreállítására? A Tudományos Akadémia Tóvédelmi Intézetének kutatói erre a kérdésre a következő választ adják: ha a tóba jutó szennyező vegyi anyagok mennyiségét sikerül a minimumra csökkenteni, akkor a tó ökológiai rendszerének helyreállításához legalább két teljes vízcsereciklusra lesz szükség. A Ladoga-tó esetében egy teljes vízcsere tizenkét év alatt megy végbe ! A Ladoga-tó példája tanúsítja: a nagy természeti rendszerek, úgy tűnik, megfelelő ellenállóképességgel rendelkeznek az antropogén behatásokkal szemben, azonban ha az események nemkívánatos irányokat eredményeznek a rendszerben, akkor átfogó természetvédelmi intézkedésre van szükség, amelyeknek az eredménye várhatóan csak hosszú idő múlva jelentkezik. P. Károlyi Zsigmond 1925-1989 IH — ------ — ШИШШШШШЯЯШШШШШЖ Nem töltötte be hatvannegyedik esztendejét sem, alkotókedve, a nagy összegzés vágya, töretlenül hajtotta előre. A hazai vízügytörténetirás egyik megalapozójától kell most mégis búcsút vennünk. Fiatal korának meghatározó eseménye volt a háború és a háború alatti egyetemi évek. Baloldali meggyőződése a kommunisták felé vonzotta, s a politikai küzdelmekből ő is kivette a részét. A Rajk-per, melyben nagybátyját is halálra ítélték, igen megrázta őt, de meggyőződését nem, csak párttagságát szüntette meg. Joggal vallotta később, hogy hivatalos és tudományos munkássága sokkal jelentősebb mozgalmi munka, mint azok a sokszor formális és öncélú foglalkozások, melyeknek régebben alávetette magát. A pesti egyetem bölcsészettudományi karának elvégzését követően a Műszaki Egyetem központi könyvtárában kezdett el dolgozni. Érdeklődése már akkor a tudomány- és technikatörténet felé fordult. Első könyvével az addigra csaknem feledésbe merült kiváló reformkori vizmérnök. Beszédes József pályafutását értékelte újra, sok addig nem ismert dokumentum alapján. Bár még később is publikált a technika más területeinek eseményeiről, figyelme ettől kezdve elsősorban a vízügyek történetére irányult. Alapvető jelentőségű munkája volt az 1960-ban megjelent „A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon” című kötete, melyben elsőként igyekezett felvázolni a társadalomtörténeti összefüggések láncolatában a gazdasági igény és a műszaki megvalósítás dialektikus fejlődését. Károlyi Zsigmond könyvét — utalva a téma még ki nem kutatott részleteire —, maga is vázlatnak tekintette, amelyből „csak később és csak kollektív erőfeszítéssel" születhetik meg a magyar vízgazdálkodás igazi története. A mérnökök és történészek kollektív erőfeszítésének elősegítése nyilvánult meg az akkori vízügyi főigazgató, Dégen Imre hívásában is, mellyel Károlyi Zsigmondot 1967-ben egy történeti kutatócsoport megszervezésére kérte fel a VITUKI keretén belül. A kutatócsoport munkáját kiállítások és a vízügytörténeti emlékek feltárása jelezte, de a legfontosabb eredményt a Vízügyi Történeti Füzetek című kiadványsorozat beindítása jelentette, amelynek első 12 kötetét Károlyi Zsigmond szerkesztette. A kezdeti időszak nehézségein túljutva a történeti kutatások intézményesülését jelentette a VIZDOK- on belül megalakult Magyar Vízügyi Múzeum és a Vízügyi Levéltár. Fokozatosan romló egészségi állapota nem engedte meg számára a napi ügyek intézését, feladatát ekkor már kizárólag a tudományos munka jelentette. Nem lehet szó nélkül elmenni amellett a tragédia mellett, hogy betegágyához, íróasztalához kötve, gyakorlatilag elvágva minden levéltári forrástól, s kevés kivétellel a közkönyvtárak használatától is, milyen fontos összefüggéseket fedezett fel a tudományterületek párhuzamosan kutatott területei között. Helyzetéből fakadóan a rendelkezésére álló kevés adatból magasszintű szintetizáló készségével a legtöbbször ráakadt a helyes megoldásra, s ha néha-néha tévútra csúszott, nem volt rest később újra elővenni a problémát. A vízügyek történetét ugyanakkor soha nem öncélúan leszűkítve, hanem a természet-táj-emberí tevékenység-műszaki színvonal szoros összefüggésében tárgyalta, mindvégig otthonosan mozogva a tudománytörténet rokon területei között. Utolsó kutatási témái egy nagy, most már tudjuk, hogy általa soha meg nem írt összegzés pillérei voltak. A Nemeskürty István által a „kőszívű ember unokái” korának elnevezett időszak, a kiegyezés és a millennium közé eső korszak mai szemmel is imponáló műszaki-gazdasági-társadalmi fejlődését szerette volna a tudománytörténet szempontjából feldolgozni. A nagy vállalkozás torzói maradtak a Kvassay Jenő és a Gonda Béla életrajz, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület három kiemelkedő alakjának, Benkő, Mórocz és Korizmicsnak az önkényuralom alatti gazdaságszervező tevékenységét bemutató tanulmány; a hazai gazdaságimérnöki mozgalmakat, az információáramoltatás korabeli módjait, az aszályok és árvizek szélsőségei között fejlődő mezőgazdasági termelés jellegzetességeit tárgyaló írásai, jegyzetei. Búcsút venni mindig nagyon nehéz dolog, különösen nehéz, ha örökre szól. Az ismerősökben még élnek a gesztusok, a jellegzetes hanghordozás, a szófordulatok. Ahogy telik az idő, a személyes emlékek megfakulnak, s a tudós ember alakját már csak művei, s az azokban foglalt gondolatok éltetik tovább. A napi élet praktikái, kicsinységünk megannyi hordaléka értelmüket vesztik, elmúlnak a semmibe. Károlyi Zsigmond emlékét ébren tartják könyvei, cikkei, tanulmányai, amelyek immár örökre ott sorakoznak a közkönyvtárakban, dolgozóasztalaink mögötti polcokon, hogy kutatómunkánk során napról napra leemelve őket, a bennük foglalt gondolatok új gondolatokat szülhessenek. Fejér László 13
