Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 4. szám
ben számos távérzékelési célú képfeldolgozási elemet is tartalmaz. A GRASS — mint a földrajzi információs rendszerek állatában — alkalmas arra, hogy a területi információk tárolássá mellett, területi elemzéseket lehessen segítségével elvégezni. Ezek az elemzések a tárolt területi adatokra felépített, előre meghatározott kritériumrendszer vizsgálatára alkalmasak. Példaként a GRASS kézikönyvének kedvenc példáját, a potenciális régészeti lelőhelyek kijelölését lehet megemlíteni. Amennyiben egy szakértő meghatározza azokat a területi jellemzőket, amelyek bizonyos régészeti lelőhelyeket jellemeznek, akkor a GRASS képes kijelölni azokat a területeket, amelyek az említett feltételeket kielégítik, tehát potenciálisan újabb lelőhelyek lehetnek. A GRASS számos képfeldolgozási elemet is tartalmaz, így lehetőséget kínál a távérzékelt adatoknak a területi információkra alapozott feldolgozására. Ezeket az eljárásokat azonbdn a tanulmányút során nem lehetett kipróbálni, mivel az ACA-nál installált GRASS verzióban még nem működtek. A képfeldolgozási eljárások hiányában meg kellett kísérelni néhány képfeldolgozási eljárás megvalósítását. Ezek elsősorban a távérzékelt felvételeik megjelenítését szolgálták, de egyúttal lehetőséget nyújtottak a SUN workstation-ok néhány szolgáltatásának a kipróbálására. Ezek közül is a legérdekesebb az UNIX hálózaton megvalósítható parallel processzing volt. A számítástechnika fontos problémája néhány éve még az volt, hogy hogyan lehet egy központi egységgel párhuzamosan több feladatot 'megoldani (multi tasking). Napjainkra a kérdés megfordult és úgy jelentkezik, hogy miiként lehet egy feladatot több központi egység között megosztani anndk érdekében, hogy azok a feladatot együttesen gyorsabban oldják meg. Leírhatatlan élmény az, amikor egyszerre 7 mikroszámítógép dolgozik egy közös feladaton, folyamatosan kommiunikálva egymással. Az ACA-nál eltöltött tanulmányút folytatásaként a VITUKI Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Osztálya és az MASA—АСА közös kutatási és fejlesztési programot indított a távérzékelés és a területi informáoiós rendszerek alkalmazása terén. Ez — illeszkedve a cikkünk következő részében ismertetésre kerülő hosszú távú elképzeléseinkbe — jó lehetőséget kínál számunkra, hogy az АСА tapasztalatait átvéve, a magyar vízgazdálkodás számára új lehetőségeket nyitó, alkalmazásorientált rendszereket fejlesszünk. Belvíztérképezés Az 1970-es években megkezdett távérzékelés-alkalmazási fejlesztések a síkvidéki belvízöblözetek belvízviszonyainak pontos felmérésére, térképezésére irányultak. E munka során kidolgozásra került a légifényképezéssel történő belvíztérképezés módszertana. Az összehasonlító vizsgálatok bebizonyították, hogy a légifelvételek kiértékelésével előállított belvíztérképek pontossága és objektivitása lényegesen felülmúlja a hagyományos helyszíni felvételezéssel készítettekét. A módszerfejlesztési eredmények 1982-ben a „Belvízborítottsági térkép készítése légifelvételek alapján” című módszertani útmutatóban kerültek összefoglalásra. Légifényképek kiértékelésével készült el több belvízöblözet belvízveszélyeztetettségi térképe, valamint a Bodrogköz és a Mohácsi-sziget belvíztérképe. Nagy térségek átfogó felmérése légifényképek segítségével igen munka- és költségigényes, így az ilyen feladatok megoldására az űrfelvételek alkalmasabbak lehetnek. Az elmúlt 3—4 évben megjelentek az olyan — néhányszor tíz méter — felbontású digitális űrfelvételek (Landsat TM, SPOT), amelyek lehetővé teszik a nagytérségi belvíztérképezést is. Ilyen célú feldolgozás készült a Bodrogköz területére 1987- ben (a feldolgozás alapjául szolgáló egyik űrfelvételrészletet a cikkben található képünk mutatja). Mindezen munkák ráirányították a figyelmet arra is, hogy olyan módszereket kell kidolgozni, amelyek kedvezőtlen időjárási körülmények között is alkalmasak az elöntések térképezésére. így a láthatótól eltérő hullámhosszakon (infravörös, mikrohullámú) történő távérzékelés várhatóan a jövőben nagy szerepet fog játszani. Ennek előkészítésére az osztály kutatói részt vettek és vesznek az új érzékelő eszközök alkalmazási lehetőségeinek vizsgálataiban. Távérzékelési módszerek alkalmazása a meliorációban A 70-es évek végén csatlakozott a VITUKI az MTA Interkozmosz Tanácsa „BIOSZFÉRA” erőforráskutatási programjához, amelynek keretében osztályunk a „Melioráció” alprogramban vett részt. A Kiskörei-tározó térségében folytatott munka keretében multispektrális analóg légi- és űrfelvételek földi referencia adatainak gyűjtésében és a felvételek kiértékelésében vettünk részt. A program szervesen kapcsolódott a magyar űrhajós távérzékelési tevékenységét előkészítő kutatásokhoz is. Ez a munka, valamint a belvíztérképezésben szerzett tapasztalatok alapozták meg a vízrendezési és meliorációs tevékenységhez alkalmazható távérzékelési módszerek folyamatos fejlesztését. A vízrendezési kutatások területén mind a kistérségi, mind a nagytérségi módszerfejlesztési munkákban szerepet kapott a távérzékelés. A kistérségi kutatások fő területe a Karcagpusztai Meliorációs Modelltelep volt, míg a nagytérségi vizsgálatok elsősorban a Vargahosszai belvízöblözetben (Békés megye) folytak. A meliorációs munkákban alkalmazható távérzékelési eljárások bemutatására, elterjesztésére az elmúlt években a FÖMI szervezésében két módszertani útmutató került kidolgozásra, amelyek elkészítésében az osztály kutatói jelentős munkát végeztek. Az első anyag 1987-ben készült el, címe: „Távérzékelési módszertani útmutató a meliorációs tanulmánytervek készítéséhez”, a második pedig 1989-ben jelenik meg „Útmutató a távérzékelés alkalmazására a meliorációs kiviteli tervek készítésében” cimmel. A távérzékelési módszertani fejlesztések természetesen csak a gyakorlati alkalmazásokkal szoros összhangban végezhetők. Emiatt nagy szakmai jelentősége van azoknak a meliorációs tervezési munkáknak, amelyekben közvetlenül adaptálásra kerülnek az új eljárások. Ezekben az osztály munkatársai főleg szakvéleményezési tevékenységgel vesznek részt, biztosítva a tervezéshez szükséges távérzékelési, hidrológiai és talajtani alapinformációkat mind a térségi meliorációs tanulmánytervekhez, mind a kiviteli tervekhez. Az eddigi feladatok közt sor került egyes kivitelezések nyomonkövetésére, és a megvalósult beavatkozások működésének vizsgálatára is. A legjelentősebb ilyen jellegű munkák Karcag és Békés térségében, valamint a Bodrogközben folytak. Gazdag tapasztalatok birtokában a VITUKI a jövőben szeretné ezt a tevékenységet mind szélesebb felhasználói kör számára hozzáférhetővé tenni. A talajnedvesség meghatározása A mezőgazdasági vízgazdálkodással kapcsolatos kutatások egyik fontos területe a talajnedvesség-tartalom meghatározása távérzékelt adatok alapján. A talaj nedvességtartalmának becslésére lehetőséget nyújtottak a multispektrális (elsősorban az infravörös tartományban készített) felvételek is, de ezzel a módszerrel abszolút nedvességtartalom-értékek nem határozhatók meg. Ezért került sor 1984-ben a termális sávokban végzett vizsgálatokra infratelevízió segítségével. Bár az észlelt talajhőmérséklet és a talajnedvességtartalom közötti pontos kapcsolatot akkor nem sikerült meghatározni (az összefüggést befolyásoló túlságosan sok paraméter és ezek kölcsönhatásai miatt), ezek a vizsgálatok mégis számos eredménnyel szolgáltak a látható tartományon kivüli távérzékelés lehetőségeiről. Ezen tapasztalatok birtokában és az időközben megvalósult digitális feldolgozási lehetőségek figyelembevételével az ez évi tervek között szerepel a termális sávban történő távérzékelési tevékenység folytatása, továbbfejlesztése is. Míg a látható tartományban csak a felszínről gyűjthetők közvetlenül információk, addig a mikrohullámok segítségével a talaj felső néhány centiméteres rétege jellemezhető. Mivel a víztartalom befolyásolja a talaj dielektromos tulajdonságait, Így közvetlen hatással van a mikrohullámú visszaverőképességére és a saját mikrohullámú sugárzására is. Ezt a jelenséget felhasználva folynak a kutatások a talajnedvesség távérzékeléssel történő meghatározására világszerte. A magyarországi kezdeti lépések megtételében az osztály szakemberei is részt vettek. Videotechnika alkalmazása A videotechnika távérzékelési célú felhasználásának kutatása 1987-től folyik az osztályon. Az eltelt idő alatt megtörtént a videoberendezés közel függőleges tengelyű légifelvételezésre való alkalmazásának vizsgálata, a felvételezés paramétereinek meghatározása, valamint néhány kísérleti jellegű felvételezési munkára is sor került. 10
