Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 1. szám
lése ez alapvető cél. (Ivó-, ipari víz, öntözési és tógazdálkodási vízigény.) Ehhez szükséges azonban egy reális vízigény megállapítása, amely meghatározza a tározókiépítés fejlesztését. Mérlegelhető, hogy energiatermelés érdekében indokolt-e az eredetileg tervezett vízszinttartás, amely a jelenleginél 1,9 m-rel lenne magasabb. (Vagy milyen közbenső vízszinttartás lehet kedvezőbb több érdek egybevetésével.) A többi hasznosítás; üdüíés-vízisport, sporthorgászat, természetvédelem is mind fontos része a komplexitásnak, járulékosak, de azonos rangúak. Ezeknek a fejlesztésben nagyobb fontosságot kell kapnia, mert a beruházás során az alaplétesítmények többsége a tervek szerint valósult meg, a járulékosak egy része viszont elmaradt, vagy felerősödtek olyan problémák, amelyekkel magasabb vízszinttartás esetén nem is kellett számolni. (Pl. szigetek) Az adott helyzetben tehát a kor hazai színvonalán kell és lehet kielégíteni a társadalmi műszaki célokat és vízigényeket. A tervezettnél viszont nagyobb súlyt kaphat az idegenforgalom, víziturizmus, vízparti fürdőzés, vízisport, sporthorgászat, víziszárnyas-vadászat és a környezeti, tájfejlesztési szempontok. A továbbiakban a Tisza-tó járulékos hasznosításának nézőpontjából folytatom gondolataimat, teszem meg javaslatomat. Első javaslatom, hogy a jövőben a Tisza-tó a 33. sz. út mentén elméletileg két eltérő jellegű funkció kiegészítése szempontjából üzemelhető és a fejleszthető. A 33. sz. műúttól keletre lévő 27 km2- nyi sekély vízborítású tározórész elsődleges célja a vízminőség szabályozása, illetve védelme legyen. Biológiai szűrőként való kezelésének logikáját a tapasztalat szolgálja. E tározórész a „Tiszavalki Vízvédelmi Rendszer” szakszerű üzemeltetése vízminőség-szabályozásban messze többet jelenőt, mint az eddigi természetes öntisztulással elért eredmény. Kétségbe vonhatatlan a Tisza alsóbb szakaszára is kiható vízminőség-javító hatása. Poroszló szabadvízi strandjáról pedig kizárhatja az Egér-patak közvetlen szennyezését. Biológiai szűrőként való üzemeltetésének vezérlőgondolata az, hogy az Eger-patakról érkező teljes víztömeg, a Fel'SŐ-Tiszárál érkező árhullámoknak pedig a természetes szabályozással elérhető hányada folyjon át a tározórészen. Belső kotrással törekedni kell, hogy a lebegőanyag és hozzá kötődő szennyezőanyag minél nagyobb hányada itt ülepedjen le, és úszókotróval a legkisebb költségkihatással a kiemelkedő földnyelveken helyezhető el. Hangsúlyozva, hogy a természetidegen beton műtárgyak helyett a folyamatos belső kotrással kell elérni a kedvező áramlásokat. Az üzemeléshez a legjobb receptet a következetes megfigyelés és a rugalmasan alkalmazkodó kotrás adja. A tározó többi részén (100 km2) járulékos hasznosulás szempontjából a vízpart fürdőzés, a vízisport, vízitunizmus, a sporthorgászat (üdülési idényen kívül a vadászat) lehet egy kiemelt cél. Gyűjtőfogalommal ezeket „humán célú" „emberközpontú", hasznosulásnak nevezném, hiszen e szóhasználat a korábbi műszaki paramétereikkel jellemzett vízhasznosításhoz mérten más tartalmat takar. A négy Velencei-tó nagyságú, szigetekkel tarkított vízfelület megnöveli a térség idegenforgalmi vonzerejét, és a „Tisza-tó" térsége mind a belföldi, mind a külföldi turizmusnak kimeríthetetlen fejlesztési lehetősége lesz. A jövőben e szempontoknak a fejlesztési célokban jobban kell hangsúlyt kapniuk. Ahol lehet, a vízügyi fejlesztést is e cél figyelembevételével keli végezni. A fejlesztési feladatok részleteiben 1. A szigetek Az eredeti terv ugyan nem számolt a szigetekkel, azért az átadás időpontja körül már kirajzolódott, hogy az alacsonyabb vízszinttartás miatt maga a természet fogja létrehozni őket. Sajnálatos, hogy a KIB 1974. december 5-i ülésén elhangzott javaslatomat, (lásd a Vízgazdálkodás és Környezetvédelem 1. számában technológiai részletességgel leírva), hogy „a tározó tuskóirtását kapcsoljuk össze a hullámtér rendezésével és szigetek kialakításával”, nem vették figyelembe. Ma is csak ismételni tudnám az akikor leírtakat. Mai ismereteim alapján a szigetek előnyét tovább bővítem azzal, hogy: Duzzasztási szint a tiszafüredi hídnál 89,40m A.f. 90,00 -89,00-88,00 V 89,40 9
