Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 1. szám
Az árvíz pusztítása a főváros alatt töltés, amit nagy erőfeszítéssel sikerült eltömni. Este 9 óra tájban aztán az áradó víz meghágta a töltést és ennek következtében elöntésre kerültek a belvárosnak a Vigadótól délre eső utcái. A gátszakadás következtében az áradás üteme mérséklődött, egyesek már a tetőzés elérkezésére gondoltak, de keserű csalódás következett. Éjféltájban félrevert harangok zúgása adta hírül, hogy a Marx-tér és a Lehel-tér közötti Váci-gát átszakadt. A kiömlő víz a Terézváros felső része felé tartott. Éjfél után az áradás már közel 1 méterrel volt magasabb az eddigi LNV-nél a budai vízmércénél. A felduzzadt víz nagy ereje megmozdította a soroksári kiágazás jégdugóját, de csak rövid időre. Hajnali 4 óra körül ismét elakadt a jég és a vízállás ismét emelkedett. 14-én reggel 5 óra tájban a Dunaparti teherpályaudvar területén a Soroksári-gát is átszakadt, így az egykori pesti Duna-ág medrében épült Ferencváros percek alatt víz alá került. Pest külvárosai, a Teréz-, József- és Ferencváros akkoriban túlnyomórészt földszintes vályogházból állottak. A padlásokra és háztetőkre menekült lakosság helyzete hamar kétségbeejtővé vált, mert az elázott viskók jórésze beomlással fenyegetett. Az utcák benépesültek csónakokkal és dereglyékkel, és ezek mellé kerítéskapuk, hirtelenében összeácsolt tutajok, mosóteknők és más vízijárművek szegődtek. Mentették a lakosok a menthetőket. A fékevesztett ár három oldalról ömlött a városra. A felülről érkező víz, amely nem tudott a torlaszok miatt a Dunán lefolyni, a város felé vette útját. Ennek következtében az áradás üteme lelassult a folyón, de a város másfél napon keresztül, mint valamely üres tartály nyelte a roppant víztömeget. Közben már a második éjszaka borult az árvízsújtotta városra. A reggel elkezdődött házbeomlások egész éjjel kísérteties dübörgéssel folytatódtak. Vigasztalan változatlanságban virradt fel március 15-e. A várost alulról és felülről ostromló vizek mind nagyobb és nagyobb területet borítottak el és reggel 8—9 óra között már a Terézváros közepén egyesültek. A menekülső lakosságot a csónakok a szilárdabb építésű középületekbe és a magasabb fekvésű helyekre szállították. Az események során szép példáját adta az önzetlen segítőkészségnek Wesselényi Miklós, Ráday Gedeon, Eötvös József, Länderer Lajos stb. Wesselényi életet mentő emlékét a belvárosi Ferencesek templomának Kossuth Lajos utcai oldalfalában 1905-ben elhelyezett dombormű őrzi. (Holló Barnabás műve.) A víz a városi csatornahálózaton és a talajon keresztül is utat talált a pinA budai vízmércén 1838. március 13—18. között észlelt vízállások és az árvíz főbb mozzanatai cékbe és hatalmas kimosásokat okozott, megsüllyedt a talaj, beomlott az úttest. így a szárazon maradt házak is elpusztultak. Déltájban megmozdult a jobbparti Duna-ág jégpáncélja a Csepel sziget csúcsánál. A hatalmas jégtömeg megmozdulása további ijesztő áradást okozott, mert az egymásra szaladt jégtáblák Budafoknál ismét megtorlódtak. Vészterhes éjszaka következett. Az árhullám a pesti szakaszon 15-én 22—23 óra között (29’ 4" 9”) 929 cm magasságban tetőzött, 165 cmrel haladta meg az eddig nyilvántartott legmagasabb, 1775. évi árvizet. (Ezen 929 cm-es vízállást a budai vízmércén mérték. Ugyanekkor a pesti oldalon a Vigadó térnél 2 cm-rel kevesebbet, 927 cm-t. 1943. jan. 1-én 100 cm-rel süllyesztették a Vigadó téri vízmérce „0” pontját. Ezért van az, hogy az 1838-as árvízzel kapcsolatos, 1943. év után megjelent leírások 1027 cm-es vízállásokat szoktak szerepeltetni.) A Csepel sziget csúcsánál 949 cm volt a vízállás a tetőzéskor. 16-án megkezdődött az apadás, de a vízborítás a pesti oldal nagy részén 6 napig, Budán csaknem 2 hétig tartott. Az árvíz alatt kb. 50 ezer fővárosi lakos lett hajléktalan, a Duna jobb és balpartján a 30 km2 nagyságú terület elöntése során. 151 fő emberáldozata lett az árvízkatasztrófának. A vízelborítás mélysége legnagyobb — 3,5 m-nél több — a Nyugati pu. helyén, továbbá a József és Ferenc körút mentén volt. Az egykori Pesti Duna-ág medrében 3,0 m-nél magasabb vízzel borított foltok voltak. Ezen kívül a Váci utca Tolbuchin krt. felőli vége, a Rókus Kórház tájéka, a Szt. István krt.-nak a Duna felőli része is azonos elöntést kapott. Az egyes kerületek víz alá jutott részében az átlagos vízmélységek a következők voltak: Belváros 203 cm Ferencváros 260 cm Józsefváros 216 cm Terézváros 208 cm Lipótváros 150 cm A károk jellemzésére néhány adat az épületkárokról: Városrész Meglevő Nagyon megrongálódott összedőlt i a к ó h á 2 Pest 4254 827 2281 Buda 2489 262 204 Óbuda 762 274 397 összesen 7505 1363 2882 Legtöbbet szenvedett Ferencváros 829 házából 19, Józsefváros 1255 házából 249, Terézváros 1381 házából 166, Óbuda 762 házából 91 maradt ép. Az árvíz a főváros alatt A március 16-án Budafoknál egymásra tornyosuló jégtömegek ismét magasra duzzasztották a Duna vizét. A kitörő víz elöntésének első áldozata 7
