Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 2. szám
Ai egyik „leggazdagabb” felület: kora-vaskori szállások, szarmata temető és későnépvándorláskori telepnyomok láthatók (1987) lokalizálása stb.) már korábban beszámoltunk. Jelen alkalommal elsősorban arról kívánunk írni: hogyan, milyen körülmények között, milyen szakmai problémák megoldásával folyt a KÖTIVIZIG- munkálatokkal párhuzamosan a mi adatfölvételünk. Mindkét esztendőről áttekintést adunk — a két kampány jónéhány föltárás-módszertani vonatkozásban eltérően alakult. Akkor, amikor 1986 kora nyarán a Damjanich Múzeum régészei megkezdték az ásatást, váratlan, eddig nemigen jelentkező problémával állottak szemben. Ilyen volt pl. magának a területnek a kiterjedése, az egyidőben több helyen végzendő megfigyelés, s különösen a tudománynak mintegy az „alfáját és ómegáját" jelentő térképezés (helyszínrajz-készítés). A KÖTIVIZIG saját gépparkja és a szerződéses (bérmunkát végző cégek — jászkiséri és tószegi tsz stb. — szkréperei a Gulyás-ér torkolatának két oldalán gyakorlatilag egyidőben dolgoztak. Mivel nekünk is tagolni kellett ezeket a föltárás szempontjából viszonylag nagy területeket, a magasparti szakaszok (felületek) azonosak lettek az általában négy-öt géppel forduló brigádok által fölfogott részeknek. Kérésünkre a szkréperek az éppen merített agyagbánya-Ыокк „előtt" megnyitottak számunkra egy bizonyos sávot, amit mi föltárhattunk. Ily módon lehetővé vált, hogy a gáterősítés tervezett üteme mellett a mi munkánk, adatgyűjtésünk sem szenvedett hátrányt. Műszeres méréseink zömmel a felületek közepéről, esetleg több helyen kitűzött álláspontból történtek, ugyanakkor elég sok fölvételt kellett „primitívebb" módon, mérőszalaggal és tájolóval elvégezni. A Gulyás-ér bal partján, ahol elkezdtük az ásatást, két hosszú keskeny sávot nem volt alkalmunk megfigyelni. Ezt azért sajnáljuk, mert föltehetően ideesett a rézkori erődítés formájának kérdésében lényeges sáncszakasz. A késő-vaskori településmódra is autentikusabb adatokat nyerhettünk volna. (Itt kell utalnunk arra, hogy egy korszak településszerkezetének megrajzolásánál nemcsak a „pozitív" adatokat, hanem a „negatívumokat” is szükséges figyelembe venni — ti. hol nincsenek telepnyomok.) A térségben egy markoló (Poclain) is dolgozott, hosszú és keskeny szakaszokban merítve a földet. Ilyeténképpen mi itt minden objektumot metszetben, tehát a falban függőleges beásásként tudtunk csak észlelni, s alkalmanként rábontani. Mivel ezekben a hetekben a vízügyi gépek éjjel és nappal egyaránt jártak, kénytelenek voltunk többször sötétedés után kimenni és foltokat kitűzni. A Gulyás-ér másik, jobbparti teraszán egy nagyteljesítményű erő- és munkagép (Caterpillar) fordult — nyomában római kori település került fölszínre. A csatlakozó felületen szarmata temető és késő-népvándorláskori lakóhelyek dokumentálása volt a föladatunk. A nagyszámú régészeti jelenség sok munkát adott. Máshol kevesebb tennivalónk akadt, egyrészt mert szórványosabb avar teleprészletek jutottak napvilágra, másrészt mivel a humuszolást — ez a szkréperes szóhasználatban csupán a fölső 20—25 cm-es réteg elszedését jelenti — nem követte az agyagkitermelés. Éppen ez tette lehetővé számunkra, hogy több oszlopszerkezetes, „paticsfalú” építmény nyomát tudjuk regisztrálni. Természetesen a föntebb említett hat helyen nem folyt egyidejű régészeti tevékenység, általában két ponton, esetenként három felületen ástunk. A nyár folyamán, augusztusban áttevődött a KÖTIVIZIG-munka súlypontja, s a föladat is összetettebb volt. Egy „fejlett”, nagy ívű Zagyva-kanyarulat átvágása indult meg kb. fél km-es szakaszon. Az új mederhez úgy 30—40 m széles sávban kezdték meg a föld elhordását. Ez alkalommal is úgy történt a két tevékenység egyeztetése, mint korábban. A „humuszolás" ill. a szubhumusz eltávolítása után a hosszan meghúzott sávokon rajzolódtak ki objektumaink, a házak, a gödrök, az árkok stb. Érdekességként említjük, hogy a gepida sírokat ismét csak a szubhumuszban észleltük, mivel töltelékföldjük sárga agyagos volt. Ezen a területen fejeződött be 1986. évi ásatási kampányunk. A következő idényben, 1987 nyarán megoldható dolgunk volt; egyetlen, bar az eddigieknél lényegesen nagyobb agyagbányát jelöltek ki a két vízügyes brigádnak (SZ 100-asok és a POOL-ok). Előnyös volt, hogy ahol a gumikerekes önjáró szkréperek fordultak, nem törték össze annyira a felületet, mint a lánctalpasok. A bányarészek megnyitása után hosszabb időre vehettük „birtokba" a területet: erre a sűrűn mutatkozó telepnyomok és temetkezések miatt szükségünk is volt. Rézkori sírok, kora-vaskori házak, császárkori sírok, késő népvándorláskori házak sorakoztak egymás mellett. Idővel a terület ellenkező végén is megindult a munka, ezzel mi is áttettük „bázisunkat". Itt a zsúfolódó telepjelenségek és egy nagyméretű sánc (árok) föltárásával kellett megbirkóznunk. A hajdan több száz m hosszan futó erődítésnek természetesen csak egy részét kutathattuk. A kampány végén munkacsoportunkat két részre osztottuk, de a kis távolság miatt ez már nem jelenthetett problémát. Inkább település-történeti, s nem leletmentésmódszertani vonatkozású megjegyzésünk, hogy nagyobb sávok üresek voltak, ezek tehát „fehér folt"-ként kerülnek majd térképre. A szorosabb értelemben vett régészeti munka mellett más jellegű, de a dokumentációhoz föltétlenül szükséges adatgyűjtést is végeztünk. Természettudományos kiértékelésre alkalmas földmintákat vettünk (iszapolás). Több tekercs színes filmet forgattunk a különösen fontos régészeti jelenségekről, a környezetről. 1986-ban és 1987-ben egyaránt volt alkalmunk igénybe venni a szolnoki TITÁSZ-vállalat kosaras szerelőkocsiját, amelyről 25—30 m magasságból készítettünk ill. készített a múzeum fényképésze felvételeket. (A telepnyomok — még foltban vagy már kiásva — ilyen magasságból és szögből a legpregnánsabbak.) Tudjuk kissé rendhagyó dolgozatunk. Úgy az érdeklődő közvélemény, mint a szakemberek számára kívántunk információkat nyújtani a nagyszabású munkáról, az ásatás technikáról, a körülményekről. A két idény során olyan tapasztalatokat szereztünk, melyeknek birtokában a régészet sikeresebben kapcsolódhat be a KÖTIVIZIG további folyószabályozási tevékenységébe. Cseh János 25
