Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 2. szám
Szervezéssel a szellemi és anyagi erőforrások integrálásáért I. Úgy hiszem, nem túlzás az a megállapítás, hogy a közvélemény nagy előrelépésnek tekintette a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium létrehozását, mivel ezáltal megteremtődtek az egyre fontosabbá váló környezetvédelmi tevékenység egységes irányításának feltételei. Az új minisztérium létrehozásával és a felügyelete alá tartozó területi szervek, intézmények új arculatának kialakítása révén megnyílik a lehetősége annak, hogy a megváltozott szervezeti keretekben a szellemi és anyagi erőforrások az eddigieknél koncentráltabban kerüljenek felhasználásra. Ez viszont önmagában véve csak adottság. Ahhoz, hogy a potenciálisan rendelkezésre álló szellemi és anyagi erőforrások felhasználása optimális mértékű legyen, és ennek révén fokozódjon az ellátandó környezetvédelmi feladatok hatékonysága, rendkívül fontos a szervezésben rejlő lehetőségek tervszerű, tudatos kiaknázása. Ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni, mivel számos — a népgazdaság legkülönbözőbb területeiről szerzett — negatív tapasztalat azt bizonyítja, hogy a sikertelen működés okai között gyakran a szervezési alapelvek elhanyagolása volt az egyik legdöntőbb tényező. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy amikor egy-egy vállalatnál külföldi szakembereket bíznak meg a kialakult nehézségek felszámolásával, az esetek többségében javaslataik között olyan kézenfekvő szervezési megoldások szerepelnek, amelyek az adott vállalat vezetésének figyelmét elkerülték. Ez nagy tanulság arra, hogy nálunk bizonyos mértékig szemléletbeli okai vannak a tudományos alapokon nyugvó szervezés elhanyagolásának. örvendetes körülménynek tekinthető, hogy a kialakulóban levő új környezetvédelmi „hálózat" (nézetem szerint a jövőben célszerű lenne a megtisztelő jellegű „szolgálat" elnevezés használata, legalábbis a mindennapi szóhasználatban) elődeinél — elsősorban a feladatok jellegéből adódóan — a szervezési tevékenység fontosságának felismerése viszonylag kedvezőbb volt, mint más területeken. Gondoljunk csak például a nagy szervezettséget igénylő árvízvédekezésre, vagy a vizek minőségét veszélyeztető váratlan szennyezések elhárítására. Ezek a feladatok ui. mind a felkészülés stádiumában, mind a tényleges akciók lebonyolításánál megkövetelik a maximális szervezettséget. Az említett adottságok az új helyzetben kedvező feltételül szolgálnak mind az optimális szervezeti keretek kialakításához, mind pedig azok eredményes működtetéséhez, azonban ahhoz, hogy az egész hálózatban valamennyi környezetvédelmi, vízgazdálkodási szervnél, intézménynél messzemenően érvényesüljenek a korszerű szervezési elvek, nagy odafigyelésre van szükség. Amennyiben már az alapozó munka első fázisában sikerül következetesen érvényre juttatni a mai követelményeknek megfelelő szervezési szempontokat, a későbbiekben már lényegesen egyszerűbbé válik a fejlődés dinamikájából adódó új igényekhez történő folyamatos alkalmazkodás mind a szervezetfejlesztés terén, mind pedig a különböző tevékenységi folyamatok racionális megszervezésénél. Fentieket figyelembe véve célszerűnek látszik a szervezést érintő néhány olyan elméleti jellegű eszmefuttatás felvillantása, melyek segítséget nyújthatnak a megoldásra váró gyakorlati feladatokhoz. Tesszük ezt abból az alapigazságból kiindulva, hogy a szervezésben rejlő lehetőségek kihasználása megsokszorozza a rendszer egyes elemeinek erőit és ezzel növeli az egész rendszer működésének hatékonyságát. A szervezés tehát nagyobb eredmények elérésére képes, mint amilyen összeredmény az egyes elemek eredményeinek összegezéséből adódik. Segítségével lehetővé válik a rendszer elemeinek integrálása és hasznosításuk fokozása. Mindezeket alapul véve megállapíthatjuk, hogy eszköztárunkban a szervezést fontos segítőtársként kell kezelnünk, mivel ez csaknem minden környezetvédelmi jellegű ténykedésünkhöz kapcsolódik valamilyen formában. Ha abból indulunk ki, hogy a szervezés céltudatos, tervszerű és folyamatos szabályozó tevékenység, amely biztosítja az adott szervezet elé kitűzött célok optimális megvalósítását, kialakítja a céloknak megfelelő folyamatokat és a folyamatoknak megfelelő szerveket, továbbá meghatározza és csoportosítja a célok optimális megvalósításához szükséges személyi és tárgyi feltételeket, akkor nyomban világossá válik e tevékenység fontossága. Anélkül, hogy itt számbavennénk a környezetvédelemhez kapcsolódó tennivalók széles körét és csak néhány területre utalunk, minden bizonnyal ezek révén is meggyőződhetünk a szervezésben rejlő erő fontosságáról és hatékonyságnövelő szerepéről. Kezdjük talán azzal, hogy vajon elképzelhető-e a környezetvédelmi politika céljainak magabiztos meghatározása a tényekre épülő helyzetelemzés nélkül? És továbbmenve: lehetséges-e a környezetvédelmi politika által körvonalazott célok eléréséhez szükséges eszköz- és feltételrendszer kialakítása az összefüggések ismerete nélkül? A válasz egyértelműen az, hogy nem. Ezzel egyúttal megadtuk a választ a szervezés szükségességére is, mivel a helyzetelemzés, a sokoldalú összefüggések szakszerű vizsgálata elképzelhetetlen anélkül, hogy ne találkoznánk ennek során lépten-nyomon a szervezés valamilyen megnyilvánulásával. A gondolatsort folytatva arra a következtetésre juthatunk, hogy nem nélkülözhető a szervezés: — a környezetvédelem irányító apparátusának létrehozásánál és folyamatos működtetésénél; — a termelőüzemekre háruló környezetvédelmi feladatok megoldásánál; — a környezetvédelemmel kapcsolatos nemzetközi együttműködésből eredő tennivalók ellátásánál; — a környezetvédelmi jellegű kutatómunkánál ; — az ellenőrző-hálózat kialakításánál és működtetésénél; — a környezetvédelemmel összefüggő ökonómiai problémák megoldásánál ; — a környezetvédelem interdiszciplináris jellegéből adódó team-munkáknál ; — a hulladékok kezelésével, hasznosításával és ártalmatlanításával kapcsolatos tennivalók megoldásánál; — a környezetvédelem információrendszerének kialakításánál; — a környezetvédelemmel kapcsolatos oktató, nevelő, tudatformáló munka megalapozásánál és folyamatos vitelénél; — a társadalmi összefogás módszereinek kialakításánál, stb. Ebből a — korántsem teljességre törekvő — felsorolásból világosan kitűnik, hogy a címszavak mögött meghúzódó feladatok sikeres megoldása tudatos, hozzáértő szervező munka nélkül elképzelhetetlen. Cikkünkben nem vállalkozhatunk a szervezéselmélet tárgykörébe tartozó ismeretek széles körű áttekintésére, hanem csak a gyakorlati munkát elősegítő leglényegesebb kérdések felvillantását tűzhetjük ki célul. A szervezés fontosabb jellemzői A szervezés legfontosabb jellemzői a következők: — mindig meghatározott célra és a cél megvalósítására hivatott szervezeti keret létrehozására, valamint működésének szabályozására irányul; — elősegíti a cél elérése érdekében lebonyolítandó folyamatok kiépítését és összehangolását; — lehetővé teszi a végrehajtandó folyamatokhoz szükséges személyi és tárgyi feltételek racionális megteremtését. A szervezetek felépítése szoros függvénye a szervezet elé tűzött céloknak, az ezek érdekében végrehajtandó folyamatoknak. Ez az összefüggés azt a körülményt jelzi, hogy a folyamatok — ideális helyzetet feltételezve — nem lehetnek sem egyszerűbbek, sem bo~ 10
