Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 1. szám
Természetvédelem — vizes módra A Fővárosi Vízművek dolgozói egy természetvédelmi terület védelméért Budapest északi határánál, a Fővárosi Vízművek Víztisztító Gyáregységének a szomszédságában, a 2. sz. főközlekedési és Vác felé vezető szakasz mentén húzódik az Újpest—Káposztásmegyeri Természetvédelmi Terület, melynek helyi jelentőségű védett értékké való nyilvánítására az itt előforduló homoktövis állomány megőrzése érdekében — még 1974-ben került sor. A homoktövis (Hippophae rhamnoides) az ezüstfafélék családjába tartozó faj. Eurázsia, mérsékelt égövi tájain honos. Középeurópában az Alpokban gyakori, de tengerparti dünéken is megtalálható. Magyarországon kevéssé elterjedt, egyetlen természetes állapotot tükröző előfordulási területe az újpesti lelőhely. A homoktövis általában 2—3 méter magasra növő cserje. Keskeny, lándzsás alakú levelei ezüstös színűek, rövid hajtásai tövisekké fejlődnek. Gyökérsarjakkal vegetatív módon is jól szaporodó faj. Kétlaki növény, szélmegporzású, nem feltűnő virágai április—májusban nyílnak. A termős példányokat pirosas bogyó alakú áltermések teszik díszessé. Kellemes ízű, vitaminokban gazdag termése, szörp, lekvár készítésére is alkalmas. Hazánkban a homoktövis védett növény, melynek pénzben kifejezett eszmei értéke 3000 Ft tövenként. Ez természetvédelmi törvényeink értelmében azt jelenti, hogy a védetté nyilvánított növényfaj minden egyede védett, bárhol is található. A védettség kiterjed a növény valamennyi részére (gyökér, hajtás, levél, virág, mag) és bármely állapotára (élő egyed, preparátum). így, aki a homoktövis termős ágait vágja le szobadísznek, az is kárt okoz és egyben szabálysértést követ el. Az újpesti, megközelítően 6 ha védett terület eredetileg zárt homokpusztagyep volt, melynek jelenleg már csak maradványai vannak meg. Két botanikus — dr. Turcsányi Gábor és dr. Babulka Péter a Búvár c. folyóiratban megjelent cikke arról tájékoztat, hogy itt a homoktövisen kívül más növényritkaság is előfordul, így a rákosi csenkesz, homoki kikerics, kései szegfű és a csikófark. A szerzők felhívják a figyelmet о terület és az ott levő botanikai ritkaságok veszélyeztetettségére. Fényképekkel illusztrálják, hogy a homoktövis élőhelyét sokan valószínűleg a közeli szemétlerakó telep folytatásának tekintik. E kedvezőtlen állapotra és a homoktövis állományának alakulására a Fővárosi Vízművek Víztisztító Gyáregységének dolgozói is felfigyeltek. Kezdeményezésükre a Fővárosi Vízművek KISZ Bizottságának védnökségével egy akció indult el, melyhez az északi vízműterület Szocialista Brigádjai is csatlakoztak. Célkitűzésük az Újpest—Káposztásmegyeri természetvédelmi terület rendezése és megőrzése. Ennek érdekében vállalják a területen már ott levő szemét, hulladék eltakarítását, a terület folyamatos tisztántartását, megfelelő szakmai útmutatás alapján az ott található növényállomány gondozását. Vállalkozásuk végrehajtásában készségesen nyújtanak segítséget a Fővárosi Tanács Ipari- és Mezőgazdasági Főosztályának munkatársai. A konkrét munka 1988 tavaszán indul el. Bízunk abban, hogy ennek az összefogásnak eredményeként a Főváros egy szép, gondozott tájjal lesz gazdagabb és a természeti értéket képviselő homoktövis állománya még sokáig díszdik mindannyiunk számára. Kissné Jáger Erika környezetvédelmi szakmérnök Vitaülés az Ajkai Timföidgyár művelődési házában A magyar alumíniumipar vízgazdálkodási kérdéseiről A Magyar Hidrológiai Társaság Ipari Vízgazdálkodási Szakosztálya a Győri Területi Szervezettel közösen jó hagyományt követett akkor, amikor a programba vette a magyar alumíniumipar vízgazdálkodási problémáinak megvitatását. Rendezvény apropójaként az Ajkai Timföldgyár és Alukohó vízgazdálkodási helyzetének elemzése, értékelése szolgált. Mindenképen merész és dicséretes vállalkozás a vállalat részéről ez a szembenézés saját helyzetével, problémáival úgy, hogy közben a Tröszt képviselőjének is módja legyen az alumíniumiparral kapcsolatos általános kérdésekre való rátekintésre és a szükséges következtetések levonására. A házigazdának a gyár műszaki igazgatóheleyttesének, Dr. Baksa Györgynek egész sor meggyőző bizonyítéka volt arra, hogy valamely üzem korrekt vízgazdálkodása nemcsak anyagi terheket, de jelentős energia megtakarítást is jelent. Grafikonjain szembeötlően vetődtek össze vízhasználati és szennyvízkibocsátási termelés-növekedési és fajlagos vízhasználati értékek. Persze nem maradt el a szennyvízbírság-terhekkef kapcsolatos utalás sem, s bár ez nem feltétlenül elismerés a cég részére, ezek a bírságok ma már inkább „csak” havaria jellegűek. A vita rámutatott arra, hogy ezek a havaria esetek tartósan nem állhatnak fenn, mindenképpen változtatás szükséges. Főleg a vitában — és elsősorban a Mosonmagyaróvári Timföldgyár képviselőinek előadásában — kapott igazi fontosságot az ún. vörösiszap probléma, mely ugyan Ajkán jelenleg nem veszélyeztet közvetlenül, de Mosonmagyaróváron a megoldás nem tűr halasztást. Dr. Müller Tiborné, az Alumíniumipari Tröszt ipari hidrotechnológusa előadása jó keresztmetszete volt az alumíniumipar vízgazdálkodásának, és a helyzet korrekt ismeretéről tanúskodott. Az általa elmondottak, valamint a vita további részének tanulságait dr. Hajós Béla, az MHT Ipari Vízgazdálkodási Szakosztályának alelnöke — a vita vezetője — foglalta össze. Azzal a javaslatával, hogy a Társaság jövőre kerekasztal-konferencián, két év múlva pedig alumíniumipari vízgazdálkodási ankéton foglalkozzék ezekkel a kérdésekkel, a jelenlevők valamennyien egyetértettek. Szerencsés és ötletgazdag folytatást kívánunk és várunk. 27 Kiskunság (tollrajz). Klossy Irén
