Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 8. szám
KÖN Ч VSZEM LE Az árvízi évforduló kiadványai Az 1988-as esztendő legjelentősebb vízügyi évfordulója kétségkívül a 150 évvel ezelőtti pest—budai nagy árvíz emlékéhez kapcsolódik. A megemlékezés rendezvényei méltók voltaik a szomorú mementóhoz. A Budavári Palotában nagyszabású kiállítás mutatta be mindazokat a dokumentumokat, amelyek másfél évszázad távlatából az egykori tragédiát immár várostörténeti eseménnyé szelídítették. Az árvíz után sürgetővé vált szabályozási munkák körüli évtizedes huzavonákat, az eltelt időszak dunai árvizeit és a főváros árvédelmi viszonyainak fejlődését foglalta egybe a vízügyi igazgatóság Rákóczi úti központjában rendezett színvonalas kiállítás, mely azóta a Duna völgyének nagyobb városaiban is látható volt már. Március 11-én árvízi emlékkoncert volt a régi Zeneakadémia dísztermében, három nappal később pedig a Szerb utcai árvízi emlékfalnál zajlott le koszorúzási ünnepség. A várbéli és a Rákóczi úti kiállítások már bezárták kapujukat, s a rendezvényeknek is csak emléke él a résztvevőkben. Az évfordulóra való készülődés szorgalmas történeti kutatómunkájának eredményei azonban három, egymástól független kötetben láttak napvilágot, melyeket bízvást haszonnal forgathatnak a jövőben is a téma iránt érdeklődők. Reprezentatív külsejével emelkedik ki a kötetek közül a budavári kiállítás „Jégszakadás és Duna' kiáradása ... Pest-Buda 1838” című katalógusa, amely Kaján Imre szerkesztésében és a Vízgazdálkodási Intézet kiadásában jelent meg. A kötet messze többet nyújt használójának, mint amennyit a kiállítási vezetőfüzetek többségétől kap ma egy kiállításlátogató. Négy rövid összefoglaló tanulmány . vezeti be a leírókatalógust. Az elsőben a kiadvány szerkesztője ismerteti az árvíz előtti közviszonyokat, majd a katasztrófa kifejlődésének leírása után summázza a következményeket. A bevezetést követi Tombácz Endre „Segélyek, kölcsönök — az árvíz gazdasági hatásai" című vázlata, amely újszerű megvilágításba helyezi az árvízkárok után bekövetkezett gazdasági helyzetet. Az elpusztult vagyon értékében nagyobb volt a segélyek és kölcsönök . összegénél, de olyan korszerűtlen öszszetételű volt (gondoljunk az elavult épületekre, üzemekre és magára a városszerkezetre), hogy az árvíz okozta „szanálás" kifejezetten jó feltételeket biztosított egy modernebben termelő infrastruktúra kialakulása számára. A károk helyreállítása folyamán jelentősen csökkent a munkanélküliség, megélénkült a kereskedelem, korszerűbb város jöhetett létre. Hogy a lehetőséggel mennyire éltek a város (és az ország) vezetői, az Somogyi Miklós „Az árvíz hatása Pest építésügyére" című rövid írásából tudható meg. Megítélése szerint a felemás fejlődés (az árvédelmi biztonságot növelő területfeltöltések évtizedekre elmaradtak, csakúgy, mint a védelmet szolgáló rakpartok kiépítése) oka abban keresendő, hogy Pest átfogó városrendezését csak polgárai anyagi erejére alapozva nem tudták megoldani, az országos kormányzat pedig a költségeket sokallva, levette napirendjéről az ügyet. Kevéssé ismert tényeket dolgozott fel Gazda István „A pesti könyvkereskedők ezernyolcszázharmincnyolca” című város- és művelődéstörténeti miniatűrjében. A szellem és művelődés e belvárosi központjai jelentékeny károkat szenvedtek, s rajtuk keresztül csapás érte a reformkori tudományos és szépirodalmi mozgalmakat is, ezért megsegítésük az emberbaráti gesztuson túl hazafias cselekedetnek is számított. A bevezető tanulmányokat követő Fodor Béla által válogatott árvízi irodalomjegyzék csak a katalógus használatához nyújt segítséget, ennél jóval gazdagabb és terjedelmesebb összeállítás található a Budapest Történetének Bibliográfiája' II. kötetében. A voltaképpeni kiállítási katalógus leíró részei a legtöbb esetben forrásértékűek, így a kiadvány a kiállításnak nem mellékterméke, hanem egyenrangú társa. Csak sajnálhatjuk, hogy a 14 hazai közgyűjteményből válogatott közel 300 dokumentum nincs maradéktalanul benne a katalógusban, mindössze 248 muzeális emlék (térkép, nyomtatvány, irat, műszer, metszet, festmény és egyéb emléktárgy) részletes leírását találhatjuk meg. A kiadvány ízléses kivitele, a színes és fekete-fehér illusztrációk színvonalas kinyomtatása a veszprémi Pannon Nyomda munkáját dicséri. (KAJÁN Imre szerk.: „Jégszakadás és Duna' kiáradása..." Pest-Buda 1838. Kiállítási katalógus. Bp. 1988. VGI, 149 p.) Ára: 100,— Ft. A vízügyi közgyűjtemények (múzeum, levéltár, könyvtár) két esztendővel ezelőtt megindított sorozata a „Források á vízügy múltjából" legutóbbi „Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből" című ötödik kötete olyan iratokat, zömében német nyelvű terveket, újságcikkeket, hirdetményeket gyűjtött csokorba, amelyeket eddig még nem publikáltak, vagy legalábbis nehezen hozzáférhetőek. A kiadvány szerkesztésével megbízott Kaján Imre jó arányérzékkel válogatott a gazdag anyagban. Az árvízi eseményekről néhány levél tudósít, az anyag nagyobb részét a helyreállítási munkákat szabályozó rendeietek, híradások, valamint a fővárosi Duna-szakasz szabályozásával, a város árvíz elleni megóvásával kapcsolatos elképzelések és tervek alkotják. Különösen érdekesek Kossuth Lajos börtönből írott levelei, melyek a Duna-szabályozás anyagi feltételeivel foglalkoznak, gr. Széchenyi István papírra vetett, de töredékesen fennmaradt gondolatai, melyeket a Jelenkor-ban való közlésre szánt, de amelynek hasábjain azok soha meg nem jelentek. Az Andrássy-féle árvízi pályázatra beadott munkák közül itt Wieser András, egy ismeretlen és Lámm Jakab eredetileg német nyelven íródott elképzeléseit isimerhetjük meg. A kötetet Blaskovics Sándor pesti ügyvéd Duna-szabályozási nézetei zárják, bizonyítva azt, hogy mennyire foglalkoztatta a kor emberét a folyó regulázása és az abból várható gazdasági haszon. (KAJÁN Imre vól. és szerk.: Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből.) Bp., 1988. VGI, 125 p.) Ara: 50,— Ft. Időben legutoljára jelent meg Faragó Tamás szerkesztésében a „Pest-budai árvíz 1838” című tanulmánykötet. A könyv előszavában a szerkesztő így vall maga és munkatársai nevében kutatásaik nehézségéről: „Vizsgálatunk kezdetén tartottunk attól, hogy nem lesz könnyű elődeink munkájához új építőköveket hozzáragasztani, most azonban, mikor eredményeinket útjára bocsátjuk, inkább az az érzésünk, hogy több a kérdőjel, a megválaszolatlan kérdés az árvíz történetében, mint amikor kutatásába fogtunk.” Kétségtelen, az ötven esztendeje megjelent árvízi emlékkötet (A pest-budai árvíz 1838- ban. Bp., 1938) mindamellett, hogy kielégítően feltárta az árvíz kialakulásának hidrológiai körülményeit s szűkén vett vízügytörténetét, adós maradt az árvíz mélyreható, levéltári kutatásokon alapuló társadalomtörténeti feldolgozásával, s jobbára csak az egykori sajtótudósítások, valamint a kortárs Trattner János mindmáig alapmunkának számító könyve felhasználásával íródott. Faragó Tamás „Katasztrófa és társadalom. Az 1838. évi árvíz történetének vázlata" c. tanulmánya sorra veszi mindazokat az ellentmondásokat, amelyek a korábbi szerzők között az emberi és anyagi károk megítélésében mutatkoznak, s a tudomány mai módszertana alapján vizsgálja a katasztrófa társadalmi és gazdasági hatásait. A viszonylag kevés megbízható adatra támaszkodó vizsgálódás a tényeket új megvilágításba helyezi, s felhívja a figyelmet a későbbi kutatások lehetséges területeire. A kötet tanulmányainak sora GiergI Henrik (1827—1871) üvegművész 1851- ben írott, eddig publikálatlan visszaemlékezésének a gyerekfejjel átélt árvízre vonatkozó részével folytatódik. A katasztrófának egy másik szemtanúja is megszólal a kötet lapjain. Szilasy János (1795—1859) paptanár, a Magyar Tudós Társaság tagja naplójában 1838. március 13-ától 1840. április 21- ig követi nyomon az eseményeket. Az értekezések közül különösen érdekes Czaga Viktória és Gajáry István „Árvízkárosultak Budán (Újlak és Or-26
