Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 1. szám
Digitális mikrohullámú rádiórelé berendezések A VÍZGAZDÁLKODÁS ÚJ HÍRKÖZLŐ RENDSZERÉNEK FEJLESZTÉSE ÉS KÖZÉPTÁVÚ TERVEI A vízgazdálkodási ágazat feladatainak ellátásához önálló, országos kiterjedésű vezetékes és vezetéknélküli hírközlőhálózattal rendelkezik. E hálózatok kialakulása több évtizedes múltra tekint vissza. Fő rendeltetésük elsősorban az árvíz, belvíz, vízminőségi kárelhárítás és a jég elleni védekezés hírközlési igényeinek kielégítése. A védelmi tevékenység tere a vízfolyásokhoz kötött, így a vezetékes hálózat nyomvonala szinte teljes egészében a védelmi töltések mentén húzódik. A vezetékes hálózat felépítése napjainkban is híven tükrözi a tárgyidőszak technikai fejlettségének színvonalát olyan szinten, amilyenben azt a szakágazatok hírközlési igényessége és a rendelkezésre álló anyagi erőforrások meghatározták. A vezetéknélküli hálózat fejlesztése központi (ABKSZ) irányítással és pénzeszközökkel az 1970-es évek második felében került végrehajtásra, melynek eredményeként korszerű országos és regionális URH rádiótelefon hálózati egységek jöttek létre, az URH hálózat alállomásai egy-egy vízügyi objektumban üzemelnek, s a helyi vagy az országos URH átjátszóállomáson kérésztől tartanak kapcsolatot egymással, vagy az irányítási feladatokat ellátó központi állomással. A vízügyi hírközlőhálózat felépítése napjainkban 4525 km hosszú légvezetékes és 817 km hosszú földkábeles öszszeköttetésből, továbbá 2017 db üzemelő URH rádiótelefon berendezésből és 92 db telefon alközpontból áll. A zártcélú üzemi hálózat mellett természetesen a vízügy a Magyar Postától számtalan helyen bérel távbeszélő áramköröket is. A vízügyi hírközlés hatékonyságának emelése, az egyre növekvő szakágazati igények kielégítése — a menyiségi fejlesztés mellett — döntően minőségi fejlesztést igényel. Ez az átviteli utak és berendezések korszerűsítésében, megbízhatóságának növelésében, a mindenkori rendelkezésre állásban és a hálózati paraméterek javításában kell, hogy kifejezésre jusson. E fejlesztési tevékenységet a tervszerűség, az ésszerűség és a gazdaságosság kell, hogy jellemezze. Az elérendő cél a vízügyi hírközlőrendszer egységes, a postai feltételeknek mindenben megfelelő, országos üzemi rendszerré történő kiépítése és automatizálása, távbeszélő, adatátviteli és irányítástechnikai célokra. A vízügyi vezetékes hálózat tervszerű fejlesztésére 1980-ban az ABKSZ koncepciótervet dolgoztatott ki, melyet az OVH és a Magyar Posta elvileg jóváhagyott. E koncepciótervben a Postai Tervező Intézet a Duna magyarországi szakaszának teljes hosszában — a BNV programhoz is kapcsolódva —, a Tisza és a Körösök mentén, továbbá a Balaton és a Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatóság működési területén gazdasági megfontolásból és műszaki biztonsági okokból a gerinckábeles összeköttetések kiépítése helyett, vízügyi mikrohullámú összekötetések létesítését javasolja. A beruházási megtakarítás a mikrohullámú összeköttetések megvalósítása esetén, mintegy 40%, a földkábeles kiépítéssel szemben. Csatorna kapacitásban felülmúlja a kábeles, illetve az URH összeköttetésekét. Az átvitt információk titkossága — az URH rádiótelefon átvitellel szemben — biztosított. A továbbiakban rövid ismertetőt adunk a vízügyi szolgálatban alkalmazásra kerülő mikrohullámú rendszerről, különös tekintettel annak szolgáltatásairól. A tervezett vízügyi országos mikrohullámú hálózat összeköttetéseit a térkép mutatja. Annak megvalósulása esetén az ország bármely pontjáról üzembiztos, minőségi hírközlési kapcsolatot lehet létesíteni Budapesttel, valamint bármelyik Vízügyi Igazgatósággal, vagy egyéb kijelölt vízügyi regionális központtal. A tervezett vízügyi mikrohullámú rendszer a Nemzetközi Rádiószabályzat és a Magyar Posta előírásainak ■H A vízgazdálkodás mikrohullámú gerinchálózatának terve 24
