Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 8. szám
megoldása és szakszerű elhelyezése. A másik ilyen lehetőség — talán ma a legégetőbb kérdés — a kis települések szervezett hulladékgyűjtésének és elhelyezésének megszervezése. A települési ivóvíz- és a szennyvízcsatorna-ellátás közötti különbség nemcsak a jelenben, hanem a távlatban is szükségessé teszi az ún. csatornapótló tevékenységet, azaz a szippantással összegyűjtött szennyvizekről, illetve iszapokról való szakszerű gondoskodást. E feladatok végrehajtását a településtisztasági szolgáltatás keretében a 19 településtisztasági vállalaton kívül különböző szervezetek, gmk-к és magánszemélyek végzik, melyék száma mintegy 600-ra becsült. A tájékoztató adatok szerint az éves összegyűjtött mennyiségnek kb. a fele „ismeretlen" helyen kerül elhelyezésre. Megállapítható, hogy az ezzel foglalkozók nagy részénél e tevékenység gyakorlatilag csak a „fuvarozásra" korlátozódik, a szakszerű kezelés és elhelyezés a legtöbb esetben vitatható, mely súlyos környezetszennyezést eredményezhet. Indokolt lenne szigorú előírásokkal csökkenteni az ilyen vállalkozók számát, azaz ezt „szakvállalati" tevékenységre korlátozni. E tevékenységben a társulatok jelentős szerepet vállalhatnának. Hasonló problémák jelentkeznek a kommunális hulladékok elhelyezésével kapcsolatban is. Átfogó tervet keli készíteni a környezeti és közegészségügyi szempontokat is kielégítő kezelő- és lerakóhelyek kijelölésére, melyek megvalósításában, kezelésében és üzemeltetésében a társulatok ugyancsak részt vehetnének. Célszerű lenne részletesen megvizsgálni, hogy összefüggő területekre, vízrendszerekre nem lehetne-e a meglévő társulatokon belül — részérdekeltségre alapozva — az ott levő ipari üzemek, mezőgazdasági üzemek és a települések által okozott vízminőségi kérdések megoldását elősegíteni. A felszín alatti vízbázisok védelmével kapcsolatosan a védőterületek kialakításához szükséges feladatokról készült alapozó tanulmány részleteiben is meghatározza a meglevő és potenciális vízbázisokat képező felszín alatti vizek előfordulásait, az ezekbe történő beavatkozások eredményeit, a védettségük jelenlegi helyzetét, a károsodás mértékét, valamint a védelem lehetséges eszközeit, kiemelve a védőterületek kialakításával kapcsolatos feladatokat. Az itt felsorolt tevékenységi körök az össztársadalmi és ágazati érdekeken túl találkozhatnak a helyi igényekkel és érdekekkel, szoros kapcsolatban vannak a vízgazdálkodás feladataival, melyek megvalósításában — a feltételek megteremtése esetén —• a társulatok felkészültségük, rugalmas alkalmazkodóképességük alapján rövid időn belül bekapcsolódhatnának. Raisz Gusztáv MÉM miniszterhelyettes hozzászólása A tanácskozáson felszólalt Raisz Gusztáv miniszterhelyettes, aki bevezetőjében elismerően nyilatkozott a vízitársulatok szerepéről, a mezőgazdasági termelés elősegítésében kifejtett munkájáról, majd röviden ismertette a mezőgazdasági üzemek 1986—88. évi meliorációs tevékenységét, rámutatva, hogy ebben a vízitársulatok közreműködése nélkülözhetetlen. Az üzemek az 1986—88. években összesen mintegy ezer ha területen hajtottak végre meliorációs beruházásokat 7 milliárd Ft beruházási költséggel —, mondta a miniszterhelyettes, majd így folytatta: A végzett munka néhány jellemzője, fontossági sorrend és a teljesség igénye nélkül: — az üzemek meliorációs szándéka, igénye változatlanul a térségekre koncentrálódik; — a vízrendezési munkák képezik a túlsúlyt, ugyanakkor csökken a talajosövezés iránti igény; — javult a tervezési-kivitelezési munkák minősége, ha nem is mindig, mindenhol a kívánatosnak megfelelően; — általánosnak mondható az ésszerűségre törekvés, az átgondoltság, de még mindig sok az üzemek erejéhez képest drága beruházás; — a kivitelezések időtartama örvendetesen csökkent; — több térségben eredményesen (számottevő költségcsökkentéssel) működnek a kivitelezési versenytárgyalások; — a koordinációs-szervező tevékenység javult. Gondot jelent azonban a vízitársulatok bizonytalan, tervezhetetlen forráshelyzete. Ugyancsak gond a fenntartási, karbantartási munkák elmaradása az üzemi és üzemközi műveknél egyaránt. Ezt követően Raisz Gusztáv röviden szólt az öntözésről, majd az 1989. évi kilátásokról és befejezésül kitért „A vízgazdálkodási társulatok helyzetéről és továbbfejlesztésük lehetőségeiről” szóló tanulmányra, hangsúlyozva, hogy az abban foglaltakkal a MÉM vezetése összességében egyetért. Dr. Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter felszólalása Felszólalása bevezetőjében dr. Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter a tanácskozás előkészítését, számvetését, az együttes közös gondolkodást érdeminek minősítette, hangsúlyozva, hogy ez a számvetés egy valóságos politikai helyzetben nem alkalmi indulatok burjánzásának fölvállalásával, hanem a valós világ képének realista, építeni akaró és építeni tudó készségével és képességével történik. Ennek igen nagy a jelentősége most, amikor nemzeti ügyünkről, országunk jövőjéről, népünk boldogulásáról van szó, amikor megújulást akarunk és azon munkálkodunk. Ezt figyelembe véve a tanácskozásnak értelme és jelentősége van. A társulatok eddigi értékteremtő munkáját mérlegre téve megállapítható, hogy a bizakodó és tettre kész magatartásra nagyban kötelez a társulatok múltja, hiszen ez az egyesülési forma egyféle érdeknek és szándéknak kifejezője korábbi eredményeivel, jelenbeli szükségleteivel, s nem kétséges, hogy nagyon nagy jövőjével is. Alkalmazkodni képes és olyan területen működik, mely direktben, mindennapjaiban is az ember boldogulását szolgálja, bizonyította életrevalóságát — hangsúlyozta a miniszter, majd így folytatta: mély meggyőződésem, hogy a jövőnket illetően is pótolhatatlan. Ez a forma fönnmarad, erősíteni, óvni kell és tartalmának mikénti bővítésével kapcsolatban kell gondolkodnunk, cselekednünk. Ezt követően a miniszter megállapította, hogy a beszámoló és a számvetések, melyek a felszólalók részéről elhangzottak, jól számoltak változó körülményeinkkel. Ezekhez a változó körülményekhez szeretnék néhány adalékkal csatlakozni, mondta Maróthy László, és elsőként a vállalkozási forma karakterbeli erősödésére utalt, hangsúlyozva, hogy legyünk bátrak célszerűen kombinálni a gazdálkodás erőforrásait. Ehhez a lehetőségek adottak, a Parlament legutóbbi ülésén ez törvényi formát is öltött. A következő problémaként a miniszter a közművállalatok gazdálkodásának január 1-jétől történő változására utalt, amikor is az általános vállalkozási nyereségadó közepette fognak élni. Utalt továbbá az állami támogatások csökkentésének tendenciájára, ami alól nem lesz kivétel a környezetvédelmi és vízgazdálkodási ágazat sem. Ennek kapcsán merül fel a vízdíjak rendezése, amit szakmailag úgy kell megalapozni, hogy a növekvő lakossági teher kulturáltabb ellátással, biztonságosabb szolgáltatással párosuljon. A miniszter felszólalásában utalt arra is, hogy a folyamatban levő szerkezetváltásban gazdaságunk az ipart preferálja. Ez viszont jogos igényként veti fel az infrastrukturális háttér fontosságát, aminek konzekvenciáit ágazatunknak is le kell vonnia, igazodva e téren is a változó körülményekhez. A változó körülmények sorát folytatva a miniszter kitért a környezetvédelem jelentőségének növekedésére, hangsúlyozva a természeti erőforrásokkal való ésszerű gazdálkodás fontosságát. Az e téren kialakult bajok ui. nagyrészt a túlhasználatra vezethetők vissza. A környezetvédelem kapcsán Maróthy László röviden szólt a környezetvédelmi kormányzati szerveződésről és munkáról is, megemlítve, hogy egy olyan ágazat kapcsolódása alakul a társulati tevékenységhez, amely szilárd bázist kell hogy jelentsen a megoldásra váró feladatokhoz. A társulatok fejlesztési irányáról szólva a miniszter hangsúlyozta a területi önkormányzat további erősödésének szükségességét, majd utalt azokra a lehetőségekre, amelyek a környezetvédelem és a természetvédelem terén hozzájárulhatnak a társulati tevékenység profiljának bővítéséhez. Felszólalása befejezéseként a miniszter hangsúlyozta, hogy az a megújulás, ami országunkban van, nagyon erős politikumot kíván és ez a politikum meg kell hogy jelenjen az ágazat mindegyik egysége területén, így a társulati mozgalomban is. Ennek elsősorban a színvonalas szakmai munkában, a nagy felelősséggel végzett szolgáltatásban kell megnyilvánulnia, megnyerve ezzel az emberek bizalmát. 3
