Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 7. szám
Gémeskúttól a búvárszivattyúig Kútmúzeum Balassagyarmaton... A nyárfáik tövében ott sorakoznak a „vízfelhordó szerkezeteik”: kutak, öntöttvasból, nagyapáink idejéből. Balassagyarmaton a Nógrád Megyeii Víz- és Csatornamű Vállalat üzemmérnökségén a kútmúzeumibain György János, a víztermelés csoportvezetője a kalauzunk. — A gyűjtést 1968-ban kezdtük el, s jelenleg itt ahol járunk, 16 kutat és szivattyút helyeztünk el a szemre is nagyon szép környezetben. — Honnan érkeztek a kutak? — Balassagyarmatról és környékéről. A magyarnámdori tanácstól kanalas vízfeihordó és gémkaros szívókutat kaptunk. A városból a Palóc-ligetből a kereikeskút került ide. Az evangélikus egyház adománya az ikerkút. Az egyik szécsényi dolgozónk, Bagosi Sándor kazántávszivattyút hozott, s nemrégiben egy gémeskutat is beszereztünk — sorolja György János, akivel együtt nézzük a barnára festett, betonalapon álló, kecses, szép formájú kutakat. Mindegyik kút más-más, s külön történet fűződik gyártásához, alkalmazásához. — Ez az úgynevezett Norton, vagy abessziin kút, amelyet az afrikai országban használtak az angol csapatok és Norton altábornagyról nevezték el. Már kétméteres talajvíznél cölöppel leverték és vízhez jutottak, s amikor továbbmentek, kihúzták ... Szeretettel, nagy hozzáértéssel beszél a kutakról, a vízről a csopoirtvezető. Ö maga régi „vizes”, ez év decemberében jubilál, s éppen harminc éve lépett szolgálatba, került ide a vállalathoz. — Várjuk a többi kutat is, mert sok helyünk van. Feltérképeztük kitől, honnan számíthatunk újabb darabokra.Az Ady és a Bajcsy utcában van egy-egy szívóikaros kút. Bércéiről és Szécsényből is kaptunk jelzést, hogy jöhetünk, szállíthatjuk a kutakat. Hamarosan mindegyiket kis táblával, magyarázó szöveggel látjuk el és címe is lesz a kiállításnak: Ä gémeskúttól a búvárszivattyúig. György János birodalmát, a vízműtelepet is megtekintjük. Bekukkantunk a gépházba, az energiaelosztó helyiségbe is. — Sokan kíváncsiak a kutakra? — Sokan. Jönnek kutat nézni a város diákjai, az általános és középiskolások. Bizony sok kérdésre kell felelni, mert a mai gyerek csak megnyitja a csapot és nem is gondol arra, hogy milyen hosszú folyamat eredménye, amíg az egészséges, tiszta vízzel teli poharat a szájához emelheti. Sokan csodálkoznak, hogy nagyapáik még az itt látható kutakból kapták a vizet, s az ő kezük munkáját dicsérik ezek a régiségek. Szívesen látjuk a fiatalokat, ám van felnőtt látogatónk is. A beszélgetéseknél mindig óhatatlanul szóba kerül a környezetvédelem, szólunk a víztisztításról és arról is, hogy mit tehet azért, hogy ne szennyezze környezetét. Kútmúzeum? Ipartörténet? Mindenesetre nagyszerű kezdeményezés, amit Balassagyarmaton elkezdtek. A kútmúzeum megvalósítását, „befejezését" magáénak érzi a vállalat, s ennek György János nagyon örül. Érdemes megellnünk pár percre Balassagyarmaton a város határában, a Rákóczi út 134. számnál, a kútmúzeummál. Szívesen látott vendégek vagyunk... Kép és szöveg Szakács László 13
