Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 7. szám
7. ábra. A drávaszabolcsi gátőrteiep és szakaszvédelmi központ 8. ábra. A régi Fekete-víz műtárgya építés közben 9. ábra. Töltésépítés A múlt században a legnagyobb ismert árvíz 1827 nyarán vonult le a Dráván. Az árvíz Zákánynál lépett ki, Gyékényes községet is elöntötte, határvonala északon a dombok lábánál húzódott, lefelé az alacsonyabb berkeket végig elborította. Barcsnál az akikor még kiépítetlen új-telepet, a mai vasútállomás környékét és a Zimona-berket öntötte el az ár. A feljebb fékvő Bolhó község is víz alá került, és az árvíz egészen Babócsa alá hatolt. Lejjebb az ár Drávagárdonynál átszakította a töltést, és Potony községet kikerülve, nagyjából az út irányát követve Bogdása község alacsonyabb részeit is elöntötte. Innen az árvíz további útját a Korcsina—Körcsönye érvonulat szabta meg, melyen keresztül a Gyöngyös, Almás, Fekete-víz árterületére került. A Mecsekről lehúzódó vadvizekkel egyesülve a levonuló ár az egész Dráva-apályt úgyszólván a dombok lábáig elöntötte és Dárdánál keresett utat vissza a mederbe. A korabel'i adatok szerint Baranya vármegyében az árvíz 18 helység határában összesen 3,5 km hosszú töltésszakadást okozott. Az árvízi katasztrófa után azonnal megkezdődtek a töltéshelyreállítási munkák. Ugyanakkor előtérbe került a Dráva szabályozása is, amit — az akkor divatos elvek szerint — átmetszésekkel kívántak megoldani. A jelentős munkálatok és a nagy erőfeszítések azonban — elsősorban az összehangolatlanság miatt — csak részleges eredményre vezethettek. A 19. század folyamán az időközben (pl. 1846-ban, 1848- ban, 1868-ban, 1870-ben, 1876-ban, 1879-ben, 1882-ben és 1891-ben) jelentkező árvizek hatására az érdekeltek és a hatóságok újabb és újabb töltéserősítési, töltésépítési és leosapolási munkálatokat határoztak el, és amelyeknek azonban csak egy része valósult meg. A nagy jelentőségű vízimunkálatok következtében a vízáradásoknak két irányból is kitett árterület művelése megváltozott, értéke megemelkedett. A Dráva folyóba való új bevezetések azonban az árterületet felszabdalták, a nyílt visszatöítésezések miatt a védvonal meghosszabbodott. Zawadowski Alfréd 1891-ben megjelent művében a drávai töltések hosszát Somogy vármegyében 31,7 km, Baranya vármegyében 111,1 km hosszban jelölte meg. Megjegyzi, hogy „ezek a töltések rendezetlenül, minden összefüggés nélkül vannak kiépítve, koronaszélességük 2—3 m, az oldalak hajló sa 1:1-hez". (2) A hosszú évek folyamán kialakult töltésvonalak fenntartására az érdekeltség részéről jelentkező hathatós kezdeményezések első jeleit az alsó Dráva-szakaszon ismerjük. 1855- ben Beremenden a dárdai uradalom és 13 árterületi község között megállapodás jött létre a védtöltésnek Gordisa nyugati határától Dárdáig terjedő szakaszán gátegyesület kialakítására. A gáitegylet a védtöltést 1871-ig kezelte. Ez a mód azonban nem bizonyulhatott megfelelőnek, mert 1871-ben az uradalom a vármegye közgyűlésének jóváhagyása alapján átvette a töltés fenntartását. A töltés lényeges megerősítésének szükségességére különösen az 1898. évi árvíz tapasztalatai hívták fel a figyelmet. A Várady Antal által készített töltéserősítési tervek jóváhagyása azonban sokáig elhúzódott. A végleges döntést az 1907. évi tavaszi árvizek tapasztalatai sürgették, amikor a töltéskoronát meghaladó árvíz kiöntését csak nyúlgátakkal sikerült megakadályozni. Az 1909-ben kiadott engedély alapján átépítették a Dárda—Dózsony-puszta közötti 55,1 km hosszú töltést. Koronáját az 1827. évi árvízszintig emelték, koronaszélességét 3,0 m-re, a vízfelőli rézsűt 1:3, a mentett oldalit 1:2 hajlásúra építették. Az eszéki Folyammérnöki Hivatal 1900-ban elkészítette a felső töltésrészre is a megerősítési terveket dázsonyi védtöltés címén, mely a gordisai határtól felfelé egészen Szaporcáig terjedt. A terv a töltésmagasítás mértékéül az 1879. évi árvizet vette alapul. A tervezett munkák azonban csökkentett hosszban készültek el, az alsó szakaszhoz való csatlakozástól о drávaszabolcsi útig. Az egymással összefüggő két töltésszakasz érdekeltjei 1918-ban Dárdán Dázsony—Dárdai Armentesítő Társulat címen egyesültek. Az első világháborút követő békeszerződés által megállapított országhatár a töltést két részre osztotta, és az ártér Magyarország és Jugoszlávia területére eső érdekeltjei külön társulatba tömörültek. A magyar társulat kezelésében maradt töltéshossz 13,69 km, mely a későbbi kiegészítésekkel 19,95 km-re növekedett, az érdekeltségi terület pedig 15 767 kát. hold volt. A magyar Dázsony—Dárdai Armentesítő Társulat jelentős munkája volt 1931—34 között az Egerszegi-csatorna átmetszése és visszatöltésezése, valamint a Fekete-víz melletti töltés kiépítése az átmetszés és a drávaszabolcsi közút között. A társulat 1948-ban történt államosításakor a védvonalon csupán 1 gátőrház állott, és a védelmi anyag raktározására a gátőr padlása szolgált. A drávai töltések ezen szakasza később a vízügyi szolgálat, míg a többi töltés, a területileg illetékes Somogy, illetve Baranya Megyei Tanács kezelésébe került. 9
