Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)

1988 / 7. szám

3. ábra. A Barcs alatti Dráva-völgy helyszínrajza a XIX, század elején

manók. Ugyanakkor a két folyó vízgyűjtőterületének aránya ötszörös. Ez jól mutatja, hogy mennyivel hevesebbek a drávai árhullámok a Dumához képest,

A Dráván a gyors árhullám-kialakulás miatt a felkészüléshez csupán néhány nap áll rendelkezésre, viszont a védekezés szempontjából kedvező a gyors levonulás. Az árhullám időtartama a barcsi vízmérce szelvényében (a legalacsonyabb védekezési szint felett) a következő:

4. ábra. A felsőszentmártoni gátőrház, háttérben a védelmi raktár

5. ábra. A gordisai zsilip

Előfordulási

valószínűség

%

Arvízhozam

m3/s

Időtartam

nap

1

2900

10

3

2700

8

10

2350

6

20

2050

3

A jégképződési hajlam a Dráván lényegesen kisebb, mint ez egyéb magyarországi folyókon.

A folyón átlagosam:

— decemberben

— januárban

— februárban

— márciusban fordul elő jég.

4 napig, 12 napig, 7 napig, 2 napig

6. ábra. A gyűrűs-pusztai gátőrház és töltésszakasz 3. Ármentesítési munkálatok 1972-ig

Jégtorlódásra átlagosan 10 évente került sor (az alsóbb szakaszokon).

A drávai védvonal mentén, sok más magyarországi folyószakaszhoz hasonlóan, a számított 100 éves átlagos visszatérési idejű jégmentes árvíz a mértékadó (1). Ehhez képest a magassági biztonságot — a helyi adottságok figyelembevételével — 1,2—1,5 m között határozták meg. Tekintettel azonban a tervezett Barcs—gyurgyeváci vízlépcsőrendszer árvízcsúcsmérséklő hatására, a biztonságot végül is 0,6 mben állapították meg azzal, hogy amennyiben a vízlépcsőépítés terve meghiúsul, a fejlesztés II. ütemeiként 60 cm-es koronaszint-emélést kell végrehajtani.

Levéltári adatok szerint a honfoglalás kora óta szinte minden időszakban végeztek vízi munkákat, közöttük töltésépítéseket is a Dráva völgyében, az adott kor mezőgazdasági, közlekedési, esetenként halászati szempontjainak, érdekeinek szolgálatában.

összefüggő töltésszakaszokról a 19. század elejétől beszélhetünk Drávasztára és Dárda között. A somogyi gátszakasz építésének ideje az 1750—1770-es évekre tehető, míg a baranyai szakasz a 18—19. századforduló közelében létesült. Ebben az időben a folyó horvátországi jobb partján is kiépültek a gátak a Gyékényessel szemben fekvő Demjétől Eszékig. (3. ábra).

8