Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)

1988 / 1. szám

Peszticidek és kemikáliák alkalmazási lehetőségei a vízügyi földmüveken A vízgazdálkodási érdekek biológiai módszerekkel való biztosítása Hozta lét­re a vízi biotechnika tudományos tech­nikai és technológiai rendszerét, amely önmagában ötvözi az agrotechnoló­­giák és környezetvédelmi megfontolá­sok, szabályok rendszerét, a vízépítési és vízgazdálkodási előírásokkal ösz­­hangban. 1. A modern agronómia és erdészet az erőteljes kemizálás útjára lépett az elmúlt ötven évben az egész világon. Ezt, a technikai védelmi igények, mi­nimum költségszint tartás, és időegy­ség alatti eredmény biztosítás céljainak elérése, biztosítása érdekében a vízi biotechnika sem nélkülözheti. Azonban a körültekintő, környezetkímélő, bioló­giai összhangot nem romboló eljárá­sokat szabad csak alkalmazni, a fel­használási területek helyismeretében és a „fertőzések” lehetőségének kizárásá­val. A peszticidek és kemikáliák alkal­mazhatóságát nemzetközi és hazai ren­deletek, szabványok szabályozzák. 2. Vegyipari termékek alkalmazását szabályozó nemzetközi és magyar ren­delet rendszer tartalmi lényege vízi bio­technikai szempontból, és hiányossá­gaik. Magyarországon ismert és alkalma­zott jogi szabályozása a vegyszerek al­kalmazásának a „Növényvédelmi Kó­dex”, amely több rendeletet foglal ma­gában. Elsősorban a 26/1982. (XII. 13.) MÉM rendelet, amelynek 5. sz. mellék­lete szabályozza a peszticidek alkalma­zását a vizek és vízfolyások partján. Ehhez csatlakozik az MSZ—10, KGST 3077—81 számú több országban is al­kalmazott „Természetvédelem, vízvéde­lem, felszíni és felszín alatti vizek pesz­­ticid-szennyeződés elleni védelmének követelményei” című szabvány. A tőkés országok szabályozása előírja, hogy a felszíni vizek partjától számított 500 m-en belül semmiféle vegyszer nem használható fel (Svájc, NSZK). A svájci szabályozás írja elő egye­dül, hogy a karsztos területeken a fel­szín alatti vízbázisok védelme céljából semmilyen vegyszer nem alkalmazható. A magyar és KGST szabályozás tole­ráns, vegyszertől függő védőhatások előírásával szabályozza vizeink partján a kemikáliák alkalmazását. Azonban elsődleges felszíni víz megjelenési pontjaink (karszt forrásaink) feletti víz­gyűjtők, fedett karsztos területek, szeny­­nyező hatásának csökkentését nem ír­ja elő. így, a karsztos nyelők a mező­­gazdasági művelés hatására csökkenő természetes védő sávjait sem részesítjük védelemben. Az agrár szennyezett talaj­részeket a vízgyűjtők folyamatosan ak­kumulálják és karsztvizeinket több évti­zedre előre elszennyezik. (Lásd 1986. évi vizsgálataink a Bakony fennsíkon.) Legfontosabb előírásunk: a 26/1982. (XII. 13.) MÉM rend. 5. sz. mell. MÉM Értesítő 1982. 7. száma). Jogi, műszaki szabályozásunk h iá - nyossságai: — A védősávok túl mechanikus elő­­írásúak, és nem tolerálják a határese­teket. — A jogszabály csak a peszticidek felhasználásáról intézkedik, míg a bio­kemikáliák és egyéb vegyi termékek alkalmazási lehetőségeit jogszabály nem, vagy csak mellékesen említi. — összefoglaló: a naprakész alkal­mazható, szer-, és terület meghatáro­zás szerinti vízminőségvédelmi célú se­gédlet nem létezik, amely az innová­ciós folyamatot gyorsítaná. — Jogi előírásaink a karsztos víz­gyűjtő területek védelmével nem foglal­kozik, míg élő vízfolyásaink alapszeny­­nyezettségét a mezőgazdasági hulla­dékok karsztvizeinkbe jutása okozza el­sősorban. — Jogszabályaink a vízminőség vé­delme érdekében csak előírnak és tilta­nak, míg a műszakilag és környezetvé­­delmileg is megfelelő kemikáliák fej­lesztését még elvi állásfoglalásban sem segítik elő. 3. Vízügyi földművek biológiai védel­ménél felhasználható vegyi termékek csoportosítása vízgazdálkodási érdek felhasználási cél, mód, hely, technoló­gia, tartósság és költségvonzat szerint. E tárgyban — külön kiadványt kíván Igazgató­ságunk közzé tenni az évente rend­szeresen megjelenő növényvédőszer jegyzékhez hasonlóan, annak felhasz­nálásával. 4. Egyes vegyitermékek hatásmecha­nizmusa, összehasonlítása hagyományos módszerekkel. 4.1 Műtrágyák: a hagyományos gra­nulált monoelemes és kevert műtrá­gyák (ammóniumnitrát 34%, szuper­foszfát 20%, káliumklorid 60%, Pe­­retrisz 4,4 14%) alkalmazási lehetőségei a hasznosulás és rossz helyi hatáskész­ség miatt lejtős területen, védgátakon nem gazdaságos. A gátkoronák pere­mén granulált műtrágyázás esetén táp­­anyaghiány, a gátak (lábánál túldúsulás jön létre. Mindkettő hatása gyepek ki­égéséhez vezet. Ezért csak a talajban gyorsan megkötődő dózis kijuttatása célszerű ezeken a területeken, ugyan­úgy, mint a karsztos fennsíkokon, ahol a tápanyag elmosódás tartós felszín alatti vízszennyeződést okoz. A hagyo­mányos műtrágyákat elsősorban a véd­erdő sávok és csatorna menti fásítá­sok területén telepítés-felújítás előtti tartós tápanyag feltöltésre érdemes használni. Alkailmazásuk gazdaságos­ságát elsősorban időegység alatti fa­tömeg növekedésben és védképesség fejlődésben lehet kimutatni. Megfelelő tápanyag feltöltöttségű talajon létesí­tett vízügyi erdőnél az átlagos első zá­ródás 6—7 év helyett 3—5 évre csök­kenthető. Ez az előny gyorsvédképesség fejlődésében és a vágás érettségi kor lerövidítésében mutatható ki. 4.2. Produktum szabályozó pesztici­­cidek Ebbe a csoportba elsősorban a mikro­elem-tartalmú poralakú tartós hatású starter műtrágyák és a szuszpenziós könnyen hasznosuló levéltrágyák tartoz­nak. A startertabletták jellemző és jól használható változata a BUVIPLANT-A tabletta, de ismertek még, a műtrágya­csövek F, D, A változatai. A BUVI­PLANT-A tablettával 1986. évben Ma­kádon végzett mérési kísérleteink alap­ján kemény lombosfánál 3—4 db/tő dó­zis adagolás esetén (3—4 dkg/tő) 30—40 cm-es intenzív hajtásnövekedés, lágy lombosfánál 2 db/tő adagolása esetén 120—160 cm-es hajtásnöveke­dés és 6—10 cm-es törzsvastagodás volt tapasztalható. Cserjéknél 60—100 cm-es hajtásnöve­kedést és 3—6 szálas bokrosodást mér­tünk 1 db/tő adagolással. 20% nitrogén, 10% foszfor, 15% kálium, 4% magnézium, 0,35% vas, 0,20% mangán, 0,04% réz, 0,1% cink, 0,05% bár. összesen 11 g/tabletta. Szuszpenziós levéltrágyák közül a gyep, nád és erdőgazdálkodásban egyaránt alkalmazható vegyszercsaláddal végez­tünk szintén Makádon kísérletet. Cél­jaink: fűfélék gyorsan hasznosuló táp­anyag visszapótlásának megoldása és erdőink rovarkárosítás utáni rehabilitá­lása azonnal hasznosuló tápanyag fé­leségekkel. Folisol vegyszercsalád Elemek neve Folisől szuper fánál Mi/V % Folisol gabona (gyep) Ml/V % Fe 1,12 0,15 Mn 0,37 0,45 Zn 0,37 0,30 Cu 0,15 0,30 В 0,30 0,15 Mo 0,0015 — dózis 600 l/ha vízben oldva 4 l/hax3 4 l/hax3 alkalom alkalom évente évente Fáknál gyors záródást és fejlődést, gyepnél 500—600 kg terméstöbbletet eredményez az elvi 6000 kg/ha-s véd­­képességi hozamszint felett. A produktum szabályozás más eszkö­zeivel is végeztünk kísérleteket a cson­kolt fejesfák 1—2 éves korban tör­ténő kialakítása érdekében. A lényege, hogy a szükséges törzs­magasság (170—180 cm) feletti 5 cm-es szakasza felett lemetsszük a ko­ronát, és a szabad törzsmagasságot a hajtások letisztításával biztosítva, elő­segítjük az 5 cm-es „fejkezdeten” a hajtások növekedését. A kézi munka kiváltására a „Biogál” növényvédő gyár „Diszperziós” festékben oldott ecet­­savas-etilészter rügyfakadás gátló sze-19

Next

/
Thumbnails
Contents