Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 6. szám
Timon Sámuel: . Magyarország Tisza és Vág falvijának leírása T I В T S C I UNGARIN FLUVII NOTIO, Vagique Ex Parte. Honoribus Perillußris Domini ANTONII JOSEPHI BUCSI, TING A RÍ VARA DINENSIS , D U M ín Alma Epif. S.J. Univeríitate Caflbv* PRO MOTORÉ R. P. JGNATIO PR'ETELl E Sue. JESU AA. LL. & Phito. fophis Do&ore, ejnsdémque, & thefeos ProfeíTore Ordinari^. Primo. AA. LL. & Phiiof. Latina InJigniretuY, A NEO-B ACCAL AUREIS Condifcipuiis dicata. Anno Sfilutis 1735. Menfejunio Die 14. Typis Acadctnicis per J ean.HejOLi.Frducftücim. • .«* . ' ■ . A könyv első kiadása 1735-ben Kassán látott napvilágot. Teljes címe: Tibrsei Un gärige fluvii notio, Vagique ex parte a Samuele Timon Sodetatis Jesu, Sacerdote, breviter perseripta. — A könyv tehát latinul íródott, szerzője pedig egy jezsuita szerzetes. Ezt az érdekes munkát, melyet 1767- ben újra kiadtak, szeretnénk itt bemutatni. Mielőtt azonban az említett feladathoz látnánk, röviden szólunk a geográfia tudományának helyzetéről Magyarországon a XVII—XVIII. század fordulóján, majd a szerzőről, Timon Sámuelről : A XVII. század legnagyobb hatású földrajzi munkája Magyarországon Fröhlich Dávid késmárki matematikusnak a „Medulla GeogrOphiae practicae"-ja (Bártfa, 1639.), melynek a bevezető része egy „geográfia generalis"-ra tett kísérlet, a továbbiakban pedig huszonkét fejezetre osztva Európát, Ázsiát, Afrikát és Amerikát mutatja be. Ez a kor színvonalán álló munka rendkívül hasznos feladatot töltött be Magyarországon. Szinte játszva ismerték meg belőle az olvasók az országok határait, vidékek helyzetét és távolságait, folyókat és hegyvonutatokat stb. Ehhez járult még, hogy sokakban felélesztette a geográfia tudománya iránti érdeklődést és a vágyat a látott és olvasott vidékek megismerésére. így érthető, hogy a XVII. sz. végére az elemi iskolákban és gimnáziumokban felvirágzott a geográfia oktatása. Sajnos ez a nagyszerű lendület a képzetlen tanítók miatt hamarosan megtorpant, és ezen jeles tudomány sorvadásnak indult. A XVIII. sz. elején aztán változik a kép. „Azidőtájt ugyanis a Jézus Társaság atyái gazdag irodalmi munkásságot fejtettek ki, és sokat fáradoztak a szabad művészeték kibontakoztatásán, hogy ezt az elmaradott népet ifjúságának nevelése által felemeljék. Példájukat követték másók is, kiknek ugyancsak szívügye volt az igaz tudományok növekedése. Nem tagadhatjuk azonban, hogy a geográfiai tanulmányok megújulásáért a dicséret a jezsuita atyákat és azok gimnáziumait illeti.” (Az idézetet Tomka SzásZky János: Intro du ct-i о in orbis antiqui et hodierni Géognaiphiam . .. (Pozsony, 1748.) előszavából vettük, melyben Bél Mátyás a geográfia történetének rövid foglalatát adja.) A fentebb Bél Mátyás által dicsérettel emlegetett jezsuita atyák közül való Timon Sámuel is, akii a Tiszát és Vágót irodalmi igénnyel leíró munkájában ugyancsak a geográfia tudományát igyekezett népszerűsíteni, és a rájuk vonatkozó földrajzi ismereteket összefoglalni és terjeszteni. Timon Sámuel Túrnám (Treincsén vm.) született 1675-ben. Jezsuita tanár Nagyszombatban, Ka'ssán. Történelmi és földrajzi tárgyú műveit, melyek nevét az ország határain túl is ismertté tették, többnyire hat évig elhúzódó betegeskedésének ideje alatt írta. Nagyszombatban 18, KaSsán 14 évig munkálkodott és élte példáim utató életét. Kassán halt meg 1736. április 7-én. 11 ismert munkája között a már említetteken túl találunk filológiai, filozófiai és topográfiai művet is. Mindezek előre bocsátása után vegyük kezünkbe a könyvet! Az előszó az író szándékát ismerteti, de már itt feltűnik a szerző irodalmi jártassága: „Régi szólás-mondás Magyarországon, hogy nem igazi magyar ember az, aki a Tisza vizéből nem ivott. 26
