Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 4. szám
Két év múlva végez az első, iskolarendszerben képzett vízgazdálkodási technikus A Minisztertanács 1983-ban elrendelte, hogy a technikusok képzését ismét iskolarendszerben kell megoldani. A korábbi években a technikusi oklevél megszerzését a szaktárcák különböző, igen eltérő képzéshez kötötték. Volt olyan szakterület, ahol szakmunkásképzési célú szakközépiskolához kötötték a technikusi oklevelet, volt olyan gyakorlat — mint pl. a vízügyi ágazat területén is — ahol a középfokú képzési célú szakközépiskolai érettségi után, postgraduális képzési formában lehetett technikusi oklevelet szerezni. Ez utóbbi gyakorlat esetében az érettségit követően 2 év szakirányú gyakorlatot kellett igazolni, majd 10 hónapos felkészítés után 4 tárgyból elméleti vizsgát tett a jelölt az Állami Technikusminősítő Bizottság előtt és nyert technikusi oklevelet. Az ilyen formában technikusi végzettséget szerzett szakemberek munkakörét az OVH elnöke szabályozta. Az ágazat igen sok szakterületen igényelte a speciálisan felkészített technikusokat, ezért az utóbbi években (1980-tól) már 9 szakon lehetett technikusi oklevelet szerezni. Úgymint: vízépítési, területi vízgazdálkodási, települési vízgazdálkodási, víz- és szennyvízkezelői, vízügyi kutatási, vízügyi szerkesztői, területi vízgazdálkodási gépész, települési vízgazdálkodási gépész, vízkútfúró, Ez a képzési forma több mint 10 éves múltra tekint vissza. 1974—1984 között 2119 fő szerzett technikusi oklevelet. A képzés sikerét bizonyítja, hogy 124 külföldi állampolgár (Algír) is részesült a képzésben, akik a vízügyi szakközépiskolát is Magyarországon végezték el. A technikusképzés egységesítésének érdekében született az a minisztertanácsi döntés, hogy a technikusokat ismét iskolarendszerben kell képezni. Az ötvenes, hatvanas években ugyanis voltak már technikumok (főleg ipari és mezőgazdasági területeken) ahol a 4 éves képzés során lehetett technikusi végzettséget szerezni, ezek a szakemberek azonban nem voltak alkalmasak középszintű vezetői feladatok ellátására, hiányoztak bizonyos elméleti alapok, melyet az évek során szerzett tapasztalat csak ösztönösen egészített ki. A vízügyi ágazatban önálló vízgazdálkodási technikum nem volt, csak a békéscsabai technikum adott út-, híd és vízügyi technikusokat. A minisztertanácsi döntés értelmében az iskolarendszerű technikusképzés 5 éves. A technikusjelöltek az első két évben széles alapú szakmai képzésben és egységes közismereti tudást előíró, a gimnáziumi tantervekhez közelítő oktatásban részesülnek. A második év végén dönthetnek arról, hogy a széles szakmai sáv melyik speciális területét választják a továbblépésben, s ekkor már speciális szakmai ismereteket sajátítanak ei, majd a IV. év lezárásaként érettségi vizsgát tesznek az ún. közismereti tárgyakból (magyar, történelem, matematika, fizika, nyelv). Ez alkalmassá teszi őket, hogy a felsőoktatásban továbbtanuljanak a felvételi követelmények teljesítése esetén. Az ötödik évfolyamon már csak szakmai tantárgyak szerepelnek, kiegészítve azokkal ■a speciális technikusi munkakörök ellátásához szükséges ismeretekkel mint pl.: államigazgatás, jog, gazdálkodás, vezetési ismeretek stb. Az V. évfolyamon igen jelentős az óraszáma a szakmai gyakorlatnak, mely többhetes üzemi gyakorlatot is előír. A képzés lezárásaiként technikusi képesítő vizsgát tesznek a tanulók, s így jutnak a technikusi oklevél birtokába. A vízgazdálkodási technikus az ún. geológiai, földmérési, vízügyi szaikcsoportos alapozó képzéssel indul. A szakcsoportban egységes tantervek alapján oktatják a közismereti tárgyakat (magyar, orosz, második idegen nyelv, történelem, matematika, fizika, kémia, földrajz, biológa) valamint az ún. szakmai alapismeretek és alapgyakorlatok tantárgyakat. Az óraszám aránya: közismereti tárgyak 60%, szakmai tárgyak 40%. A második évtől a szakmai alapismeretek és alapgyakorlatok tantervének felépítése már kezd specializálódni a főbb szakmák irányába. A közös tantervi fejezetek óraszáma, melyet mindhárom szakterületen oktatnak, az évi keretnek 60%-a, a geológiai, földmérési, vízgazdálkodási 40%. A II. évfolyamon a szakmai alapismeretek közös tantervi fejezetei természeti erőforrások szerint kerülnek ismertetésre (víz, levegő, talaj) ezért ez a tantervi szerkezet esetleg alkalmas arra, hogy a népgazdaság igényének megfelelően bővíthető legyen a környezetgazdálkodás irányába is. A második év végén a tanulók választhatnak a szakmák, illetve a vízgazdálkodási szakmán belül a különböző ágazatok irányában. A továbbiakban csak a vízgazdálkodási szakma technikusképzésének szerkezetét ismertetjük: A Ili. évfolyamtól a vízgazdálkodási szakma három ágazatra bomlik a tantervi koncepcióban. Úgymint: területi vízgazdálkodási, települési vízgazdálkodási, valamint víz- és szennyvíz-technológiai. E három szakmai ágazat esetében is vannak olyan közös ismeretek, melyeket mindhárom technikusjelöltnek ismerni keli a majdani munkavégzéshez. Éppen ezért a szakmai tantárgyak tanterveinek összeállításakor megkerestük ezeket a közös ismereteket és vagy azonos óraszámban és mélységben, vagy eltérő óraszámban és tartalmi mélységben mindhárom ágazaton a tanulóknak előírtuk. Néhány példa erre: A vízgazdálkodás tárgyban pl. a víz természetes körforgása, a víz társadalmi körforgása, meteorológiai, hidrológiai, hidraulikai ismeretek stb. mindhárom ágazaton egységes óraszámban és tartalommal szerepel. A technikusképzés során — a korábbi szakközépiskolai tantervekhez viszonyítva — kiemelt szerepet kapott a méréstechnikai és automatikai ismeretek oktatása. Az előbbi önálló tantárgyként szerepel, a közös ismereteknek itt is egységes órakeretet, tartalmat adtunik. A két vízgazdálkodó képzésben fontosnak tartottuk azokat az építési ismereteket is, melyek az üzemeltetőknek szükségesek — így azonos tartalomban és óraszámban tanulják a műszaki mechanikát (statika) és minimális tartalmi eltéréssel a vízgazdálkodási létesítmények építéstechnológiáját. Mindhárom vízgazdálkodási ágazaton tanulnak gépészeti ismereteket, földméréstant, de természetesen eltérő tartalomban, mélységben és óraszámban. Az V. év óraterve mint arról már szó volt — elsősorban a szakmai ismeretek oktatását teszi lehetővé. A rendelkezésre álló órakeret 90%-a szakmai tartalommal van kitöltve. A szakmai tárgyaik (vízgazdálkodás, méréstechnika, gépészeti és automatikai ismeretek) tartalma a technikusi munkakörhöz szükséges tervezési, üzemeltetési, számítási feladatokat ír elő. Ezt egészítik ki a gazdasági, vezetési, szervezési ismeretek, valamint a jogi és igazgatási feladatok. Jelentősen megnőtt a szakmai gyakorlatok keret óraszáma is. Míg a 111— IV. osztályban az évi órakeret 18%-a a szakmai gyakorlat (heti 32 órából 6 óra) addig az V. osztályban 40% (heti 32 órából 12 óra). A szakmai gyakorlatokat a nyári 4 hetes üzemi gyakorlatok is kiegészítik, melynek tartalma tantervileg szintén előírt. A képzés lezárásaként az V. évfolyam végén vízgazdálkodás, méréstechnika, gazdasági, vezetési és szervezési ismeretek, jogi és igazgatási ismeretek tantárgyakból elméleti, a szakmai gyakorlatok ismereteiből gyakorlati képesítő vizsgát tesznek a jelöltek. A fentiekben ismertetett képzés 1985- ben indult 6 vízügyi szakközépiskolában, így jelenleg a Ili. évfolyamon tanulnak a jövendő vízgazdálkodási technikusok. A későbbi években újabb iskolák kapcsolódtak, ill. kapcsolódnak be az új rendszerű képzésbe. Dr. Rétvári Lászlóné 26
