Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 4. szám
zeg) egyszeres vízhasználatnál megengedhető 40—100 mg/l lebegőanyagtartalom ;is. Különösen nagy hűtővízigény esetében, ahol az átfolyásos hűtést a helyi vízkészletekkel' nem lehet biztosítani, cirkulációs hűtést kell alkalmazni. A nagy mennyiségű hűtővíz, pótvíz lágyítása költséges, ezért a lerakódástól mentes üzemmódot a hűtővíz kondicionálásával lehet biztosítni. Hőmérséklet függvényében a pH, inhibiitorkoncentráció automatikus szabályozásával. Ez esetben a lebegőanyag-tartalom 10—15 mg/l alatt kell legyen. A rendszerbe üzem közben bejutó szennyeződéseket részáramszűréssel (3—8%) el lehet távolítani. A vegyipari technológiáknál igen gyakori feladat az adott hőmérséklet nagypontosságú betartása, melyben szintén szerep jut a víznek, pl.: sálé, metanolos vizes rendszerek szintén folyamatos vízutánpótlást igényelnek. Egyes technológiáknál kedvező közvetítő közeg az ún. hűtött víz, ami gépi hűtéssel előállított 277 K° hőmérsékletű forgatott víz. A vegyiparban a víz gyakran alapanyagként szerepel: — aimmóniagyártásnál az alapanyag szénhidrogén és vízgőz elegye, melyben szénmonoxid gyártásnál 3,5 m3 vizet használnak a termék nedvesítésére, a granulálót elősegítésére, — hidrolízisnél realkciópartnerként szerepel több kémiai folyamatban, — savgyártásnál a késztermék alkotó része, mely víz minősége a késztermékre vonatkozó szabvány előírásait ki kell elégítse, — anyagként épül be a víz különféle gyógyszeripari termékekbe pl. injekciókba, oldatokba, cseppekbe, szirupokba, kenőcsökbe, kúpokba, igen szigorú minőségi követelményekkel, — mosószergyártásnál. A víz, mint anyaghordozó közeg vesz részt mint oldószer, adszorbens, extraháló szer, szállító közeg, ez esetben a folyamat végén szennyezett állapotban jelenik meg. Mennyisége gyakran jelentős, a technológiai frissvíz felhasználásnak 30—40%-át is elérheti. A szennyvíztisztításban ez a vízhasználat jelenti a legnagyobb problémát. A víz, mint mosó, tisztító anyag leginkább szokásos technológiákban, a berendezések adagok közötti tisztítására használatos. Mennyisége nem nagy, de a technológia szennyező anyagain kívül más szenyezőket is tartalmazhat, pl.: lúgot, detergenseket — minősége esetenként komoly szennyvíztisztítási problémákat okoz. A vegyiparnak a legnagyobb a vízminőségi igénye, mivel számos vegyipari termék része, így annak minősítését nem ronthatja. Több technológiai folyamathoz az ivóvízminőség sem megfelelő, ezért lágyítják, desztillálják, ionmentesítik, sőt a gyógyszergyártás egyes folyamataiban sterilizált vizet használnak. Általában a vegyipari technológiákhoz sószegény, kevés szerves anyag- és lebegőanyag-tartalmú felszíni vizek alkalmasak. A vegyipar szennyvízkibocsájtása A vegyipar az iparágak között a legjelentékenyebb tényező. Az iparág vízhasználata szempontjából csekély mennyiségű technológiai szennyvizek adják a vízkészleteket szennyező anyagok 50—55%-át. A kibocsátott szennyeződések, szintetikus anyagok a természetben nem bomlanak le, idővel ezek mennyisége összegződik. A szennyeződések közül számtalan vegyületnek még nem ismerjük az élővilágra gyakorolt hatását, különösen ezeknek együttes, és idővel menyiségében is növekvő hatását. A vegyipar által 1985-ben kibocsátott szennyvíz és használtvíz mennyisége 136,6 millió m3 volt, melyből szennyvízként felszíni befogadóba került 74,6 millió m3, közcsatornába: 12,6 millió m3. A vegyipar által kibocsátott szenynyező- és mérgező anyagok mennyiségét a mellékelt táblázatból láthatjuk. A szennyvíz kibocsátók nagyságrendjére jellemző, hogy a használt vizek kb. 68%-át 7 nagy vegyipari üzem adja (TVK, DKV, Péti Nitrogénművek, BVK, TVM, KKV, NIKE). Ugyanakkor a vegyipari üzemek 50%-a 200 m3/d alatt bocsájt ki használt vizet. A nagy szennyvízkibocsátók ellenőrzése, ill. a vegyipar jelentős szennyvízkibocsájtása viszonylag könnyen ellenőrizhető, szennyvízkezelése kézben tartható. Az üzemek területi elhelyezkedése kedvezőtlen, mivel a szennyvizek 35%-a kis vízfolyásokat terhel, és ezek vízminőségének alakításában nagy szerepe van. A jelentősebb vegyipari üzemek rendelkeznek viszonylag korszerű szennyvíztisztító berendezésekkel, a szennyezőanyag kibocsátás további csökkentése általában további beruházásokat, technológiai korszerűsítéseket igényel. Az iparág vízgazdálkodási, vízminőségvédelmi feladatai A jelentősebb vegyipari fejlesztések a meglevő vegyipari centrumokhoz kapcsolódóan várhatók. Ezekben az üzemekben általában a térség vízgazdálkodási körülményeihez illeszkedő korszerű vízgazdálkodási rendszerek alakulnak ki (Kazincbarcika, Leninváros, Százhalombatta), melyek kellő hátteret biztosítanak a növekvő igények kilégzésére. A vegyipari fejlesztéseknek elsődlegesen a hűtővízigény-növekedés a következménye (petrolkémia, műanyagipar). A meglevő rendszerekhez való kapcsolódás, ill. azok bővítése lehetővé teszi, hogy a termelés felfutásával lényegesen kisebb frissvíz igény növekedéssel számoljunk, mely a fejlesztendő területen a térség vízkészleteiből fedezhető. Az üzemi vízgazdálkodás irányításának alapvető feltétele a vízfelhasználás ellenőrzése, mérése, nyilvántartása. Ennek körét a meglevő rendszerek esetében is bővíteni kell a technológiai vízhasználatok pontosabb megismerése céljából. Fokozott gondot kell fordítani az ivóvízzel való takarékosságra, ezért felül kell vizsgálni az ivóvízhasználatok indokoltságát. A térségi vízkészletek, vízminőségek ismeretében felül kell vizsgálni a nem ivóvízminőségű víz beszerzési, felhasználási lehetőségeit, a technikai feltételeket, figyelembe véve a különböző használt vizek újrahasználati lehetőségeit is. Meg kell vizsgálni a hűtővízigények csökkentését — ahol erre szükség van — légihűtéssel, vagy egyéb hűtőközeggel helyettesítve, hőszivattyú alkalmazás. További vízvisszaforgató rendszerek kialakításával, a forgatási szám növelésével a frissvíz felhasználás szintén csökkenthető. A szennyvizek megfelelő tisztítását lényeges szempontnak kell tekinteni, a beruházások tervezése során, mivel az elfolyó szennyvizek jelentős része frissvízfolyásokat terhel, melyek különösen érzékenyek a nehezen, vagy egyáltalán nem bomló szennyezőanyag terheléseire. Technológiai és vízgazdálkodási szempontból egyaránt fontos az anyagveszteségek csökkentése, visszaforgatása a technológiai folyamatokba. A könnyebb anyagvisszanyerés érdekében törekedni kell a víztől eltérő anyagok minél nagyobb mértékű felhasználására (oldószerek), biztosítva azok visszainyerésének, regenerálásának lehetőségét is. A meglevő szennyvíztisztítási technológiák, berendezések hatásfokát növelni kell, esetleg újabb műtárgyakkal kell kiegészíteni a tisztítás hatékonyságának növelése céljából. Az új, vagy bővítendő vegyipari üzemek tervezési stádiumában vízgazdálkodási rendszertervezést kell végezni. Ennek eredményeként olyan rendszert kell kialakítani, amelyben az összefüggő alrendszerek (beszerzés, elosztás, felhasználás, tisztítás, elvezetés, veszélyes hulladékok elhelyezése stb.) az üzem műszaki és üzembiztonsági igényeit, a környező térség vízkészletgazdálkodási és vízminőség-védelmi követelményeit is kielégíti. A feltételeket kielégítő változatok közül a vállalat számára a leggazdaságosabbat kell megvalósítani. Dr. Bakonyi Árpád Fiatal mérnökök konferenciája A hagyományoknak megfelelően nyolc szerv rendezésében az idén is Ráckeve, a Savoyai kastély lesz a színhelye szeptember 20—21. között a fiatal mérnökök IV. talajmechanikai és mélyépítési konferenciájának. A konferencián a geotechnikában a fiatal szakemberek kutatási eredményeinek az új módszerekkel szerzett tapasztalatait mutatják be a tervezés és kivitelezés különböző szintjén. Hat témakörben terveznek előadásokat. Ezek a következők: laboratóriumi és helyszíni vizsgálatok, sík- és mélyalapozások, földművek, közművek, alkalmazott matematika és számítástechnika a geotechnikában és építőipari geodézia. A konferencián plenáris és szekcióüléseken beszélik meg a megadott témákat. 13
