Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 1. szám
Százötven esztendeje történt Pest és az árvízi hajós Árvízi krónika, 1838 március Március 18. JR*''' Március 6. Kisoroszinál megrekedt a Dunán zajló jég. Kisoroszi felett, 40 km-es szakaszon kilép a medréből a folyó. Esztergom nagy része víz alatt. Március 13. A víznyomás kilöki a kisoroszi jégtorlaszt. A meginduló jégtáblák utolérik a Vác előtt képződött jégtorlaszt. Vácot elönti a víz. Az óriási víztömeg — maga előtt tolva a jeget — déli 1 órakor eléri Pestet. Három óra alatt 25 cm-t emelkedett a vízszint. További három óra alatt 35 cm-t. Este 6 órakor о mai Vigadó környékén átszakad a gát. Sikerül eltömni. Este 9 órakor másodszor is gátszakadás. Éjfél tájban a város északi részét védő nagy Váci töltés is átszakad. Március 14. A hajnali órákban a víznyomás kilöki a soroksári Duna-ágat elzáró jégdugót. A Duna 71 cm-t apad. Hajnali négy órákor Soroksárnál újra elakad a jég. Egy órával később átszakad a soroksári gát, Ferencvárost elönti a víz. Március 15. A Budafok alatt jégtorlasz emelkedik. A Duna Pestnél eddig soha nem mért, 929 cm-rel tetőzik. Éjfél előtt megmozdul a soroksári és a budafoki torlasz. Március 16. Rohamos apadás. Március 17. További apadás. A víz levonul a pesti utcákról. Csepel még víz alatt. (Lászlóffy Woldemár: A Pest-budai árvíz 1838-ban című könyve alapján) Nem jött váratlanul a veszedelem. De alighanem kivédhetetlenül. A szeszélyes tél, amely a városra köszöntött, hol reményeket ébresztett a pestiekben, hol csüggedést bocsájtott rájuk. 1837 decemberében jégpáncél keményedéit a Duna hátára. Már-már készültek egymás gyalogos látására a pestiek és a budaiak — kemény telek régi szokása szerint — amikor meleg fuvallatok érték el a várost. Megeredt az eső, ömlött napokon át. A jég megolvadt, a Duna vízszintje emelkedett. Buda mélyebben fekvő utcáit méteres víz látogatta. De ekkor még mindenki azt hitte: ennyi és nem több a megpróbáltatás. Január kíméletlen fagyot hozott. Ami évszázadonként egyszer ha megesett, a pesti oldalon fenékig befagyott a folyó. Szakadt a hó. Február — ugyancsak szokatlanul — esőkkel és olvadással érkezett. Áradt a Duna. Pest, a pesti hatóságok még mindig csodát vártak. Igaz, a várost már csak a csoda menthette volna meg. Még néhány nap és a feltorlódott jeget recsegtető-ropogtató víz rászabadult Pestre. Most már megindult a fejvesztett védekezés, de a százharminc méter hosszú, másfél méter magas, homokból és trágyából emelt gát nem állhat ellen. Pest védtelen és kiszolgáltatott. Három nap következik, amilyet város még nem ért meg Magyarországon. E három napnak és két éjszakának vannak krónikásai. Négy — kultúrtör-Wesselényi Miklós téneti és irodalmi értékű — leírás, is követi, megidézi a vész óráit. A négy toll egy költőé, egy íróé, jegy festőművészé és egy politikusé. Barabás Miklós, a festőművész, a gátszakadás pillanatát is megörökíti. Nem ecsettel, hanem pennával: „Borzalmas látvány volt az ezer meg ezer fáklyás ember künn a töltésen, amint ide-oda mozgott, s ezer meg ezer szekér hordta a töltés anyagát, és egyre hangzott a kiabálás: Most itt szivárog át a víz, ide kell az anyag. Én a tömegtől hátrébb vonulva néztem a sürgés-forgást. Magas ember nem lévén, a Nagyhíd utcában egy hóból hányt, de megjegesedett „gleccserére másztam föl, hogy a többiek feje fölött nézve lássam a történendőket. Egyszer csak hallom azt kiáltozni, hogy a vámház előtt (a „Magyar Király" előtti téren) ömlik a víz. Azonnal leugrottam a gleccserről, nehogy az áradás elszigeteljen szállásomtól. És csakugyan igaz volt, mert a kanálisokat nem zárták el, s az egyik csatornanyíláson át a Színház téren hamarosan egész kis tenger képződött. . ." Vörösmarty Mihály menekül. A ház, amelyben lakása van, megsüllyed, falai repedeznek. A költő létrán mászik át írótársa Fáy András szállására, de ott sem biztonságos a maradás. Életét mentve, jobb híján mosóteknőbe ül, s a vízzel borított pesti utcákon imbolyog lélekvesztőjével. A képet egyik legszebb versében örökíti meg : Hol népes ház-sorok Jegyzék az utakat, Most vad moraj között Fut gyilkos áradat. Rémséges jaj kiált Ingó falak megöl; Rémesb a hallgatás, Midőn a ház bedől; Az árvíz a Pesti Kereskedelmi Csarnok épületénél a mai Roosevelt téren. Az épület a II. világháború alatt tönkre ment és lebontották 9
