Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)
1987 / 3. szám
Múltidézés Jövőféltés az Ecsedi-lápon Az Ecsedi-lápot a múlt, hazánk egyik legnagyobb, jellegzetes vízivilágaként ismerte. Hunfalvy szerint (1886) a láp hossza mintegy 40 km-re, szélessége mintegy 10 km-re terjedt, északdéli irányban a Szamos vonalától Nagykárolyig, illetve kelet-nyugat irányban Csengertől Fábiánházáig. A XIX. század végén a lápot 17 lápszéli település határolta, melyek közül 6 községet (a láp déli részét) az első világháború után Romániához csatoltak. Száz évvel ezelőtt a láp állandó jelleggel vízzel borított területe mintegy 50 ezer, annak ártere kb. 20 ezer katasztrális hold volt, mely utóbbi csak magasabb vízállások alkalmával került víz alá. A területen átfolyó Kraszna egész árvízterülete viszont 130—140 ezer hold közt ingadozott. A láp kialakulását a terület mély fekvése, az azon átfolyó Kraszna lassú folyása, vizének szétterülése, a Nyírségi-dombokról ide áramló kisebb vízfolyások, különösen a Kraszna és Szamos egyidejű áradása határozta meg, mely utóbbi esetben a terület valóságos tengerré változott. A láp többezeréves létezésére utal az a 0,5—2 m vastag, finom homokkal keveredett tőzegréteg, mely az ittélő vízinövények holt maradványa, mely a láp altalajának, a kék és sárga agyagrétegét borítja. A XIX. század közepéig a nagykiterjedésű lápvidék egészet alkotott. Az 1863-ban bekövetkezett rendkívüli szárazság eredményeként azonban a láp Nagyecsed és Kocsord közti Ecsedi-tó lápjára és az Ecsedtől délre eső Nagy-lápra különült el. Az előbbiekben vázlatosan leírt területen a föld- és vízrajzi tényezők hatására alakult ki annak sajátságos, jellegzetes, faj- és egyedszámban rendkívül gazdag vízkedvelő növény- és állatvilága, illetve azok egymásrautalt életközössége. A lápi vegetáció változatos növénytársulásai borították a területet, melyek fajai közt uralkodó jelleggel volt jelen a nád, mely 4 méter magasra növő hatalmas náderdőket alkotott. A növényfajok vízigényük szerint a nyirkos kaszálók, ingólápok és nyílt vizek területén tiszta vagy kevert állományban terjedtek el. Jelen voltak a különböző sás, káka, gyékény fajok mellett a kolokán, a súlyom, a láp dísze a tavirózsa és főleg az ingólápokon a gólyahír, a réti kakukszegfű, fekete nadálytő, sárga nőszirom stb. A fás növények közül a náderdők között elszórtan jelen volt a fehér fűz. Erdőt azonban csupán a mézgás éger alkotott, főleg a láp kiemelkedő hátságain. Az Ecsedi-láp igen jellegzetes képződményei voltak az ún. ingólápok, melyek úszó növényszövedéke ha megbírta az embert, akkor „ingólápnak", ha a legelő állatokat is megbírta, akkor „keménylápnak” nevezték. Az ingólápok alatt a vizek mélysége elérte a 3—4 métert is, a keménylápok viszont, melyek vastagsága ha már 2—3 méter közt ingadozott, tartós szárazságok idején megfeneklett. Az égő Ecsedi-láp 1986. nov. Nyilvánvaló, hogy a víz és a gazdag vízi vegetáció, a lápi erdők, a végeláthatatlan nádasok, zsombékosok meghatározták a láp állatvilágának gazdagságát, illetve annak jellegét. Jóllehet, a száz év előtti lápot ismertető írások az emlősök közül csupán a farkast említik (pl. a Farkasos-éger erdőből az emberek sok farkaskölyköt hordtak haza), mégis feltételezhetjük, hogy mindazon kis- és nagyemlősök, melyek lápi környezetben életük feltételeit megtalálták, maradéktalanul jelen voltak. Az állatvilág tagjai közül lápi környezetben kétségtelenül a legjellegzetesebbek a halak és a vízimadarak. A halakat Herman Ottó, a madarakat dr. Lovassy S. munkái nyomán ismerjük, akik száz év előtt személyesen vizsgálták az Ecsedi-láp élővilágát. Herman a Krasznának a lápba ömlő szakaszából 11 halfajt (sügér, menyhal, ponty, kárász, compó, dévérkeszeg, balin, kele, domolykó, csuka, harcsa); magából a lápból 6 fajt (sügér, kárász, compó, réticsík, csuka, lápi pác) említ. Dr. Lovassy, aki a láp madarait 1886—89 közt tanulmányozta, a lápról 66 költőfajt írt le, nem számítva ide az átvonuló, vagy hosszabb-rövidebb ideig, télen vagy nyáron itt időző fajokat. Bár óvakodnék attól, hogy írásom ornitológiái jellegűvé váljék, mégis a múltidézés arra kényszerít, hogy néhány olyan költőfajt soroljak fel, melyek a láp madárvilágának jellegére, értékére és szépségére utalnak. Itt költött például a nyílfarkú réce, kendermagos réce, cigányréce, kanalasgém, batla, a kis- és nagy kócsag, kis kárókatona, daru, pajzsoscankó, gólya-Tengödő lápi vegetáció 1986. nov. 22
