Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)
1987 / 2. szám
DOKUMENTUMAINK lfízügyi közmunkák 1919-ben (Bizottsági jegyzőkönyvek 1919-ből) 1918-ban, az őszirózsás forradalom győzelme után a legégetőbb gond a munkaalkalmak megteremtése volt a harctérről hazaözönlő tömegek számára. Ennek megoldására alakult az Országos Munkaügyi Tanács és ezen belül az Út-, híd-, vasút- és vízépítészeti szakosztály vízépítési alosztálya. Az alosztály elnöke Gerster Béla, a korinthoszi csatorna tervezője és építésének vezetője, tagjai pedig Bogdánfy Ödön, Dános Miklós, Egan Ede, Schick Emil, Szesztay László és Vályi Béla voltak. Az alosztály 1919. február 16. és március 4. között három ülést tartott, amelyen számba vették a legfontosabb, már megtervezett, esetleg elkezdett vízépítési munkálatokat, amelyeket közmunkában kívántak elvégeztetni. A legfontosabb állami, illetve államsegélyes társulatiérdekeltségi munkálatok, amelyeknek kész tervei voltak, a következők: — a Hármas-Körös 38/39. számú átvágásának bővítése, — a Kettős-Körös új, 41. számú átvágásnak megépítése, — a Latorca védtöltésének és átvágásának megépítése, — a Sió szabályozása, — a sárvári Rába-szakasz szabályozása, — a Ronyva patak szabályozása, — a Pest vármegyei Dunavölgy Lecsapoló és öntöző Társulat belvízrendezése, — a Bihardiószegi Érszabályozó Társulat szabályozási munkálatai, — a Gyáli Vízszabályozó Társulat lecsapolási munkálatai, — a Mogyoródi patak szabályozása, valamint a Tisza- és Körös-menti társulatoknál töltésépítés és -magasítás. Jegyzőkönyv. Felvétetett Budapesten, 1919. évi február hó 15.—án az Országos Munkaügyi Tanács* Ut—, hid- vasút ás vizépitászóti szakosztálya vizépitési alosztálya ^e_l_s_5= üléséről.Jelen voltak: Gerster Bála elnök, Bogdánfy Ödön, Dános Miklós, ligán Üde, Hoffmann Károlyi Kubik Gyula, Schick Emil, Szesztay László, Vályi Bála 'jegyzőkönyvvezető.Tárgy: A vizépitési földnunkálatokra vonatkozólag az alább I-7I.pontok alatt részletezett kéríések tárgyalása a ennek alapján a/ szükséges tájékoztató adatok megállapítása.E l_ő_a_d_á_s_2 Tárgyalást vezető elnök, az ülést megnyitván,- üdvözli a megjelenteket ás Schick Emilt és Vályi bóiát úgyis mint jegyzőkönyvvezetőt a szakosztály tagjai közé meghiva, felkéri a megjelenteket, alábbi kérdések tárgyalására: I. .Felsorolása azon vizépitési földmunkái at oknak,- melyeknek tervei készek és a melyekhez azonnal hozzá lehet fogni.Ezek a következők: Ezután számba vették a szükséges gépeket, az üzemanyagot, az eszközöket és felszereléseket. A munkálatok elvégzését vállalkozóra — ún. gazdákra —- akarták bízni: „.. . A mai változott viszonyok mérlegelése s e kérdésnek több oldalról történt megvitatása után a vízügyi albizottság legcélirányosabbnak és úgy munkaadó, mint a munkálatokat teljesítő fél érdekében legigazságosabbnak és leghelyesebbnek véli, ha a munkálatok megbízási rendszer alapján ún. gazdáknak (vállalkozóknak) adatnának át kivitel céljából és pedig collektív rendszer alapján azon fő kikötéssel, hogy a munkálat teljesítésében részt vevők mindnyájan úm. a gazda, a mérnök, tisztviselők, munkások stb. a teljesített földmunka kubatúrája után prémiumban részesülnének s e mellett buzdítólag hatna, ha az elért megtakarítás után, külön jutalmat is megállapíttatnának." Az alosztály második ülésén további tervek bontakoztak ki. Ezek közül a legfontosabb „a többtermelés és Budapest közélelmezése szempontjából életre valónak és időszerűnek” tartott, Budapest környékén berendezendő bolgárkertészetek, kertgazdaságok létesítésének gondolata. Erre azonban még nem készültek tervek, ezért ezek megvitatását az alosztály későbbi időpontra halasztotta. Ugyanezen az ülésen az alosztály azzal a kéréssel fordult a földmívelésügyi és a kereskedelemügyi miniszterhez, hogy „a kivitelre vonatkozó elvi megállapodások tárgyában, lehetőleg f. év március 1-ig állást foglalni, illetőleg végérvényes és további teendőkre nézve vezérfonalul szolgáló határozatokat hozni méltóztassanak, mert csak ez esetben lehet biztató kilátás arra nézve, hogy a mai súlyos viszonyok megjavítását célzó, rendkívüli horderejű közmunkálatok f. évi április hó elején tényleg megindíthatok legyenek”. Amint láthattuk, az elvégzendő munkálatok tervei készen álltak — valószínűleg hosszabb idő óta —, a tárgyalások során további tervek körvonalazódtak, és határozott elképzelések alakultak ki a kivitelezést illetően is: még az illetékes miniszterek mielőbbi intézkedését is sürgették. Talán megkockáztathatjuk, hogy ahogyan radikalizálódott a politikai élet — 1919. márciusát írjuk! —, úgy haladt az alosztály az elméletektől a tervek mielőbbi gyakorlati megvalósítása felé, hiszen ekkor már valóban aggasztó méreteket öltött — főleg Budapesten — a harctérről hazatértek munka nélküli tömege. Az események előrehaladtát jelzi a következő bekezdés az alosztály utolsó, március 4-én tartott üléséről: „...az albizottság javaslatba hozza, hogy a munkásokkal a szerződést a szakszervezet közbejöttével kell megkötni, készül ugyanis a szakszervezetnél egy általános érvényű collektív szerződés minta, melyben többi között a napi teljesítmény kötelező minimuma is meg lenne állapítva”. A jegyzőkönyv végén pedig — immáron igen sürgető, majdhogynem türelmetlen mondatokban — felszólítják a földmívelésügyi minisztert, hogy nevezze ki „a szükségmunkáltatási hivatal” személyzetét, hogy minél előbb megkezdhessék a munkások félfogadását, a gazdák és a „szellemi segéderő” kijelölését, a szállításról és élelmezésről való gondoskodást. Egyben javaslatot is tettek a bizottság tagjainak személyére. Az alosztály ezzel be is fejezte működését. A Tanácsköztársaság győzelme után még egyszer felcsillant egy nagyszabású közmunka megvalósításának reménye: ezeket a terveket és a Duna—Tisza csatorna terveit elfogadta a Földmívelésügyi Népbiztosság is, a nyári hadi események és a Tanácsköztársaság megdöntése azonban megakadályozta a tervek kivitelét. Részleges munkálatok természetesen a Tanácsköztársaság idején is folytak: a korábban megkezdett budapesti kikötő felmérési munkálatai, a Sió csatornázása, a sárvári Rába-szakasz szabályozása és a Pest megyei Gyáli vízfolyás mederrendezése. (Országos Vízügyi Levéltár. II. 2. 1. 1.) Katz Veronika 17
