Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)

1987 / 2. szám

Tudományos-műszaki

potenciál és hatékonyság

Közismert tény, hogy a tudományosműszaki haladás a társadalmi termelésben megnyilvánuló olyan objektív folyamat, amely áthatja a gazdaság és a társadalom egészét, átalakítja a termelés és a fogyasztás szerkezetét, az erőforrások bővítését, hatékonyabb felhasználását és összhatásként a társadalmi haladás megyorsítását segíti elő. A tudományos-műszaki haladás olyan megújulási folyamatokon keresztül megy végbe, amelyek ugyan egyensúlyi állapotokat bontanak meg, öszszességükben azonban mégis a gazdaság és a társadalom kiegyensúlyozott fejlődését szolgálják.

Az 1970-es évektől korunk tudományos és technikai forradalma új szakaszba lépett. Az új technika vívmányai (mikroelektronika, informatika, robotizálás, biotechnika) nagy horderejű szerkezeti változások előidézői s hatásukban a társadalmi-gazdasági élet valamennyi területét új követelmények elé állítják. Az innovációs folyamat felgyorsult, s az új technikai termékek a vállalatok soránál, vagy ágazatok helyzetében hozhatnak egyik napról a másikra minőségi változást. A gyors és rugalmas alkalmazkodóképesség jelentősége felértékelődött. Fokozódott a nemzetközi tudományos és műszaki együttműködés szükségessége.

A tudományos-műszaki haladás eredményeképpen átértékelődnek a munkaráfordítási szükségletek; megnő a kooperáció szerepe, megváltozik a munka jellege, nő a munka technikai felszereltsége, intellektualizálódik a fizikai munka, eltolódik a közvetett és a közvetlen, a szellemi és a fizikai munka aránya az előbbiek javára. Mindezeknek a hatásoknak az eredményeként meghatározóvá válik az emberi tényező szerepe.

Az új technika az egyénnel és a „kollektív munkással” szemben egyaránt minőségileg megváltozott követelményeket támaszt: ma mindinkább az eredményességre törekvő, racionálisan végzett munka kerül előtérbe. Az új technika az újításra és vállalkozásra kész, a kockázatot és a felelősséget ésszerűen vállaló dolgozót feltételezi minden szinten s a hatékonyságra és a magas minőségre orientált munkavégzés fontossága rendkívüli mértékben megnőtt. A tudományosan megalapozott, komputerizált és magas szakképzettségen nyugvó vezetés és szervezés egyre szélesebb körűvé válik.

A helyzet értékelése

Visszatekintve népgazdaságunk fejlődésének utóbbi 2—3 évtizedére, megállapíthtjuk, hogy az említett öszszefüggések alapján ebben az időszakban a tudományos-technikai haladás meggyorsítására jelentős erőfeszítéseket tettünk. Ez vonatkozik a vízgazdálkodás különböző területeire is, amit jól igazolnak az alábbi eredmények:

A korábban kézműves jellegű nehéz fizikai munkával végzett vízépítés korszerűen gépesített vízépítőiparrá fejlődött. Létrejött a vízgazdálkodás ipari háttere. Nagy hatékonyságú gépek, berendezések, műszerek egész sora segíti napjainkban a vízgazdálkodási feladatok végrehajtását. Szinte teljesen a múlté a hagyományos kordélyos, kubikos földmunka. A vízépítőipar földmunkáinak szinte 100%-át ma már géppel végzik. A vízügyi ágazatban olyan nagy jelentőségű események jelzik a műszaki fejlődést, mint a műanyagok széles körű felhasználása, az előregyártott építőelemek, a korszerű szennyvíztisztító, vízelőkészítő berendezések, a gépi áttelepítésű öntözőberendezések, az előregyártott acélvíztornyok, a jégrobbantás technológiája, a kőmunkák gépesítése, a korszerű távközlési rendszerek, a számítástechnika alkalmazása, a folyamatirányítás, az elektronika és az izotópok felhasználása stb.

Ez a vázlatos felsorolás meggyőzően igazolja, hogy a tudományos-műszaki fejlődés a vízgazdálkodás területén — a népgazdaság egészéhez hasonlóan — jelentős eredményeket hozott.

Népgazdaságunk egészét tekintve megállapítható, hogy hazánkban a felszabadulás óta a műszaki színvonal jelentősen emelkedett. A technológiai fejlődés a főbb nemzetközi tendenciákat követte, számos hazai és nemzetközi tudományos eredmény alkalmazására került sor. Olyan gyártási eljárások honosodtak meg, amelyek hozzájárultak a korszerű műszaki kultúra kibontakozásához és elterjedéséhez. Az utóbbi időszakban azonban fokozódott a gazdaságilag fejlett országoktól való technológiai elmaradás.

A szocialista integráció egyik központi célja a műszaki fejlődés meggyorsítása volt, de számos területen felértékelődött a fejlett tőkés országoknak, mint a korszerű technika beszerzési forrásainak a jelentősége. Külön említést kell tenni a minőségi alapanyagokról, félkésztermékekről és a korszerű alkatrészekről, amelyek tőkés importja a KGST fejlesztési és kooperációs nehézségei miatt az elmúlt időszakban a tervezettnél nagyobb mértékben növekedett és az egyensúlyi problémák egyik fő forrásává vált.

Ezek a tények arra figyelmeztetnek bennünket, hogy fel kell gyorsítanunk a műszaki fejlődés lelassult folyamatát. Az ezzel kapcsolatos tennivalókat az illetékes irányító szervek több dokumentumban megfogalmazták. A feladat most az ezek végrehajtásához szükséges társadalmi, gazdasági feltételrendszer radikális megjavítása, mivel csakis így alakítható ki az a szemlélet

és magatartás, amely a fejlődés elemi feltételének tekinti az állandó megújulást, az eredményekért folytatott küzdelmet. A Központi Bizottság 1986 novemberi határozata ehhez átfogó cselekvési programot adott. Ennek hatékony végrehajtása érdekében minden területen át kell tekinteni — az összefüggések egész láncolatát figyelembe véve — a konkrét teendőket és haladék nélkül hozzá kell fogni ezek végrehajtásához.

Cikkünknek nem célja a vízügyi ágazat ilyen jellegű tennivalóinak részletes felvázolása, csupán arra vállalkozunk, hogy néhány olyan kérdésre irányítsuk rá a figyelmet, amelyek hozzájárulhatnak a fentiekben érintett feladatok megvalósításához. Mielőtt ezekre rátérnénk, célszerűnek látszik utalnunk azokra a főbb célkitűzésekre! amelyek az elkövetkező években a vízügyi ágazat előtt állnak, mivel végső fokon ezeket kell szolgálnia a tudományos-műszaki potenciálnak.

Előtérben álló feladatok

A VII, ötéves terv jóváhagyásáról szóló törvény a vízgazdálkodás alapvető feladatait a következőkben határozta meg:

„Fokozni kell a vízzel való gazdálkodás hatékonyságát. A termelésben a víztakarékosság szempontjai már az alapanyagok megválasztásánál és a termelési technológia kiválasztásánál érvényesüljenek. A lakosság és közületek takarékos vízhasználatát erre ösztönző intézkedésekkel és a műszaki feltételek korszerűsítésével segíteni kell . .

Ugyancsak hasonló intézkedésekre ösztönöz a vízzel való takarékos gazdálkodás és a víztisztaság fokozott védelme érdekében a kormány által korábban jóváhagyott akcióprogram is, mely többek között a következőkre hívja fel a figyelmet:

— az ivóvízminőségű vízkészletekkel való takarékos gazdálkodás érdekében a vízhasználatok műszaki feltételeinek korszerűsítésével, a vezetékek folyamatos karbantartásával, víztakarékos szerelvények alkalmazásával és más, arra alkalmas eszközökkel el kell érni a lakossági vízhasználat növekedési ütemének mérséklését;

— az iparban különös figyelmet kell fordítani a legnagyobb vízfelhasználó — a villamosenergia-ipar — hatékony és gazdaságos vízgazdálkodásának fejlesztésére. Az egyéb ipari felhasználóknál törekedni kell a kevésbé vízigényes gyártási technológiák alkalmazására; tisztított szennyvizek ipari célra való felhasználására;

— a mezőgazdaságban a takarékos vízhasználatot elsősorban az állattartási és egyéb mezőgazdasági üzemi tevékenységek vízszükségletével összefüggésben kell megvalósítani;

9