Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)
1987 / 2. szám
Nemzetközi Ivovízellátási és Egészségügyi Dekád (1981-90) MÉRLEG FÉLIDŐBEN januárban hetedik évébe léptünk о Nemzetközi Ivovízellatási és Egészségügyi Dekádnak, melyet a Mar del Plata-i Vízügyi Világkongresszus kezdeményezett s a gondolatot magáévá téve az ENSZ indított el 1981-ben és amelyhez hazánk is csatlakozott. A Dekád a társadalom és az egyén alapvető szükségletére és jogos igényére irányította a világ figyelmét, s újdonsága abban volt, hogy kihangsúlyozta: az ivóvíz- és egészségügyi ellátás önmagában is elsőrendű fontosságú és kiemelten kezelendő téma. Korábban általában alárendelték felsőbb érdekeknek, elsődlegességet élvező, nagyobb befektetést igénylő, látványosabb programoknak. A Mar del Plata-i Akcióprogram felhívta a kormányok figyelmét a vízzel kapcsolatos szükségletekre, a valóságos, de sokáig alárendeltnek tekintett ivóvízellátási feladatok teljesítésére való összpontosításra. Ezzel összefügg és a reális kapcsolatot juttatja kifejezésre, az egészségügyi ellátottság (és az ezt megalapozó berendezések, létesítmények) fejlesztése, kiterjesztése, megvalósítása, a Dekád másik alapcélkitűzése. A Dekád magában foglalja az 1981—90-ig terjedő évtized során a mennyiségi és minőségi változások eléréséért folyó küzdelmet. Korábban már több Dekádot szerveztek. A vízellátás és az egészségügyi ellátás szerves része volt az Egyesült Nemzetek első két fejlesztési Dekádjának, amelyeket az 1960-as és az 1970-es évtizedekben szeveztek, valamint Dél-Amerikában is volt már Ivóvíz Dekád, amelynek beindítását 1961-ben Punta del Este-ben határozták el. A jelen Dekádban a figyelem a rosszul ellátott térségekre, elsősorban a fejlődő országokra irányul, ahol az összes betegség mintegy 80%-a a bizonytalan, nem megfelelő mennyiségű és minőségű vízellátásnak, az egészségügyi berendezések és ellátás hiányosságainak tudható be, ahol a kórházi ágyak felét a vízzel kapcsolatos, általa terjesztett (de elkerülhető) betegségekben szenvedők foglalják el. A Dekád indításának körülményeit értékelve ma már megállapítható, hogy sem gazdasági, sem politikai értelemben nem tekinthető kedvezőnek az 1981—90 közötti évtized az ivóvízellátás és egészségügy fejlesztése önálló programjának beindításához. Egyebek mellett ezek a — 70-es évekhez képest megváltozott — körülmények is hangot kaptak abban az értékelésben, amely * * Az írás szerzője a Magyar Hidrológiai Társaság főtitkára. G. A. Brown, a Dekád Együttműködési Akciók Kormányzó Tanácsának elnöke, az ENSZ Fejlesztési Programjának (UNDP) társelnöke részéről hangzottak el 1986 júliusában Londonban, az Angol Mérnöki Intézet által szervezett World Water '86 elnevezésű konferencián. A Dekád eredményeinek, a célkitűzések teljesítését befolyásoló korlátoknak félidei értékelését G. A. Brown a kiindulási feltételek elemzésével, az egyenetlen fejlődést eredményező tényezők, helyi körülmények feltárásával kedzte. Ezek közül hármat érdemes külön is kiemelni: — Az egy főre eső nemzeti jövedelem élesen rávilágít a célkitűzések teljesítésének lehetőségeire, ill. korlátáira. Ez 23 000 USD/fő értéktől (néhány olajban gazdag ország) 300 USD/fő, vagy kisebb értékig változik, amely utóbbi csaknem a világ maradék részének a felére jellemző. — A csecsemőhalandóság értékes mutató az ivóvízellátási, valamint az egészségügyi ellátás hatásainak bemutatására. Minden nap meghal 35—40 ezer öt év alatti gyermek. Nagyon sok ország van a világon, ahol a halálozási arány 1000 születésre vetítve tízszer magasabb, mint a fejlett ipari országokban. Ez megfelelő egészségügyi ellátás, a Dekád-program megvalósításával a felére lenne csökkenthető. — A városokba való áramlás. A legtöbb országban a második világháború befejezése idején, mielőtt megindult volna ez a folyamat, a falusi lakosság száma messze meghaladta a városét. Azóta a világ népessége majdnem megkétszereződött és elérte az 5 milliárdot. Tíz fölé emelkedett azoknak az agglomerációknak a száma, ahol a lakosság 20 millió főre emelkedett, és ezek folyamatosan növekednek. Az előrejelzések szerint a 2000. évre a történelemben először, a Föld népességének több mint fele városi körülmények között, vagy városokban fog élni. A legnagyobb városok a kevésbé fejlett országokban alakulnak ki. A becslések Mexico City-t sorolják első helyre, mint a várhatóan legnépesebbet, amely eléri a 31 millió lakost, ha infrastruktúrája képes ezt lehetővé tenni. Az egyenlőtlen kiindulási feltételek korlátozó hatása mellett a Dekád első felében további kötöttségek, hátráltató tényezők is felmerültek, s egyre nyilvánvalóbbakká váltak. Ezek közül első helyen említendő, hogy a Dekád szervezése a „hagyományos" módon történt, vagyis kifejezetten a szóbanforgó feladatokra specializált szakágazatokra építve, holott napjaink szükséglete a „többszektorúság", amelyben a minisztériumoknak, szakmai irányítószervezeteknek együtt kell működniök a társterületekkel, alárendeltebb szervezetekkel és a szakembereknek, a mérnököknek, orvosoknak, szociológusoknak, természetvédőknek, hivatalnokoknak stb. fel kell ismerniök az egymástól való kölcsönös függőségüket, egymásrautaltságukat a társadalom érdekében. A sokoldalú megközelítés, az interdiszciplináris együttműködés rugalmasabb intézkedési módokat, eredményesebb munkát tesz lehetővé. További lényeges kötöttséget jelent a munkaerő-probléma. A szakképzett munkaerő hiányát, ill. kedvezőtlen arányú elosztását tartják az egyes országok az egyik legsúlyosabb és legtartósabb problémájuknak. Nagyarányú képzési programokat terveznek, de a prioritások megállapítására még szükség van. Műszaki oldalról az üzemeltetés és fenntartás területén tapasztalt elégtelenség és a felújítás idő előtt jelentkező szükségessége jelent korlátot a továbblépésben. Jelentkeznek bizonyos intézményi kötöttségek, problémák is. A több ágazatban folyó ügykezelésre, együttes irányításra szükség van, mert az öszszevont programok finanszírozása vonzóbb és vízellátási, valamint egészségügyi téren a széttagolt fejlesztések csökkentik az eredményességet, az egyeztetés azonban elengedhetetlen. Az intézményi bajok leggyakrabban a hibás üzemvezetésből, az irányelvek és költségvetés hiányából, valamint a nem kielégítő képzésből adódnak. Különösen a kevésbé fejlett országok viszonylatában az egyik legégetőbb probléma a felgyorsított Dekád programhoz hiányzó pénzügyi alapok, külső pénzügyi támogatás biztosítása, ahol ezekre elsősorban saját alapjaik „megnyitása” miatt lenne szükség. Vannak vízkészletgazdálkodási problémák is. A vízkészletek használatáért világszerte folyik a küzdelem. Nehézségeket jeleztek egyes országokból a víz mennyiségi és minőségi védelmével kapcsolatosan, és felhívták a figyelmet, hogy az érvényes környezeti és vízjogi előírások nagymértékben késleltetik a létesítmények megvalósítását, tehát a körülményeket józanul mérlegelő jogalkotási konzekvenciák is vannak. Világjelenség — a magasan fejlett ipari országok kivételével — a városi és falusi jellegű területek ellátottságának egyenlőtlensége, sőt magukon a városi területeken belül is — főleg a peremkerületekben — nagy különbségek mutatkoznak. Az egészségügyi (berendezésekkel való) ellátottság rendszerint messze mögötte marad a vízellátási szolgáltatásnak, amely utóbbi népszerűbb és politikai szempontból is sokkal érzékenyebb.
