Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)

1987 / 8. szám

zések műszaki színvonala nem kielégítő. A berendezések igen hamar meghibásodnak.

4. ÖSSZEFOGLALÁS, AJÁNLÁSOK

Az ismertetett települési és ipari folyékony hulladékkezelő rendszer Magyarországon teljesen új és eddig csak részleteiben ismert eljárásokat alkalmaz egy telepítési helyen, a hulladékok ártalmatlanítására, a folyékony részek előkezelésére és a keletkező iszapok elhelyezésére.

Az alkalmazott rendszer előnyei:

— egy telepítési helyen, összekapcsolt technológiai rendszerrel oldja meg a folyékony hulladékok előkezelését, a keletkező iszapok tárolását és elhelyezését,

— a kedvező telepítés lehetővé teszi az előkezelt szennnyvizeknek a jelenleg épülő városi szennyvíztelepre történő vezetését, ahol további biológiai tisztítás után a vízminőség-védelmi előírások kielégíthetők,

— a választott társulási forma lehetővé teszi az érdekelt üzemek összefogását a környezetvédelmi feladatok eredményes megoldása érdekében.

— a vegyes anyagok kezelésére kialakított komplex telep a lehető legalacsonyabb költségek mellett (beruházás, üzemelés) biztosítja a különböző folyékony hulladékok kezelését.

A megvalósítás és üzemelés eddigi tapasztalatai:

— a fővállalkozási formában megvalósított, újszerű (a vegyes technológiából adódóan bonyolult) megoldás a tervezőtől fokozott részvételt kíván, gyakorlatilag csak állandó tervezői jelenlét mellett lehet eredményesen az építési, de főképpen a technológiai szerelési munkát végrehajtani,

— az előkészítési szakaszban a hulladékok keletkezésének technológiai követelményeit és jellemzőit alaposabban fel kell tárni és a már üzemelő rendszer tapasztalatainak felhasználásával, folyamatos vizsgálatával és értékelésével megbízhatóbban kell megítélni a keverés során várható hulladékjellemzőket és azok tisztítására alkalmazott technológiát,

— a várható mennyiségi és minőségi bizonytalanságok és szállítói szervezetlenség miatt olyan előtároló és kezelőtereket kell a rendszerben létesíteni, amely az előkezelés mellett biztosítja a technológiai sorok túlterhelés elleni védelmét is,

— a beszállítás szervezésére mind a minőség, mind a mennyiség tekintetében nagyobb figyelmet kell fordítani. A szervezésnek ki kell terjednie a keletkezési és gyűjtési helyek vizsgálatára és feltérképezésére is, a beszállított folyékony hulladékok várható minőségi jellemzői pontos ismerete érdekében. A megbízói adatszolgáltatás csekély megbízhatóságú, tapasztalataink szerint az olajos-zsíros folyékony hulladékok nehézfémeket is tartalmaznak, amelyek leválasztására — információ hiányában — külön reaktorteret és kezelési módot nem terveztünk,

— a telepen keletkező és elhelyezésre kerülő iszapok lebomlási és komposztálódási viszonyai előzetesen nehezen ítélhetők meg. Az üzemelési tapasztalatok alapján a kezeléssel és tárolással kapcsolatban szerzett tapasztalatok módot adnak ésszerűbb kezelési módszer alkalmazására is.

— A keletkező és tárolt iszapok végleges elhelyezése és hasznosítása érdekében további agrokémiai, közegészségügyi vizsgálatok szükségesek.

Gál Tivadar—Zombori Ferenc— —Nemes Gyula

DR. DÁVID LÁSZLÓ (1939—1987)

Kollegát gyászol a vízügyi szolgálat, nehéz szívvel álltunk dr. Dávid László ravatalánál, hisz alig néhány hete még örömmel számolt be munkájáról, adott híradást az ENSZ Környezetvédelmi Programjában végzett eredményeiről, megbízatása újabb kétéves hosszabbító só róI.

Örömmel kezdte 18 éves fejjel, 1957- ben, tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöiki Karán, bár akkor még maga sem gondolta, hogy a vízügyi pályán milyen jelentős eredmények részese, alkotója lesz, neve nemcsak itthon, hanem a világ sok más országában ismert lesz.

Nyertes éve volt 1962, amikor befejezte az egyetemet, első munkahelye a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság lett, Debrecenben végezte első mérnöki munkáit. Ekkor ugyan befejezte az aktív egyetemi sportolást, az oly annyira kedvelt tájékozódási futást, ám ez évben még országos bajnok lett. Kapcsolata a sporttal továbbra is megmaradt, hol versenyzőként, hol pedig a szervezőbizottság tagja, vezetőjeként tanította a fiatalokat.

Ősz volt 1964-ben, amikor az Országos Vízügyi Hivatal — az akikori OVF —■ Vízhasznosítási Osztályára helyezték. Itt dolgozott egészen 1968-ig, amikor a Hivatal Műszaki Titkárságára nevezték ki.

Rövid idő múlva újra tanulmányokat kezdett. 1966-ban vízépítési műtárgyépítő szakmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen, majd háromhónapos hollandiai vízrendezési továbbképző elvégzése után — öntözési tárgykörű disszertációja alapján — a Műegyetem rektora 1968-ban műszaki doktorrá avatta.

ötvöződő tapasztalatok alapján értékes tudományos tevékenysége azidőtájt kezdett kibontakozni. Az egyetemi oktatásban 1968-tól vett részt a hidroökonómia, illetve a vízgazdálkodás című tárgyak keretében, mint címzetes egyetemi docens, majd mint címzetes egyetemi tanár.

Gazdagodó tevékenységének elismedését 1974-ben újabb megbízatás is jelezte: kinevezték az OVH Vízgazdálkodáspolitikai Főosztályának vezetőjévé. Megnövekedett feladatai mellett egyre nagyobb részt vállalt a két- és többoldalú nemzetközi együttműködésekben, a KGST és az ENSZ szervezeteinek vízügyi tevékenységében.

Jeles vezetője lett a szakágazatnak és a sokoldalú elfoglaltság mellett hűséges és megértő feleségével az oldalán két — akkor még kicsiny — gyerekével ahhoz is volt ereje, hogy építkezésbe kezdjen.

Évente új feladatokat kapott, de mindig eredményesen befejezte. Elkészült sok-sok munkával az új lakás, befejezte a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem politikai gazdaságtan szakosító tagozatát.

Rendre végigharcolta 1970-ben a Tisza-völgyi árvízi csatát, mint az államtitkár — ezen időszak alatt kormánybiztos — műszaki titkára. E nehéz hetek emlékét őrzi asztalán a Munka Érdemrend bronz fokozata, s több más kitüntetés.

Egyre szélesedő nemzetközi tevékenységének új lendületet adott az OVH belső átszervezése 1976-ban. Az OVH feladatok maradéktalan ellátásával egyidejűleg, 1980 elején a Magyar Tudományos Akadémia — sikeresen megvédett vízkészletgazdálkodási tárgyú disszertációja alapján — a műszaki tudományok kandidátusává nyilvánította.

Tudása és szakmai tekintélye nőttönnőtt, sokasodott hazai és nemzetközi tanácskozás-vezetői feladata. S bár 1980-ban áthelyezéssel az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottsághoz került, kapcsolata a vízgazdálkodással szoros ma radt.

Tevékeny 25 éves mérnöki pályája során, több mint 120 szakcikk, tanulmány, illetve könyv mutatja a szorgalmas tudós, a tekintélyes diplomata, a vízügy kiváló dolgozója szakmai életútjának főbb állomásait. Nem kis büszkeséggel lapozhatjuk a „Ki-kicsoda a világon" című amerikai kiadvány 1980/ 81. évi számát. Ennek ötödik kötete ismerteti életrajzát.

ügyet szolgált, nemes küldetést, amikor 1983 novemberében az ENSZ kötelékébe lépett, mint az UNEP — a Környezeti Program — tisztségviselője. Kereken 4 aktív évet töltött el ebben a nehéz, de igen megtisztelő pozícióban. További két évre szóló feladatot kezdett meg a napokban, — a Nairobiban levő székhelyről — Caracasba sietve. Munkáját ott befejezte, de az eredményekkel már hiába várták Kenyában és Budapesten. Útközben Amsterdamban végleg megállt.

Nemcsak a hivatásért, hanem a családjáért is dobogó szíve azt a nagy lendületet, azt a maga-diktálta kemény ütemet nem tudta tovább követni. Dr. Dávid László kollégánk, munkatársunk rendkívüli életpályájának váratlan megtöretésének vagyunk gyászoló tanúi.

Kemény, férfias munka, rövidre szabott, de igen eredményes munkás élete példa számunkra, tevékenysége olyan út, amelyet nemcsak kegyelettel megőrizünk, hanem erőnk szerint követünk is.

20