Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)
1987 / 6. szám
Beszédes József emlékére 1987. május 4—9. között „Beszédes József emlékutat" szervezett az MHT Békés Megyei Szervezete és Vízügytörténeti Emlékbizottsága. Szinte az út mottójának volt tekinthető Beszédes József „kihívása”: „Tetteim nyilvánosan állván, ha érdemesek, vívják ki hasznosságukkal a jövendőre is állandóságukat és díszöket. . .” A tanulmányútra az ország minden részéből jelentkeztünk. Csábító volt az útvonal s a program: nyomon követni Beszédes József életének és munkásságának legjelentősebb állomásait, bepillantást nyerni két szomszédos ország, Jugoszlávia és Románia életébe. Beszédes József emlékét tisztelettel őrzik utolsó lakhelyén, Dunaföldváron, ahol örök nyugalomra helyezték az 1852. február 28-án elhunyt vízépítő mérnököt. Emlékezni gyűltünk össze mi is utunk nyitányaként a Duna menti település művelődési házában, ahol Antal Ferenc tanácselnök üdvözlő szavai utón megismerhettük Kliegl Sándor szobrászművész kétalakos szoborkompozíciójának tervét, mellyel a XIX. század vízépítő munkásai — köztük Beszédes József — emlékének kíván adózni a község lakossága. Végh Ferenc, a BME Levéltárának vezetője, előadásában röviden ismertette Beszédes József munkásságát, majd az 1782-ben alapított Mérnöki Intézet jelentőségét elemezte, melyet a hazai mérnökképzés beindításában s kiteljesítésében végzett. (Az intézet falai között szerzett mérnöki oklevelet 1813-ban Beszédes József.) Az emlékünnepség résztvevői és az MHT nevében dr. Bratán Mária, a KDT VÍZIG munkatársa koszorút helyezett el Beszédes József egykori lakóházának falán, s felkerestük síremlékét is a dunaföldvári temetőben. Első napi barangolásunk során a Sió, Kapos, Sárvíz környékén járva, már semmi sem emlékeztetett a hajdan volt mocsárra. „Vízibuszaink" Magyarkanizsára tartottak, ahol ma már csak egy róla elnevezett utca őrzi a község szülöttének, Beszédes Józsefnek emlékét. Anyakönyvi bejegyzés tanúsítja, hogy Beszédes Kis Mátyás és Fancsali Ilona gyermeke, József, 1787. február 13-án itt látta meg a napvilágot. Magyarkanizsán vártak bennünket a Bácska-Bánát vízgazdálkodását irányító Duna—Tisza—Duna Vízgazdálkodási Szervezet képviselői: Toldy László és Fábry Béla, akik a Novi-Bece-i vízlépcsőhöz kísérték el társaságunkat. A DTD Vízrendszer tervét 1947. május 17-én terjesztette a Vajdaság Szocialista Autonom Tartomány Nemzetgyűlése elé Nikola Mirkov. (A „Hidrosistem DTD 1947—1977” c. kiadványból megtudhatjuk, hogy Nikola Mirkov 1913-ban Budapesten végezte tanulmányait.) A tényleges kivitelezési munkálatok 1957-ben indultak, s a munka 1972-ben fejeződött be. A 15 év alatt 960 km hosszúságú csatorna épült, ezeken 51 nagy hidrotechnikai műtárgy, 24 vízrekesztő, 16 hajózsilip, 5 védő vízrekesztő és 5 szivatytyútelep található, melyek 500 000 ha földterület öntözését teszik lehetővé. Mint megtudtuk, ezt az öntözőkapacitást gazdaságossági okokra hivatkozva nem veszik igénybe az érintett területek gazdálkodói. A becsei gátat egy hajózsilip, kisebb vízierőmű és híd alkotja. A szilajul vágtató Zsil völgyében a hegy oldalában, meredek sziklák között kanyargó úton igyekeztünk Déva felé. Úgy vélem, mindnyájunk számára legemlékezetesebb utunk e szakasza volt. A Retyezát magasabb csúcsairól még a tél köszönt vissza ránk, mikor egy-egy eltévedt napsugár szikrát vetett a havas bércekre. A 314 m magasan álló dévai vár még romjaiban is fenséges látvány, ahogyan az előtte elterülő várost vigyázza. Déva neve 1269-ben szerepel először okleveleken, hogy a későbbi századokban többször fel-felbukkanjon. 1784-ben a Horia és Kloska vezette parasztsereg elől ide menekült a környék nemessége. A vár pusztulása 1849. augusztus 19-én vált véglegessé, amikor egy régi tüzérakna felrobbant, s a vár a levegőbe repült. A város folyója a Maros, s mellette elhaladva láttuk, hogy hatalmas mederrendezési munkálatok folynak. A román ércbányászat központjában, az Erdélyi Érchegységben járva, nem hagyhattuk ki a 6rad-i Asványmúzeumot. A múzeumban megtekinthettük a kitermelés során talált aranyrögöket, s a kibányászásukhoz alkalmazott eszközöket. A Fehér-Körös mellé érve, lassan utunk romániai szakaszának végéhez közeledtünk. Itt épült fel Beszédes József tervei alapján első ipari célú csatornánk, az Arad vármegyei fehérkörösi Nádor-malomcsatorna, melyről Beszédes József így ír: „Arad vármegyének praxisból intézkedő gondos rendei igyekezetök méltó jutalmát máris látják, amidőn ötven forgó kőre dolgozó tizenöt új vízi malom áll külön csatornán, melyet a megye ereje alkotott. . .” Megálltunk a körösbökényi vízosztó műnél is. Ez az 1906-ban átadott építmény megérdemelné védetté nyilvánítását, zsilipje az első vasbeton zsilip, mely Zielinszky Szilárd tervei alapján készült. Jól gondolták a túra szervezői, hogy a többnapos buszozás után az elgyötört testet-lelket felüdíti a gyulai Várfürdő. Szarvason, az Agrártudományi Főiskola előtti parkban, dr. Dunka Sándor, a TIVIZIG immár nyugdíjas munkatársa — aki jelenleg a Tiszavölgyi Társulat történetének megírásával foglalkozik — Beszédes József tiszántúli tevékenységéről, az Ér szabályozásáról tartott előadást. Túránk végállomásához érkezett: Góg Imre, az MHT Békés Megyei Szervezetének tagja, csoportunk vezetője, valamint a főiskola hallgatói megkoszorúzták Beszédes József mellszobrát, mely a főiskola előtti szoborsétányon található. Szókéné F. Erzsébet Malomépület a Nádor-malomcsatornán 27
