Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)

1987 / 6. szám

Országos Hidrológiai

Vándorgyűlés Salgótarjánban

Bencsik Béla megnyitója

A Magyar Hidrológiai Társaság 70 éves fennállása alkalmából hazai és külföldi szakemberek részvételével július 9—11. között Salgótarjánban rendezte meg VII. országos vándorgyűlését. Az ünnepélyes megnyitóra a November 7. filmszínházban került sor, ahol Bencsik Béla, a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke köszöntötte a vándorgyűlés résztvevőit, nyitotta meg a plenáris ülést. Az üdvözlések után Kovács Antal államtitkár, az OVH elnöke tartott előadást a vízgazdálkodás időszerű kérdéseiről.

Bevezetőjében kiemelte, hogy a társaság és az OVH vezetői az elmúlt esztendőben áttekintették a kapcsolatokat és az együttműködés fejlesztésére programot hagytak jóvá. Ettől azt várják, hogy a társaság tagjai jobban hallatják szavukat, a szakma pedig még több támogatást kap céljainak megvalósításához. Mint mondotta: a részvétel a döntéselőkészítés folyamatában, a döntések társadalmi propagálása, a szakmai képzés és továbbképzés segítése, a haladást gátló tényezők feltárása és a szakmai közvélemény formálása tág teret ad az öntevékenységre és erősíti a demokratikus vonásokat.

— Az évente megrendezett vándorgyűlés mérlegre teszi a szakma leginkább aktuális témáit és ajánlásokat készít, amelyek folyamatosan beépülnek az ágazat munkájába. Bízom abban, hogy a ma nyíló vándorgyűlés, amely a vízgazdálkodás szinte minden területével foglalkozik, alapos vita után következtetésekre jut és hasznosítható ajánlásokat tesz — hangsúlyozta Kovács Antal államtitkár, aki ezt követően az ágazat feladatairól szólt, amelyek a kormányprogramokhoz kapcsolódnak. Ezek közül a jelentősebbeket említette, úgymint a vízzel való takarékos gazdálkodást és a vízminőség fokozott védelmét, a Balaton és Velencei-tó vízgazdálkodás fejlesztési, az ellátatlan települések vízellátási és a dél-alföldi települések ivóvízminőségjavítási programját, valamint a dunai vízlépcsőrendszer építését, a térségi meliorációt és a hozzá kapcsolódó vízrendezést.

— A programok átfogják a vízgazdálkodás minden lényeges elemét, az ivóvízellátást, a vízkészletek ésszerű felhasználását, a vízminőség megóvását és a vízkárok elleni védelmet. Teljesítésükre a VI. ötéves tervben 65,4 milliárd forintot költöttünk, a jelenlegi tervciklus előirányzata pedig 88 milliárd forint. Ez önmagában jelzi, hogy a kormány megkülönböztetett figyelmet fordít a vízgazdálkodásra — mondotta az OVH elnöke, majd kijelentette:

— A társadalom joggal várja el az ágazattól — mint ezt az Országgyűlés legutóbbi ülésén is tapasztaltuk —, hogy az ország vízkincsét sokoldalúbban állítsa a társadalmi fejlődés szolgálatába, hogy vízigényeit nagyobb biztonsággal a vízhasznosítást jobb gazdaságossággal, a természeti és környezeti értékek megőrzésével, fejlesztésével elégítse ki.

Ezt követően előadásában Kovács Antal államtitkár, az OVH elnöke részletesen is foglalkozott a különböző programokkal. Elmondta egyebek között, hogy a fejlesztések háromnegyed részét évek óta viszatérően a közművesítésre fordítják. A települések csaknem teljes körű közműves ivóvíz-ellátásához kb. 6 millió köbméter napi ivóvíztermelő és -szállító kapacitásra van szükség. A tervidőszak végén a közműves vízellátásban részesülő népesség aránya elérheti a 91 százalékot. A különböző tisztítási fokozatokat nyújtó közüzemi szennyvíztisztító művek kapacitása 1990-ig mintegy 40 százalékkal, csaknem napi 5000 köbméterrel fog növekedni. Részletesen szólt a vízkincsben rejlő lehetőségek ésszerű kihasználásáról, s arról, hogy a víztakarékosságot és vízvédelmet 1988-tól pályázati rendszer is ösztönzi majd.

A vízgazdálkodás egyik kiemelkedő feladataként említette a több népgazdasági célt szolgáló dunai vízlépcsőrendszer megépítését, amely a magyar népgazdaság 7. és 8. ötéves tervének is egyik jelentős beruházása. Mint elmondotta, a nagymarosi vízlépcső osztrák fővállalkozású megépítése több mint 18 milliárd forinttal csökkenti beruházási terheinket. Az erőket most az építés ütemes megvalósítására kell összpontosítani, s a teljes befejezéséig, 1994-ig magyar részről 36 milliárd forintnyi munkát kell elvégezni. Szoros határidőről van szó, ami szigorú munkarendet követel, hiszen a Dunakiliti Duzzasztómű 1989 novemberi üzembehelyezése előfeltétele annak, hogy a csehszlovák oldalon épülő bősi erőtelep első gépegységét 1990 áprilisában indíthassák. A nagymarosi vízlépcső első gépegysége 1992 áprilisában kezdi meg a villamosenergia termelését. Eddig az időpontig a magyar vállalatoknak csaknem 1,4 milliárd osztrák schilling értékű exportmunkát is kell teljesíteniük. A vízlépcsőrendszer megvalósítása sokoldalú és bonyolult szervezőmunkát követel, hiszen a munkában osztrák, csehszlovák és jugoszláv cégek mellett, több mint 30 magyar vállalat és intézmény — közöttük 7 vízügyi igazgatóság — vesz részt. A felelősséget fokozza az ország lakosainak növekvő érdeklődése a dunai vízlépcsőrendszer építése iránt és az itt nyújtott teljesítményen keresztül ítélik meg a vízügyi szolgálat munkáját — jelentette ki az OVH elnöke.

Amikor a balatoni vízgazdálkodási fejlesztési programról szólt a plenáris ülés szónoka, joggal állapíthatta meg, hogy a végrehajtás kezdeti eredményei már lemérhetők, s ez bizonyította, hogy a Balaton vízminőség-védelmi problémáit csak korszerű módszerekkel és szemlélettel, a tudomány és a gyakorlat szoros együttműködésével lehet eredményesen megoldani. Részletesen időzött előadásában az OVH elnöke a kutató és fejlesztő munkánál, a tudomány szerepénél és számokkal is illusztrálta, hogy a vízügyi szakemberek járják a világot, módjuk van tehát, hogy figyelemmel kísérjék merre tart a világ vízgazdálkodása, milyen a technika és a technológia. Kijelentette:

— Amennyiben a jelenleginél magasabb hőfokra tudjuk hevíteni szellemi aktivitásunkat, s ehhez hozzásegítenek a fórumrendszerek is, könnyebben és jobb minőségben oldhatjuk meg a vízgazdálkodás gyakorlati kérdéseit.

Előadásának befejező részében Kovács Antal államtitkár, az MSZMP KB július 2-i ülésén hozott határozatokkal,