Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)
1987 / 5. szám
ELNÖKI ÉRTEKEZLETEN TÁRGYALTÁK Az OVH Elnöki Értekezlete 1987. május 26-án a következőkről tárgyalt: 1. A Djurdjevaci Vízlépcső fejlesztési célja A magyar—jugoszláv vízügyi együttműködés keretében a Magyar—Jugoszláv Vízgazdálkodási Bizottság és albizottságai 1960 óta behatóan foglalkoznak a határfolyók, köztük a Dráva folyó közös szakaszának hasznosítási lehetőségeivel. Magyar, jugoszláv és közös koncepció tervek, tanulmányok készültek a közös érdekű folyószakasz hasznosítására. A hasznosítás célja elsősorban energiatermelés, a nagyobb biztonságú árvízvédelem és a folyószabályozás megoldása, valamint a hajózható szakaszokon a hajózás feltételeinek, illetve a környező területek fejlesztési lehetőségeinek javítása. A vízlépcső megvalósítására elkészült a létesítmény fejlesztési célja, amelyet az OVH, az IpM, az OKTH és a Somogy megyei Tanács a közeljövőben együttesen terjeszt az ÁTB elé. A fejlesztési cél bemutatja a teljes beruházást, a beruházás megosztását Magyarország és Jugoszlávia között, a magyar beruházási rész fejlesztési célját az előírt tartalommal, a vízlépcső főbb létesítményeinek jellemzőit. A fejlesztési célt bemutató előterjesztés tervezet választ ad továbbá a beruházással összefüggő olyan egyéb kérdésekre, mint az ágazatok közötti megosztás, a megvalósítás ütemezése, a kiviteli munkák megosztása, a beruházás időszerűségének indokolása, a gazdaságosság, az üzemeltetés és a környezetvédelem. A Djurdjevaci Vízlépcső a közös érdekű Dráva-szakasz első közös megvalósítású létesítménye. A vízlépcső előkészítésével párhuzamosan elkészült a Barcsi Vízlépcső tanulmányterve, valamint az alsó Dráva-szakasz közös fejlesztési koncepcióterve, amelyet a Vízgazdálkodási Bizottság XXX. ülése, 1986-ban elfogadott. A továbbiakban az ÁTB állásfoglalásának megfelelően végzik a Djurdjevaci Vízlépcső megvalósításának előkészületi munkáit, míg a kiviteli munkákra előreláthatóan 1989—1993 között kerül sor. Az alsó szakaszon a közös előkészületekben az érdekeltségünk mértékéig veszünk részt. Az Elnöki Értekezlet megállapította, hogy a kimunkált fejlesztési cél jól mutatja be a mű többcélú hasznosítását, a vízügyi és energetikai előnyeit és a gazdaságosságot. A fejlesztési célt tartalmazó előterjesztést megtárgyalta még a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Bizottsága, valamint az MTA—OVH Vízügyi Bizottsága is. 2. Az egyéb központi beruházásként megvalósuló szennyviztisztító beruházások Az Országos Tervhivatal és az Országos Vízügyi Hivatal vezetőinek 1985 májusában hozott döntése alapján nyolc kiemelt város (Pécs, Debrecen, Miskolc, Győr, Tatabánya, Oroszlány, Esztergom, Komárom) szennyviztisztító telepének megépítése és a szennyvizek kivezetése az OVH egyéb központi beruházásai közé került átsorolásra. Az elhatározott cél megvalósítására az ОТ a VII. ötéves terv időszakára 2475 millió forintot biztosított azzal, hogy a megkezdett fejlesztéseket a Vili. ötéves terv időszakában folytatni kell. A szennyvízkivezetések és a tisztítótelepek építésének beruházásai megkezdődtek, helyenként a megkezdett beruházások folytatódtak. Meghatározásra került a fejlesztések műszaki tartalma, elkészültek a beruházási programok. Győr és Pécs városok programjait jóváhagyták, versenytárgyalás alapján a munka vállalatba adása megtörtént, az építés folyamatban van. A többi városok esetében a programok előzetesen jóváhagyásra kerültek, versenykiírások megtörténtek és a vállalatba adásuk szintén folyamatban van. Az Elnöki Értekezlet megállapította, hogy a kiemelt vízminőségi területeken lévő városok szennyvízelvezetési és-tisztítási feladatai központi hatáskörben történő megvalósításának előkészítését; műszaki megoldások kiválasztását; beruházói, tervezői, kivitelezői háttér biztosítását a vízügyi szolgálat súlyponti feladatként kezeli. Megállapították, hogy az e célra biztosított pénzügyi fedezetek már a tervezés során kevésnek bizonyultak. A megvalósítást nehezítik a további pénzügyi fedezetcsökkentések és a tanácsok azon törekvései, hogy igyekeznek minden terhet a központi forrásokra áthárítani. Az Elnöki Értekezlet felhívta a figyelmet arra, hogy — a kiemelt városok VII. ötéves tervi szennyvíztisztítási beruházásainak naturáliákban való megvalósítására kell törekedni; — a főművekhez csatlakozó gyűjtőhálózatot időben, összehangoltan kell megvalósítani és — a tervezett művek műszaki színvonala a mai igényeknek megfelelő legyen. Dr. Csevár Antal SZEPES PÁL 1932 — 1987 Június 4-én, pár nappal 55. életévének betöltése előtt elhunyt Szepes Pál, az Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Központi Szervezet nyugalmazott gazdasági igazgatóhelyettese. Halálhíre hihetetlennek tűnt barátai, volt kollégái számára, mivel előző napokban még beszélgettek vele. Szepes Pál 1932. június 27-én született Budapesten. 1950-ben érettségizett a Fazekas Mihály Gimnáziumban. 1952-ben szerzett lakatos segédlevelet a Fűtő- és Tűzhelyszerelő Vállalatnál. Még ebben az évben felvették a Számviteli Főiskola Építőipari Szakának nappali tagozatára. 1954-ben főiskolai oklevelet szerzett, mint üzemgazdász. A főiskola elvégzése után került a Vízügyi Szolgálatba. A Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóságnál helyezkedett el, ahol először számviteli, majd későbbiekben tervgazdasági szakterületen dolgozott. 1966. évben helyezték át a Vízgazdálkodási Tröszthöz, ahol a tervgazdasági csoportot vezette. 1968. május 20-án nevezték ki az ÄBKSZ gazdasági igazgatóhelyettesévé, s ebben a beosztásban dolgozott betegségéből eredő kényszerű nyugállományba vonulásáig. Munkája nagy szakmai gyakorlata, emberszerető egyénisége minden munkatársából, vezetőiből mindvégig elismerést váltott ki. Nyíltságából, őszinteségéből és közvetlen természetéből eredően mindenkivel hamar megtalálta a kapcsolatot. Vezetői tevékenységét mély emberség és segítőkészség hatotta át. Beosztásánál fogva komoly részt vállalt a Szervezet szakmai és pénzügyi gondjainak megoldásában. Mindenkor alkotó módon működött közre az összbölcsességen alapuló elképzelések és tervek megvalósításában. Ugyanilyen alapossággal és lelkesedéssel végezte társadalmi munkáját is a Magyar Hidrológiai Társaság Ellenőrző Bizottságában, amelynek titkára volt. Nagyon szerette azt, amit csinált. Azonban soha nem elégedett meg az elért eredményekkel. Mindig a még jobbra, a tökéletesebbre törekedett. Szepes Pál példamutató munkájáért többször részesült elismerésben, kitüntetésben. Ágazati kitüntetést négyszer, „Árvízvédelemért” emlékérmet ötször, „Munka Érdemrend" kitüntetést kétszer vehetett át. Gazdag és tartalmas életet szakított meg a korai, értelmetlen halála. Nyugdíjazását követően is tele volt tervekkel és elképzelésekkel. Sok megpróbáltatáson keresztülment korosztályhoz tartozott. Ahhoz, amelyik gyerekfejjel vészelte át a pusztító háborút. Korosztályával együtt részt vállalt az ország vérkeringésének jobbátételében. A túlfeszített munka az Ö szervezetét sem kímélte. Nagyfokú fizikai és idegrendszeri igénybevételéért nagy árat fizetett. Fájdalommal kell tudomásul vennünk, hogy sajátos vidám egyénisége már nem jelenik meg többé közöttünk. 26
