Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)
1987 / 5. szám
Hulladék keletkezése Hulladékkezelési módszerek elvi kapcsolata 3 3.2 A folyékony települési hulladékok A folyékony települési hulladékok a vízzel ellátott, de csatornahálózat nélküli területeken keletkeznek. A vízellátási és csatornázási ellátottság közötti különbségek következtében a folyékony települési hulladékok gondja szinte minden településen jelentkezik. A közcsatorna hálózat hiányában — hazánkban 1985. év végén a lakosság 38%-a élt csak részlegesen közművesített területen — az elhasználódott, szennyezett víz elhelyezése a talajba való elszikkasztással, szikkasztókkal, tárolókkal, emésztőgödrökkel történik. Becslések szerint hazánkban jelenleg kb. 1,2 millió db ilyen csatornapótló berendezés üzemel. Ezeknek kb. 80%-a szakszerűtlen. 3.3.3 A termelési hulladékok A termelési hulladékok három csoportba sorolhatók: 3.3.3.1 A mezőgazdasági hulladékok és melléktermékeik felmérése (MÉM) 1985-ben 28 fajtára (növényi és állati eredetűre egyaránt) terjedt ki. Ezen hulladékok jelentős része hasznosítva van, bár a hígtrágyával kapcsolatos megvalósítások vontatottan haladnak. A melléküzemágak szennyvíziszapjának és a veszélyesnek minősülő (növényvédőszermaradványok, kemikáliákkal szennyezett göngyölegek stb.) hulladékok ártalmatlanítása megoldatlan, ezért vízszennyező hatásuk jelentős. 3.3.3.2 Az iparban keletkező termelési hulladékok felmérése a vállalatok 1980. évi bevallásai alapján készült, A bevallásos módszer bizonytalanságai ellenére az eredmények a nagyságrendek érzékelésére alkalmasak. A bevallás szerint az országban keletkező ipari termelési hulladék éves mennyisége 22 millió m3-re tehető. Ennek mintegy 25%-a minősül veszélyes hulladéknak. A nem veszélyes termelési hulladék legjelentősebb kibocsátója a bányászat, ahol az összhulladék mintegy 28%-a keletkezik és zömmel bányameddőt jelent. A villamosenergia-iparban keletkező salak, pernye, mésziszap képezi az összes hulladék 17—18%-át. A papírgyártás évi 250—300 tonna papíriszapot és 8000 tonna mésziszapot bocsát ki. Az élelmiszeripar összes hulladékkibocsátásából (közel 3,5 millió m3) mintegy 50%-a nem veszélyes, nagy szervesanyag-tartalmú, állati és növényi eredetű hulladékanyag. Az Ipari Minisztérium 1983-ban célfelvételt hajtott végre az ipar területén keletkező, nem hasznosított vegyi hulladékok felmérése céljából. Az iparvállalatoknál keletkező, hasznosítóban és problematikus elhelyezésű — potenciálisan vízszennyező — vegyi hulladékok a következők: 32 000 t galvániszap, 37 000 t hűtőemulzió, 6500 t fermentációs maradékok, 1450 t növényi drog maradékok, 9500 t bőripari szerves hulladékok, 650 000 t egyéb ipari iszapok, 480 t sóolvadékok, 5000 t alumínium-hidroxid iszapok, 17 000 t vegyes szilárd hulladékok, 26 070 t vegyes hulladék oldatok stb. Ezért gyakorlatilag minden vízgyűjtő potenciálisan terhelt állapotúnak minősíthető. 3.3.3.3 A veszélyes hulladékok a termelési hulladékok külön csoportját képezik, mivel mérgező, fertőző, tűz- és robbanásveszélyes, vagy radioaktív jellegüknél fogva az ember és az élővilág egészségét közvetlenül vagy közvetve veszélyeztetik a következő módokon: — kimosódás okozta talajvízszennyezés, — felszíni vízszennyezés, — égésre, párolgásra, szublimálásra, szélhatásra visszavezethető levegőszennyezés, ami csapadék hatására kicsapódik, — közvetlen mérgezés, — mérgezés táplálékláncon keresztül, — tűz- és robbanásveszély (pl. víz hatására stb.), — radioaktív sugárzások (ezeket külön kezelik és tartják nyilván). A veszélyes hulladékok (jogi szabályozás szerinti) menynyisége a vállalatok önbevallása szerint (1985. június 1-i állapot): — lerakható: 671 871 tonna/év, — égethető: 195 807 tonna/év, — jelenleg megfelelően ártalmatlanított vagy feldolgozott: 395 705 tonna/év. A veszélyes hulladékok nagy részének környezetvédelmi szempontból megfelelő ártalmatlanítása és elhelyezése jelenleg még nem általános. A veszélyes hulladék-kataszterben nyilvántartott hulladékok (1 263 383 tonna) csak mintegy 30%-ának megoldott az ártalmatlanítása, ill. feldolgozása. Évi 300 ezer tonnára becsülik azt a hulladékmennyiséget, amelynek ártalmatlanítása fokozott veszélyessége miatt különleges eljárásokat igényel. Ezek elhelyezését a hulladékártalmatlanító telepek tervezett országos hálózata hivatott biztosítani. Ezen telepek kiépítése részben pénzügyi okok, részben érdekütközések problémái miatt vontatottan halad. A VGI felmérése szerint (1985—1986) a veszélyes hulladékok tárolásának jelenlegi módja 420 darab vízmüvet veszélyeztet potenciálisan. A gondos hatósági tevékenységek és szigorítások eredményeként a veszélyes hulladékokkal kapcsolatos bírságok összege növekvő tendenciát mutatott. Ugyanakkor a veszélyes hulladékok ártalmatlanítására kidolgozott országos program végrehajtása 1986. évben eredményesen folytatódott. Épül a dorogi ipari hulladékégető mű, valamint a hasonló célú rudabányai beruházásra is döntés született. Megkezdődött az aszódi végleges lerakó (elhelyező) telep építése, és több megyében folyik az átmeneti tárolók építésének előkészítése. 4. JAVASLATOK A hulladékégetési módszerek elvi kapcsolatát és a kutatás, fejlesztés, szabályozás összefüggéseinek néhány feladatát az 1. ábrán foglaltam össze. A kettős vonallal bekeretezett anyagok, anyagegyüttesek, termékek, maradványok, tárgyak a vízgyűjtő-fejlesztés és a vízgazdálkodás szempontjából fokozottan veszélyes szennyezőforrást jelentenek, vagy jelenthetnek. így ellenőrzésükön kívül a hulladékkezelés átalakításáig termelési technológiájukba is be kell avatkozni. A hazai hulladékgazdálkodás jövőbeli alakulását az alábbi tényezők és feladatok határozhatják meg: — az igen különböző, emberi eredetű termékek és vegyi anyagok használat utáni környezetkímélő eltávolítása, — a hulladékkezelés számos régi terhének (rendezetlen szeméthalmok, szivárgó csatornák, szennyezett ipari és mezőgazdasági körzetek stb.) rendezése műszaki, jogi és pénzügyi vonatkozásban egyaránt, — megfelelő hulladékgyűjtő és ipari előkészítő eljárások kialakítása, valamint felvevő piac létesítése a kapott másodnyersanyagok számára, — a vízgazdálkodásban a víztelenítési, valamint a fizikai, kémiai, biológiai kezelési módszerek fejlesztése és elterjesztésének fokozása, — a lerakóhelyek és feldolgozóüzemek egységes műszaki (ezen belül vízügyi) szabványainak kidolgozása. (Ennek kezdeti lépései folyamatban vannak), — a hulladékok eltávolításánál gondoskodni kell elegendő helyről és beíendezésről, mert ezek hiánya elfogadhatatlan megoldásokhoz és veszélyes függőségekhez vezethet, — a hulladékgazdálkodás szakemberei között folyó vitákat a többi szakterülettel való összefüggésre is ki kell terjeszteni, valamint a lakosság széles rétegeit is be kell vonni a problémakörbe és a tájékoztatásba. Dr. Szinay Miklós 23
