Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)
1987 / 5. szám
szivattyúkhoz vezetett víz szűrőn (SZ) halad át. A gyűjtőtartály ferde fenekéről a zsompba összegyűlt szennyeződést a csatornán át lehet levezetni. A toronyba visszanyomott víz tölcséres bukóélen keresztül veszíti el levegőtartalmának egy részét. Sűrített levegő kör a berendezések energiaellátó rendszere. Az üzem hálózatának végpontján a pincetérben elhelyezett 0,5 m3-es tartály van, mely a hálózatról visszacsapó szeleppel leválasztható. Ezen keresztül jut el a levegő a mérőket beszorító hengerekhez, a mérést indító és leállító szelepekhez és a tartályt leürítő szelepekhez, ezen kívül a kézi pneumatikus csavarkulcsokhoz. A berendezések minden olyan helyére, ahol vizes, párás közegben üzemel a szerelvény, vagy a hálózati feszültségkimaradás biztonsági problémákat okozna, sűrített levegővel működtetett berendezések, szerelvények kerültek. A berendezések irányítástechnikai kialakításával a jól kezelhető működtetésen túl törekedtünk a váratlan események és emberi gondatlanságból eredő veszélyhelyzetek kiküszöbölésére. Ez igen lényeges szempont volt, hiszen pl. 1250 m3/h vízátfolyás mellett a hirtelen szerelvényzárások, vagy esetleges nyitott csőszakaszra rányitás komoly veszélyforrásokat rejt magában. Ezért szorítás érzékelőt (SZE) helyeztünk el a nyomóhengerekkel szemközti végén, mely a berendezés vázszerkezetének nyúlását ellenőrzi és nem engedi nyitni egyik elektromos pillangót (E) sem, ha ez a szorító erő nincs meg, de ezt ellenőrzi egy szorító henger végálláskapcsoló. Automatika figyeli a sűrített levegőhálózat nyomását (LP), mely kritikus érték alatt nem engedi a pillangókat (E) nyitni, illetve a mérést leállítja ezen érték alatt. Ugyancsak automatika vezérel a víznyomásról (VP), mely nem engedi kinyitni a mérőszakasz szorítását, amíg nyomás alatt vannak a mérők. A víztorony szintjét, a felső szinthez viszonyítva О—0,6 m között tudjuk tartani azáltal, hogy —0,4 m-nél automatika indítja az éppen kiválasztott szivattyút, ha pedig a szint tovább csökkenne, akkor indítja a második szivattyút. (Három szivattyú közül mindig párosával lehet üzemállapotba hozni őket.) Azonban ha a gyűjtőtartályban kevés a víz, akkor nem tud szivattyút indítani, de ekkor a mérés sem indítható. Ugyanígy a gyűjtőtartály felső szintje is indíthat, amennyiben a toronyban vízhiány van. A toronycsövek fűtése az üzemből irányítható és ellenőrizhető. A víz hőmérsékletét (T) is megjelenítjük a kezelőpulton. Mérési automatika segíti a mérés lefolytatását — kézi beavatkozás nélkül. Amennyiben valamennyi méréshez szükséges feltétel biztosított a berendezésen, úgy a peremkeréken (PK) beállítható az átfolyatandó térfogatérték, melynél az éppen működő mérőközt leállítja az automatika. Ez tapasztalati értékek alapján történt beszabályozásra. Amennyiben az automatika meghibásodna (erre az első berendezésnél többször volt példa) csupán az üzemkapcsolót kell „kézi” állásba kapcsolni és a mérés leállító szelepet kézi nyomógombos működtetéssel lehet lezárni. Ennek azonban méréstechnikailag semmiféle hátránya nincs, csupán annyiban különbözik az automatikustól, hogy a kezelőnek figyelnie kell a szintmutató csőben mutatott értéket. A hitelesítő tartályból a leolvasás (összevetés) után pneumatikus működtetésű szelepek eresztik le a vizet 30— 40 sec alatt. A tartályfenék kúpos, a biztosabb kifolyás érdekében. A vízsugár megszakadását egy csöpögésérzékelő (CS) figyeli, mely a nyolcadik vízcsöpp átfutása után zárja a tartály leürítőt, ezzel mindig állandó kiürülési szintet biztosít a hitelesítő ta rtályoknak. A mérők beemelését a berendezés fölött végighúzódó futómacska segíti A berendezés kezeléséhez szükséges azon kezelő szervek, melyek a mérő és mérőszakaszok ki- és beemeléséhez, az összeszorításhoz, a rendszer nyomás alá helyezéséhez, légtelenítéséhez szükségesek, a futómacska kezelőjén is megtalálhatók (2. sz. ábra), túl a berendezés kezelőpultján. A hitelesítő terem központi helyén egy kezelőpult nyert elhelyezést, melyen a hitelesítő üzem egészét érintő főbb paraméterek megjelennek, és beavatkozási lehetőséget biztosít (3. sz. ábra). A hitelesítő berendezések főbb paraméterei : hossz: 8400 mm szélesség: NA 100—710 mm; NA 300—1060 mm magasság: 1480 mm tartálytérfogatok: 1; 3; 10; 20 m3 Mérés A hitelesítendő mérők (4 db) behelyezése után a tömítés jóságát ellenőrizzük, majd beszorítjuk a pneumatikus hengerekkel a mérőszakaszt, melyek tengelyirányban nyomnak. Az elektromos pillangó nyitása mellett (nyomógomb) a légtelenítő szelepet is nyitjuk (nyomógomb), majd a folytonos, légmentes víz megjelenésekor a légtelenítést befejezzük. A csöpögésmentes tömítés ellenőrzése után a kezelőpulton kiválasztjuk — az átfolyás függvényében — a mérővonalat (átkapcsoló), miközben az automatika a másik két vonalat lezárja. Beállítjuk a kézi fojtószelepen (FSZ) az áteresztendő értéket, majd a peremkeréken (PK) betárcsázzuk az előválasztott térfogatértéket. A mérés élesítéssel a pneumatikus szelep nyit, az indukciós mérő pedig számlálja a pillanatnyi átfolyási intenzitást is és öszszegzi az értéket. Az összegzett értéket az automatika összeveti a peremkeréken beállított értékkel és annak egyezőségében leállítja a mérést a pneumatikus szelep zárásával (P). A kezelő ellenőrzi a tartály nívólécén levő értéket és gombnyomással leereszti a hitelesítő tartályból a vizet. A víz kifolyási és a szelep 4. ábra. A berendezés indulásra „élesítése" 15 3. ábra. Központi kezelőpult
