Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)
1987 / 1. szám
legrövidebb úton jusson el a szivattyús energiatározóhoz és a Budapest körül a meglevő távvezetékeken egy nagybiztonságú 400 kV-os hurok alakuljon ki. A gazdasági értékelés eredményei A létesítmény célszerű üzemének és üzemmódjainak meghatározása érdekében, az országos villamos hálózat és az energiahordozó szerkezei! alapján széles körű műszaki és gazdasági elemzések készültek. így a rendszervizsgálatok és a külföldi tapasztalatok alapján, előzetes értékelésre kerültek a szivattyús energiatározó igen magasfokú üzemviteli rugalmasságából származó műszaki és gazdasági előnyök. Az elemzések alapján a négygépes kiépítés a legkedvezőbb a tartalék- és szabályozási feladatokat is kielégítő 7—8 millió m3 hasznos térfogatú tározóval. A létesítés gazdaságosságának elemzése három különböző módszerrel és más beruházási elképzelésekkel öszszehasonlítva készült el. Lényegében mindhárom értékelési mód eredményei a következők szerint foglalhatók össze: — A javasolt kiépítés az élettartam valamennyi évében jelentős hasznot eredményez, melynek két leglényegesebb összetevője az energiahordozó szerkezet racionalizálásából és a rendszerfeladatok ellátásából származik. — A javasolt kiépítés valamennyi számított villamos energia egységköltsége kisebb az alternatívaként vizsgált erőművek hasonló mutatóinál. Az értékelés alapján megállapítható, hogy a tervezett szivattús energiatározó gazdasági mutatói más energetikai fejlesztési lehetőségekhez viszonyítva sem kedvezőtlenek. A kilowattonkénti fajlagos beruházási költségek hozzávetőleg 80%-át teszik ki más csúcserőművek hasonló jellemzőinek és mintegy egynegyedét az alaperőművek fajlagos beruházási költségének. A kiadott energia egységköltsége nem haladja meg a más csúcserőművekben termelt villamos energia egységköltségének 75—85%-át. — A javasolt kiépítés az energiahordozók szerkezetének nagymértékű racionalizálását teszi lehetővé, melyben a szénhidrogén fűtőanyag megtakarítás az üzembehelyezést követő évtizedben évenkénti többszázezer tonna fűtőolaj egyenértékű. —I Az energiafogyasztási prognózisok és az erőműépítés alternatíváinak figyelembevételével, különösen a 2000. év szintjén, a 320 MW egységteljesítményű blokkok alkalmazása előnyösebb. A műszaki és gazdasági jellemzők összegzése A prédikálószéki szivattyús energiatározó létesítésére vonatkozó elképzelések műszaki és gazdasági elemzése röviden a következőkben foglalható össze: — A létesítmények tervezett megoldásai a vízerőhasznosítás nemzetközi gyakorlatában gyakran előforduló elrendezéseket, szerkezeteket és berendezéseket alkalmazzák. Megfelelő tapasztalatok hiányában és a kockázat csökkentése érdekében a ritkán előforduló vagy egyedi megoldások a fő létesítményeknél nem kerültek alkalmazásra, és komplett technológiai szállítást szükséges előirányozni. — A létesítmény megfelelő döntés esetén a következő évtized közepét követő években helyezhető üzembe. — A létesítmény igen jelentős mértékben kiegyenlítené a magyar energiarendszer üzemvitelét és nagymértékben átalakítja a felhasznált energiahordozók szerkezetét. — A gazdasági elemzések eredményei és az elérhető éves szénhidrogén megtakarítások, valamint az üzem jelenlegi nehézségei egyértelműen bizonyítják a létesítés szükségességét. — A létesítmény gazdasági jellemzői kedvezőbbek az alternatívaként vizsgált beruházásoknál. összefoglalva megállapítható, hogy a műszaki és gazdasági vizsgálatok alapján a prédikálószéki szivattyús energiatározó műszakilag megvalósítható és szükséges, gazdasági szempontból pedig minden más fejlesztési alternatívánál kedvezőbb. Ezért a terület geofizikai és mérnökgeológiai kutatása, valamint a megvalósítást előkészítő ajánlati munka folytatódik. dr. Szeredi István Karsztvízkincsíink védelmében A Magyar Hidrológiai Társaság Környezetvédelmi Bizottsága a Hazafias Népfont Környezetvédelmi Bizottságával közösen a közelmúltban Veszprémben széles körű társadalmi vitára bocsájtotta a Dunántúli Középhegység karsztvíz védelme témáját. A Dunántúli Középhegység főkarsztvíz tároló képződményeinek kiterjedése mintegy 13 000 km2, ami az ország 93 000 km2-nyi területéhez viszonyítva igen számottevő. A Sárvár—Keszthely—Balatonfüred—Gödöllő—Komárom—Esztergom által bezárt térségben megközelítőleg 3,5 millió ember él, az ország lakosságának harmada. A földtörténet középkorában képződött mészkövek és dolomitok képezik az ivóvízbázist a felszíni vizekben szegény Középhegységben, és számos ipartelep (pl. Székesfehérvári Könnyűfémmű, Péti Nitrogén Művek, Inotai Alukohó és Hőerőmű, Timföldgyár és Alukohó) is települt rá, de ezekből a vízadókból táplálkoznak Budapest és Hévíz gyógyforrásai is. A Dunántúli Középhegység csapadékból utánpótlódó dinamikus vízkészletét 585 m3/percre becsülik. Jelenleg a teljes vízforgalom — beleértve a mesterséges megcsapolásokat is — 870 m3/percre tehető. A karsztvízkészletnek ez a nagymértékű fogyasztása nem kis aggodalommal tölti el a vízkészlet-gazdálkodókat. A hévízforrások hozam- és hőfokcsökkenéséről panaszkodnak balneológusaink, és több helyen észlelték a karsztvíz vízminőség-romlását is. A középdunántúli karszt nagy területén fedőréteg nélkül, kibúvásban található. A gondatlan műtrágyázás, az illegális szeméttelepek és szennyvízürítés vízkincsünk minőségét veszélyeztetik. A lesüllyedt karsztvíznívó felett az ökológiai egyensúly megbomlásának jelei mutatkoznak. A karsztvízkészlet legnagyobb fogyasztói a térség bányaüzemei. Intenzív termelésüket a hatvanas évek elején kezdték. A bányák üzemeléséből ma már pontenciálisan 600 ezer ember jóminőségű vízellátása van megoldva. Ezek a regionális vízellátó rendszerek kompenzálják az elapadt forrásokat és kutakat. A Balatonba emelt 1,8 m3/sec. bányavíz a vízelvonás pótlásán túl vízminőségjavító tényező is. A karszt az ország jelentékeny ásványkincsének feküjét képezi, amelynek kitermeléséhez népgazdasági érdek fűződik. Megalapozott kutatásokra támaszkodó mérlegelés képezheti a kormányzati szintű döntések alapját, hogy a tevékenységek helyes egyensúlyát megtaláljuk, és a felhagyásra keiülő bányák vízemelési kérdéseit helyesen oldjuk meg. Ehhez kíván segítéget nyújtani a vitaülés kidolgozott és a főhatóságokhoz eljuttatott ajánlásaival. A kidolgozott ajánlások a következők: 1. A bányászati érdek-összeütközések tekintetbe vételénél a vízellátási, a hévízgazdálkodási és az ökológiai egyensúly szempontjait megfelelő súllyal javasoljuk szerepeltetni. Ehhez mérlegelni kell a szén- és bauxitvagyon-áldozat mértékének népgazdasági tűrőképességét. 2. A tervezett ütemben javasoljuk megvalósítani a bicskei, tatabányai és fenyőfői Regionális Vízellátó Rendszereket, valamint a szükséges vízvisszapótló rendszereket, és azokkal egyidőben szükségesnek látjuk, hogy a térségben a vízgazdálkodás üzemirányítás típusú rendje kialakuljon. A vízaknák megóvásának műszaki, közgazdasági és jogi feltételeit már most szükséges megvizsgálni és kialakítani. 3. Javasoljuk rendszeressé tenni a mezőgazdasági, erdészeti és ökológiai változások figyelését. 4. Halaszthatatlannak ítéljük a Hévízi-tó védelmére kidolgozott műszaki megoldások tervezett határidőre való végrehajtását. 5. A térség környezetgazdálkodása érdekében szükséges a bányászati, vízellátási, ipari, mezőgazdasági, erdészeti és települési tevékenységeket is figyelembe vevő nagy távlatú vízgazdálkodási terv kidolgozása. Dr. Bratán Mária a Magyar Hidrológiai Társaság Környezetvédelmi Bizottságának titkára 12
