Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)

1987 / 4. szám

.... , öntözővíz- f Víz- Számított Végrehajtott

Időpont . .___fogyasztás ontozoviz adag

igény mm а 3

а ' mm/nap mm mm

Július 20.

26,0 +

6,2

32,2

30

Július 21.

32,2 +

6,2

38,4

40

Július 22.

38,4 +

6,2

44,6

40

Július 23.

44,6 +

6,2

50,8

50

Július 24.

50,8 +

6,2

57,0

60

Július 25.

57,0 +

6,2

63,2

60

Július 26.

63,2 +

6,2

69,4

70

Július 27.

69,4 +

6,2

75,6

70

Július 28.

75,6 +

6,2

81,8

80

Július 29.

81,8 +

6,2

88,0

90

Ez a számpélda jól mutatja, hogy 10 nap alatt a fejlődés intenzív időszakában a szükséges öntözővízadag a háromszorosára növekedhet, amennyiben csapadék nem hullik. Szükséges tehát, hogy öntözési fordulók közben is változó (növekvő) vízadagokkal kövessék a vízfogyasztási dinamikát, ami a visszajelzések alapján lehetséges. Az öntözéstechnika mai szintjén — a példában is javasolt — 10 mm-enkénti vízadag-módosítás végrehajtható. Végrehajtás esetén ez nagyüzemi méretekben lényegesen kiegyenlítettebb vízellátottságot biztosít a víztakarékos, hatékony öntözés és a vízellátottság által nem korlátozott termésoptimum irányában.

Módszerünk nagyüzemi alkalmazása az 1984-es öntözési idénytől folyamatos és 1986-tal bezárólag mintegy 10 000 ha öntözött területen alkalmaztuk különböző öntözött kultúráknál, igen eltérő időjárási és talajtani viszonyok között, jelentős sikerrel.

A következőkben néhány olyan jellemző példát ragadok ki, amelyek meggyőzően igazolják módszerünk használhatóságát és eredményességét.

Elsőként 1984. évből származó őszi búzatáblák vizmérlegadatai alapján készült ábrát mutatunk be (1. sz. ábra).

1. ábra. Öntözött és öntözetlen őszi búzatábla vizellátottsága (1984)

Ezen egy öntözött és egy öntözetlen tábla gyökérzónájának talajnedvesség-változása követhető nyomon, a hasznosítható (diszponibilis = DV) víztartóképesség %-ában. Tipikusan a kevés téli csapadék miatti koratavaszi vízhiányt mutatja. Az öntözést a lehető legkorábban el kellett kezdeni ahhoz, hogy a gyökérzóna víztartalmát az optimális (DV > 50%) tartományban tudjuk tartani. A visszajelzéseink alapján végrehajtott öntözések eredményeként 6,86 t/ha termést értek el, míg az öntözetlen tábla 2,5 t/haral alacsonyabb termést adott.

Az 1986. évből származó őszi búza táblák (2. sz. ábra) viszont tavasszal vízkapacitásig feltöltött talajban indultak fejlődésnek. Ez évben a májusi csapadék elmaradása miatt vált szükségessé az öntözés. A visszajelzéseink szerint öntözött tábla 6,87 t/ha termésével szemben a nem öntözött 1,57 t/ha-ral adott kevesebbet.

JUH AG YAR Á 2 At

2. ábra. öntözött és öntözetlen őszi búzatábla vízellátottsága (1986)

A következőkben e példák mellé (őszi búza), ahol az öntözésirányítás 1 m-es talajréteg-vastagságban szabályozta a nedvességforgalmat, most egy mélyen (1,5 m) gyökerező lucernatábla példáját állítjuk (3. ábra) az 1985-ös tenyészidőből. A lucerna tavasszal jelentős vízkészletekkel rendelkezett, amely a májusi csapadékok miatt alig csökkent. Június, július és augusztus hónapokban azonban már szükség volt folyamatosan a visszajelzéseink szerinti öntözővíz-adagokra. öntözésirányítási rendszerünk víztakarékosságát is jól mutatja az ábra, ahol látható, hogy szeptember 15-ig a lucerna felhasználta mind a csapadékból, mind az öntözővízből származó vízkészleteket, s ősszel jelentős szabad talajhézagtér áll rendelkezésre az őszi-téli csapadék befogadására. A helyesen irányított talajnedvesség-gazdálkodást egyértelműen bizonyítja az itt betakarított 13,27 t/ha szénatermés.

3. ábra. Lucernatábla vízellátottsága (1985)

Bemutatott példáinkkal szeretnénk meggyőzni olvasóinkat és az illetékeseket arról, hogy öntözéses növénytermesztésünk további intenzifikálásának kulcsát alapvetően az öntözésvégrehajtás tökéletesítése jelentheti. Szükséges ugyanis, hogy tudományosan megalapozott öntözésirányítás, mint szolgáltatás segítségével az intenzív növénytermesztési techndlógiák színvonalát az öntözés terén utolérjük. Ehhez elengedhetetlenül szükséges, az öntözhető intenzív növényállományok ökológiai tényezők által befolyásolt, változó, vízigény-optimumának minél pontosabb folyamatos követése.

Ezt tudjuk garantálni az öntözésirányítási módszerünket igénybe vevő öntöző üzemek számára. Az öntözésirányítás pontos követése az öntözéssel elérhető termésmaximumok elérése mellett egyidejűleg víz- és energiatakarékossági szempontokat is érvényesít. Az öntözésirányítástól való eltérés esetén pedig számszerűsíthetővé teszi egyrészt a vízhiány miatti terméskiesés nagyságát, másrészt a fölöslegesen kiadátt öntözővíz mennyiségét.

Dr. Gáspár Zoltán

9