Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)

1986 / 2. szám

TELEPÜLÉSI KÖRNYEZETVÉDELEM Környezet- és természetvédelmi napok Komárom megyéken (II.) Lapunk 1985. évi 8. számában hírt adtunk arról, hogy az eddigi hagyományoknak megfelelően Komárom megyében is­mét megrendezték a környezet- és természetvédelmi napokat, Tatát választva a konferencia színhelyéül. Az október 15— 16-án megtartott tudományos vitaülés során a települési környezet védelmével összefüggő problémák megtárgyalása került napirendre részben a plenáris ülés, részben az azt követő szekció ülések keretében. A téma fontosságára való tekintettel szükségesnek tartjuk, hogy lapunk hasábjain rövid összefoglalást adjunk azokról a plenáris ülésen elhangzott előadásokról is, amelyekre előző cikkünkben nem állt módunkban kitérni. Dr. Csurgay Árpád, a Magyar Tudományos Akadémia fő­titkárhelyettese bevezetőjében utalt arra, hogy a települési rendszer az ember tartós fennmaradása számára az egyedül alkalmas ökoszisztéma, azonban a városokban sokkal több a környezeti ártalmakat előidéző forrás, mint azokon kívül. Persze ennek az ellenkezője is igaz: minél városiasabb vala­mely település, annál több védelmet nyújthat a környezeti ártalmakkal szemben. A vezetékes vízellátás és csatornázás, a tisztán tartott utak, a hulladékok intézményes eltávolítása, esetleg újra hasznosítása klasszikus eszközök. De vannak modernebb eszközök is. Rotterdam esete például, ahol a Philips cég által kidolgozott monitor rendszer automatikus érzékelői a város legszennyezettebb pontjain figyelik a levegő szennyezettségét, az észlelt adatokat egy informatikai rend­szer automatikusan feldolgozza és amikor veszélyeshez kö­zeledő helyzet van kialakulóban, önműködően intézkedik, egyes útvonalakon letiltja a gépjármű forgalmat, illetve néhány ipari üzemben átkapcsolja a kazánokat az erre a célra tartalékolt, környezetet kevéssé szennyező fűtőanyag használaté ra. Környezetünk állandóan változik és változnia kell, a válto­zás szükségszerű. De a változás közben a társadalom, gaz­daság, környezetegyensúlyát tudatosan kell biztosítanunk és fenntartanunk. Mikro-környezetünkben is, településeinken is, de globálisan is. Az utóbbi két évtizedben a negatív hatá­sok oly mértékben felgyorsultak, hogy sokan globális bio­szféra krízisről beszélnek. Az egyensúly megbomlásának félelmetes jelét adta a har­madik világban kialakuló éhínség és a világszerte érezhető energia, nyersanyag, illetve ökológiai krízis. A problémák persze csak globális összefogással kezelhetők. Ez az össze­fogás működik, mozog, él. Jó példa erre a közelmúltban aláírt bécsi egyezmény az ózonréteg védelméről, melyet az ENSZ környezetvédelmi programja keretében dolgoztak ki és végül ez év márciusában írtak alá. Vitathatatlan, hogy különösen a 70-es évek közepén a jövő veszélyeinek dramatizálása hatékonyabban mozgósított a cselekvésre, mint a tények elfogulatlan reális analízise. Ennek talán az az oka, hogy az emberek alábecsülik azokat a veszé­lyeket, amelyeket áttekinthetően megismertek és túlbecsülik azokat, amelyeket még nem értettek meg. Bonyolult rendszerek stabilitásának kényes kvantitatív pa­raméterekkel jellemzett feltételeit kell ugyanis biztosítanunk. Meg kell ismernünk a mikro-környezetet, a település és a globális környezet homeosztatikus, az emberi létet fenntartó, az emberi lét minőségét javító változásának feltételrendszerét, reálisan kell elemeznünk az ember és a bioszféra kölcsön­hatásának állapotát és törvényszerűségeit, mozgósítanunk kell a szükséges erőforrásokat és döntéseinkben a harmonikus haladás alternatíváját kell mindig választanunk. Magától értetődő, hogy e komplex problémák megoldásának keresésé­ben, a legbölcsebb út kiválasztásában csak a felhalmozott tudományos ismeretek birtokában, a választáshoz szükséges ismerettartalék állandó és folyamatos bővítésével, valamint a modern technikák arzenáljának bevetésével juthatunk előre. A Magyar Tudományos Akadémia az érintett tárcák — szinte valamennyi tárca — aktív közreműködésével 1984-ben áttekintette a hazai tudományos kutatás hosszú távú irány­zatait, majd szakértők széles körének bevonásával kidolgozta a hazai tudománypos kutatás hosszabb idősíkon, mintegy az ezredfordulóig érvényesítendő irányait. E dokumentumot a Tudománypolitikai Bizottság 1985. ja­nuár 25-én tárgyalta meg és a Minisztertanács 1985. február­jában el is fogadta. A tudományos kutatás hosszú távú irányzatai című dokumentum 11 fő irányban jelöli meg a hazai tudományos kutatás hosszabb feladatait. A 11 irányzat közül az egyik főirány a környezetünk védelmét szolgáló kutatások címet viseli. A továbbiakban az MTA főtitkárhelyettese ezt a kutatási főirányt az alábbiakban foglalta össze: Az irányzat általános célja a környezetminőségi változások megismerése, a változások okainak és következményeinek feltárása, amelynek eredményeként meghatározhatók és rangsorolhatók a környezet- és természetvédelmi feladatok, egyeztetve a termelés és a szolgáltatások igényeivel. Az irány­zat sikeres kibontakoztatása lehetővé teheti a környezet- és természetvédelmi célok és feladatok jobb összehangolását és ebben a társadalom-gazdaság-környezet kényes egyensúlyi helyzetének megteremtéséhez, fenntartásához járul hozzá. Az ökológiai megalapozottságú környezetvédelmi kutatások jelentősége az ezredfordulóig várhatóan nő. Fontos feladat a fő ökoszisztéma típusok működési sajátosságainak — állandóság, sérülékenység, tompító képesség — megisme­rése, az ökológiai alaptudományokon nyugvó olyan elvek felismerése, illetve módszerek kifejlesztése, amelyek alapján az előrejelzés, a prognóziskészítés, a tervezés és a beavat­kozások előtti döntéshozatal optimalizálható és amelyek hozzájárulnak természeti erőforrásaink hosszú távú és racio­nális hasznosításához. Mindezek megvalósításához az alábbi kutatások elvégzése indokolt: A globális méreteket öltött ökológiai degradáció lassítását célzó intézkedések elméleti alapjainak kidolgozása, a környe­zet kedvező és kedvezőtlen megváltozását kiváltó folyamat­láncok egyes elemeinek és ezek kapcsolatainak megismerése. A biológiailag aktív anyagot tartalmazó, illetve nemesítési biotechnológiai kiindulási anyagot szolgáltató populáció gén­állományának megőrzése és fejlesztése. A kutatások várható eredménye lehetővé teszi az olyan jelenségek megismerését és megelőzését, mint a megismétlő­dő balatoni algavirágzás vagy halpusztulás, a Duna vízminő­ségének és ezen keresztül a budapesti ivóvíz tulajdonságai­nak romlása, egyes gyomféleségek váratlan és rohamos el­szaporodása, egyes rovarfajok inváziójának fellépése, stb. A komplex regionális környezetvédelmi kutatások kereté­ben olyan gazdasági és társadalmi szempontból fontos terü­letek környezetvédelmére irányulnak ezek a kutatások, ame­lyeken a termelő és üdülő tevékenység következtében áll fenn a túlterhelés állandó veszélye. A kutatások alapvető célja az ország környezeti állapotának komplex feltárására a leginkább veszélyeztetett térségekben, és a problémák megoldására szükséges intézkedések tudo­mányos megalapozása. E cél magában kell foglalja az ország környezeti állapotának és káros ökológiai, elsősorban humán­ökológiai hatások kiküszöbölési lehetőségeinek feltárását, valamint a káros környezeti hatásokat észlelő, regisztráló, a beavatkozási tevékenység optimalizálását lehetővé tevő rendszerek kialakítását, illetve továbbfejlesztését és a szük­séges térségekben az alkalmazási feltételek kidolgozását. A kutatások kiterjednek a gazdasági tevékenység, az ipari, a mezőgazdasági termelés, a település-gazdálkodás, közle­kedés, energia- és vízgazdálkodás környezeti hatásainak és környezetkímélő kialakításának, fejlesztésének, valamint üze­meltetésének tudományos megalapozására, illetve a hulladék­­szegény technológiáknak, a hulladék, illetve a melléktermék hasznosítás feltételrendszerének és alkalmazása módszerei­nek, a hulladékok leválasztásának, kezelésének, ártalmatlaní­tásának, továbbá mindezek környezeti hatásának elemzésére. A plenáris ülés keretében Mózsik Péter, a Komárom me­gyei Tanács V. B. osztályvezető főmérnöke előadásában a megye települési környezetvédelmének helyzetével foglal­kozott. Bevezetőjében rövid áttekintést adott a megye tele­püléshálózatának sajátosságairól, melyek azt igazolják, hogy erre a területre jellemző az erőteljes urbanizálódási folya­mat, valamint az átlagosnál jóval nagyobb népsűrűség, külö­­sen az Általér vízgyűjtő területéhez tartozó térségben. Itt ui. 17

Next

/
Thumbnails
Contents