Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)
1986 / 2. szám
TELEPÜLÉSI KÖRNYEZETVÉDELEM Környezet- és természetvédelmi napok Komárom megyéken (II.) Lapunk 1985. évi 8. számában hírt adtunk arról, hogy az eddigi hagyományoknak megfelelően Komárom megyében ismét megrendezték a környezet- és természetvédelmi napokat, Tatát választva a konferencia színhelyéül. Az október 15— 16-án megtartott tudományos vitaülés során a települési környezet védelmével összefüggő problémák megtárgyalása került napirendre részben a plenáris ülés, részben az azt követő szekció ülések keretében. A téma fontosságára való tekintettel szükségesnek tartjuk, hogy lapunk hasábjain rövid összefoglalást adjunk azokról a plenáris ülésen elhangzott előadásokról is, amelyekre előző cikkünkben nem állt módunkban kitérni. Dr. Csurgay Árpád, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese bevezetőjében utalt arra, hogy a települési rendszer az ember tartós fennmaradása számára az egyedül alkalmas ökoszisztéma, azonban a városokban sokkal több a környezeti ártalmakat előidéző forrás, mint azokon kívül. Persze ennek az ellenkezője is igaz: minél városiasabb valamely település, annál több védelmet nyújthat a környezeti ártalmakkal szemben. A vezetékes vízellátás és csatornázás, a tisztán tartott utak, a hulladékok intézményes eltávolítása, esetleg újra hasznosítása klasszikus eszközök. De vannak modernebb eszközök is. Rotterdam esete például, ahol a Philips cég által kidolgozott monitor rendszer automatikus érzékelői a város legszennyezettebb pontjain figyelik a levegő szennyezettségét, az észlelt adatokat egy informatikai rendszer automatikusan feldolgozza és amikor veszélyeshez közeledő helyzet van kialakulóban, önműködően intézkedik, egyes útvonalakon letiltja a gépjármű forgalmat, illetve néhány ipari üzemben átkapcsolja a kazánokat az erre a célra tartalékolt, környezetet kevéssé szennyező fűtőanyag használaté ra. Környezetünk állandóan változik és változnia kell, a változás szükségszerű. De a változás közben a társadalom, gazdaság, környezetegyensúlyát tudatosan kell biztosítanunk és fenntartanunk. Mikro-környezetünkben is, településeinken is, de globálisan is. Az utóbbi két évtizedben a negatív hatások oly mértékben felgyorsultak, hogy sokan globális bioszféra krízisről beszélnek. Az egyensúly megbomlásának félelmetes jelét adta a harmadik világban kialakuló éhínség és a világszerte érezhető energia, nyersanyag, illetve ökológiai krízis. A problémák persze csak globális összefogással kezelhetők. Ez az összefogás működik, mozog, él. Jó példa erre a közelmúltban aláírt bécsi egyezmény az ózonréteg védelméről, melyet az ENSZ környezetvédelmi programja keretében dolgoztak ki és végül ez év márciusában írtak alá. Vitathatatlan, hogy különösen a 70-es évek közepén a jövő veszélyeinek dramatizálása hatékonyabban mozgósított a cselekvésre, mint a tények elfogulatlan reális analízise. Ennek talán az az oka, hogy az emberek alábecsülik azokat a veszélyeket, amelyeket áttekinthetően megismertek és túlbecsülik azokat, amelyeket még nem értettek meg. Bonyolult rendszerek stabilitásának kényes kvantitatív paraméterekkel jellemzett feltételeit kell ugyanis biztosítanunk. Meg kell ismernünk a mikro-környezetet, a település és a globális környezet homeosztatikus, az emberi létet fenntartó, az emberi lét minőségét javító változásának feltételrendszerét, reálisan kell elemeznünk az ember és a bioszféra kölcsönhatásának állapotát és törvényszerűségeit, mozgósítanunk kell a szükséges erőforrásokat és döntéseinkben a harmonikus haladás alternatíváját kell mindig választanunk. Magától értetődő, hogy e komplex problémák megoldásának keresésében, a legbölcsebb út kiválasztásában csak a felhalmozott tudományos ismeretek birtokában, a választáshoz szükséges ismerettartalék állandó és folyamatos bővítésével, valamint a modern technikák arzenáljának bevetésével juthatunk előre. A Magyar Tudományos Akadémia az érintett tárcák — szinte valamennyi tárca — aktív közreműködésével 1984-ben áttekintette a hazai tudományos kutatás hosszú távú irányzatait, majd szakértők széles körének bevonásával kidolgozta a hazai tudománypos kutatás hosszabb idősíkon, mintegy az ezredfordulóig érvényesítendő irányait. E dokumentumot a Tudománypolitikai Bizottság 1985. január 25-én tárgyalta meg és a Minisztertanács 1985. februárjában el is fogadta. A tudományos kutatás hosszú távú irányzatai című dokumentum 11 fő irányban jelöli meg a hazai tudományos kutatás hosszabb feladatait. A 11 irányzat közül az egyik főirány a környezetünk védelmét szolgáló kutatások címet viseli. A továbbiakban az MTA főtitkárhelyettese ezt a kutatási főirányt az alábbiakban foglalta össze: Az irányzat általános célja a környezetminőségi változások megismerése, a változások okainak és következményeinek feltárása, amelynek eredményeként meghatározhatók és rangsorolhatók a környezet- és természetvédelmi feladatok, egyeztetve a termelés és a szolgáltatások igényeivel. Az irányzat sikeres kibontakoztatása lehetővé teheti a környezet- és természetvédelmi célok és feladatok jobb összehangolását és ebben a társadalom-gazdaság-környezet kényes egyensúlyi helyzetének megteremtéséhez, fenntartásához járul hozzá. Az ökológiai megalapozottságú környezetvédelmi kutatások jelentősége az ezredfordulóig várhatóan nő. Fontos feladat a fő ökoszisztéma típusok működési sajátosságainak — állandóság, sérülékenység, tompító képesség — megismerése, az ökológiai alaptudományokon nyugvó olyan elvek felismerése, illetve módszerek kifejlesztése, amelyek alapján az előrejelzés, a prognóziskészítés, a tervezés és a beavatkozások előtti döntéshozatal optimalizálható és amelyek hozzájárulnak természeti erőforrásaink hosszú távú és racionális hasznosításához. Mindezek megvalósításához az alábbi kutatások elvégzése indokolt: A globális méreteket öltött ökológiai degradáció lassítását célzó intézkedések elméleti alapjainak kidolgozása, a környezet kedvező és kedvezőtlen megváltozását kiváltó folyamatláncok egyes elemeinek és ezek kapcsolatainak megismerése. A biológiailag aktív anyagot tartalmazó, illetve nemesítési biotechnológiai kiindulási anyagot szolgáltató populáció génállományának megőrzése és fejlesztése. A kutatások várható eredménye lehetővé teszi az olyan jelenségek megismerését és megelőzését, mint a megismétlődő balatoni algavirágzás vagy halpusztulás, a Duna vízminőségének és ezen keresztül a budapesti ivóvíz tulajdonságainak romlása, egyes gyomféleségek váratlan és rohamos elszaporodása, egyes rovarfajok inváziójának fellépése, stb. A komplex regionális környezetvédelmi kutatások keretében olyan gazdasági és társadalmi szempontból fontos területek környezetvédelmére irányulnak ezek a kutatások, amelyeken a termelő és üdülő tevékenység következtében áll fenn a túlterhelés állandó veszélye. A kutatások alapvető célja az ország környezeti állapotának komplex feltárására a leginkább veszélyeztetett térségekben, és a problémák megoldására szükséges intézkedések tudományos megalapozása. E cél magában kell foglalja az ország környezeti állapotának és káros ökológiai, elsősorban humánökológiai hatások kiküszöbölési lehetőségeinek feltárását, valamint a káros környezeti hatásokat észlelő, regisztráló, a beavatkozási tevékenység optimalizálását lehetővé tevő rendszerek kialakítását, illetve továbbfejlesztését és a szükséges térségekben az alkalmazási feltételek kidolgozását. A kutatások kiterjednek a gazdasági tevékenység, az ipari, a mezőgazdasági termelés, a település-gazdálkodás, közlekedés, energia- és vízgazdálkodás környezeti hatásainak és környezetkímélő kialakításának, fejlesztésének, valamint üzemeltetésének tudományos megalapozására, illetve a hulladékszegény technológiáknak, a hulladék, illetve a melléktermék hasznosítás feltételrendszerének és alkalmazása módszereinek, a hulladékok leválasztásának, kezelésének, ártalmatlanításának, továbbá mindezek környezeti hatásának elemzésére. A plenáris ülés keretében Mózsik Péter, a Komárom megyei Tanács V. B. osztályvezető főmérnöke előadásában a megye települési környezetvédelmének helyzetével foglalkozott. Bevezetőjében rövid áttekintést adott a megye településhálózatának sajátosságairól, melyek azt igazolják, hogy erre a területre jellemző az erőteljes urbanizálódási folyamat, valamint az átlagosnál jóval nagyobb népsűrűség, külösen az Általér vízgyűjtő területéhez tartozó térségben. Itt ui. 17