Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)
1986 / 2. szám
A vízügyi Balaton-kutatás a VT. ötéves tervben A Balaton-kutatás VI. ötéves terve kereteit az Országos Középtávú Kutatás Fejlesztési Terv (OKKFT) A—12 célprogramja „A Balaton Regionális Környezetvédelmi Kutatási Programja” adta. Az A—12 programban a speciális vízügyi gyakorlati igényeket is szerepeltetni kellett. Erre szolgált az Országos Vízügyi Hivatal ágazati Balaton-kutató projectje, amelynek célja a VI—Vili. ötéves tervben megvalósítandó vízvédelmi intézkedések tudományos megalapozása a Balatoni Vízgazdálkodás Fejlesztési Program előirányzata szerint. A VI. ötéves terv indulásakor az Országos Vízügyi Hivatal megbízta a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóságot a VI. ötéves tervi ágazati Balaton-kutatás és műszaki fejlesztés feladatainak bonyolításával. A feladat végrehajtására Balatoni Kutatásokat Koordináló Iroda létesült a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóságon (Székesfehérvár) belül, az OVH koncepciójának figyelembevételével. Tanácsadó, ellenőrző és tájékoztató testületé a Project Bizottság, amelyben az országos kutatási programokat irányító szervezetek magas szinten képviselve vannak. A project témái öt fő fejezet köré csoportosulnak: vízrajz, hidrológia, vízgazdálkodás, part- és mederszabályozás, vízmi nőség-védelem, Kis-Balaton-védőrendszer. A kutatások módszertanilag három csoportra oszthatók: állapotfeltáró témák, folyamatfeltáró témák, beavatkozási technológiai kutatások. Ez utóbbiak különösen fontosak, mivel a Balatoni Vízgazdálkodás Fejlesztési Programban előirányzott létesítmények (pl. a Kis-Balaton, a Marcali tározó, a Keszthelyi öbölbeli kotrások stb.) tervezése és üzembe állítása nem szokványos feladatok megoldása elé állítja a szakembereket. A project vállalkozói 10 kutatóhely között oszlanak meg. A kutatások mintegy 80%-át a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ végzi. A kutatások fedezetét az Országos Vízügyi Hivatal központi forrásból és a vízügyi igazgatóságok ráfordításaiból képezik. A ráfordítások a következőképpen alakultak: Pénzügyi ráfordítás : mFt 1981 1982 1983 1984 1985 Vízrajz 2 220 2 850 9 500 11 700 10 650 Hidrológia, vízgazdálkodás 600 1 150 1 250 1 590 950 Part- és mederszabályozás 3 650 3 900 3 090 6 710 2 700 Vízminőség-védelem 3 000 2 637 3 669 4 360 6 020 Kis-Balaton 650 870 1 610 1 000 5 300 összesen: 10 120 11 407 19 119 25 360 25 620 VI. ötéves terv mindösszesen: 91 626 HIDROLÓGIA, VÍZGAZDÁLKODÁS A tó felszín alatti táplálása méréséhez téli időszakban termofMm alkalmazására került sor. A felvétel alapján kijelölhetők a partközeli melegfoltok, a felszín alatti hozzáfolyás helyei. A balatoni vízfolyások hidrológiájához a mértékadó csapadékesemények valószínűsége kiszámított. A Balaton vízgazdálkodási mérlegének elemzése megmutatta, hogy a tó vízszintszabályozása és hasznosítható készlete szempontjából döntő a tavaszi hónapok vízkészletfeleslege. PART- ÉS MEDERSZABÄLYOZÄS A laza tavi üledék vastagságának, a víz és az üledék határfelületének meghatározására több műszer készült a speciális mérési igények ellátása céljából. Ezek közül a nagy teljesítményű radarfelvételek az iszapkotrások tervezésénél kerülnek alkalmazásra. A fenékiszapok keletkezésének kormeghatározására a parti sávban az iszap ólom és feofigment tartalma alkalmazható. A tavi áramlások sebességének és a sebesség irányának mérésére alkalmas műszert fejlesztettek ki, amely kis induló sebességgel és magnetofonrögzítéssel dolgozik. Űr- és légifotók alapján a szállított hordalékot nyomjelzőnek használva a tavi áramlások átfogó képének megszerkesztésére nyílt alkalom. Tervezési segédlet készül a „jég hatása a vízépítési létesítményekre" címmel, amely tavi méretezésekhez nyújt számítási módszereket. Nem hagyományos típusú, kísérleti műanyag és homok anyagú partfalak tervezésére került sor, amelyek kipróbálása a közeljövőben várható. A project eddigi tevékenységének mérlegét megvonva — a teljesség igénye nélkül — jelentős eredményekről számolhatunk be. A PROJECT SZERVEZÉSI EREDMÉNYEI A vízgyűjtő vízrajzi hálózata egy kézbe gyűjti az adatokat. A Balaton rendszeres vízminőségi vizsgálatairól, a koordinált mintavételekről rendelet született, a mintázást e szerint végzik. A vízgazdálkodási adatok rendszeres gyűjtése megoldott. Beállt a Balaton környezetvédelmi adattárának vízrajzi alrendszere. A kutatások pénzügyi eszközei koncentrálódnak. A kutatások alkalmazóinak szakmai színvonala növekszik. A kutatások hasznosulása irányában megvan a húzóerő. A párhuzamos kutatások kiküszöbölődnek. A project kutatásainak módszerbeli eredményei. VÍZRAJZ Arvízhozamok mintázására alkalmas egyszerű szerkezetek kerültek beépítésre több kis vízfolyásba, pótolva a rövid idő alatt kialakuló árhullámcsúcsok mintázásának eddigi hiányát. Az árhullámok pontos regisztrálása azért kiemelt jelentőségű, mert ez szállítja be a Balatonba a vízminőség-romlást okozó növényi tápanyag zömét. Balatonbogláron egy belterületi időszakos vízfolyáson automata mintavevőt állítottak üzembe, amely a csapadék és árhullám egyidejű regisztrálása mellett a vízminta egyidejű vételére is alkalmas. VÍZMINŐSÉG-VÉDELEM A kutatások elsősorban a Balaton vízminőségét veszélyeztető növényi tápanyagok, a foszfor- és a nitrogénháztartás meghatározására irányultak. Helyszíni mérésekre alapozva kialakult az a modell, amellyel a pontszerű szennyvízbevezetés által keltett szenynyező anyaghullám foszforkoncentrációváltozása matematikailag leírható. Ugyancsak előállították azt a modellt, amely a csapadék hatására bekövetkező bemosódási anyaghullámot képez. A Balaton-vízzé válás folyamatát a Zalavíz levegőztetésével, nitrogénezésével, valamint széndioxidozással vizsgálták, így tanulmányozták a foszforfelszabadulás mértékét. A szennyvizek tározásának hatására bekövetkező foszforcsökkenését a nyári hónapokban a Marcali tározónál és a fonyódi tavaknál a befolyó és elfolyó vizek vizsgálatával határozták meg. 12
