Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)
1986 / 1. szám
A vizes csapat 34 évvel ezelőtt csatlakozott a most 80. születésnapját ünneplő MEDOSZ-hoz. Az eltelt 34 év tapasztalata arra enged következtetni bennünket, hogy az ágazat számára előnyös volt ez a csatlakozás. Javul az együttműködés. Nagy feladataink teljesítése közben mindig ott éreztük a MEDOSZ támogatását. Ennek eredménye, hogy közös munkával elértük, hogy kialakult és stabilizálódott az ágazat szakmai képzési és továbbképzési rendszere, amelyre oly nagy szükségünk van ahhoz, hogy a bonyolultabb tedhnikát, technológiát, elektronikát, biotechnológiát az ágazatban kívánt módon sikerre vihessük. Az együttműködés eredménye az, hogy javítani tudtuk az ágazat bérpozícióját mintegy 4— 5%-kal az elmúlt ötéves terv időszakában, hogy teljesíteni tudtuk, sőt általában túl is teljesítettük szociálpolitikai tervünket, többek között olyan jelentős ügyekben, mint a lakástámogatás. Megjegyzem, hogy a VI. ötéves tervben az ágazatban évente mintegy 1800 főnek lehetett megteremteni lakásépítési támogatás nyújtását. Egyetértek a beszámolóval, az írásossal is és a szóbelivel is. Elfogadom a kritikai megjegyzéseket is, és egyetértek velük. Ez figyelemkeltő, és egyben ösztönöz bennünket arra, hogy hol javítsuk a munkát. Szót kért a vitában Szabó István, az MSZMP PolitiKai Bizottságának tagja, a ТОТ elnöke is, aki átadta a Központi Bizottság üdvözletét, majd elöljáróban kifejtette: Az elmúlt öt évben a mezőgazdaság nemcsak, hogy összességében felelt meg a belföldi ellátás és az export követelményeinek, hanem a részfeladatokat is teljesítette. A párt és a kormány következetes agrárpolitikája kínálta lehetőségekkel a különböző szektorok is jól éltek és a termelő ágazatok szintén jelentőségüknek, helyüknek megfelelő teljesítményt nyújtottak. A nehezedő gazdasági környezetben, a nemegyszer szeszélyes időjárásban azonban az üzemeknek mintegy harmada — részben külső okok miatt is — nem tudott megfelelni a követelményeknek. Ha tettek is erőfeszítéseket a helyzethez való igazodáshoz, küzdelmüket, nemegyszer túlságosan hamar feladták. Figyelmeztető, hogy esetenként még a jó földön gazdálkodók is jövedelmezőségi gondokkal küszködnek, ami arra utal, hogy nem tettek meg mindent saját boldogulásukért. A gazdálkodóknak mintegy harmada megfelelt a gazdasági fejlődés támasztotta új követelményeknek, a nehezülő körülmények között is előbbre léptek. Míg az üzemek fennmaradó részének, a középmezőnynek a munkáját a siker, vagy a részletes siker jutalmazta. Mindent egybevetve azonban beigazolódott, hogy közepes teljesítménnyel is megélhet a gazdaságok jelentős része, ám erre a következőkben — az eddiginél semmivel sem kisebb követélmények miatt — számítani már aligha lehet. A szakszervezetnek a maga eszközeivel is segítenie kell a lemaradók felzárkózását, a tartalékok jobb hasznosítását. А ТОТ elnöke szólt arról, hogy a mezőgazdaságnak központi támogatásra is szüksége van, mivel növekvő társadalmi elvárásokkal kell szembenézni. Nem lehet azonban számítani olyan mértékű külső pénzbeáramlásra, mint amilyen két évtizeddel ezelőtt megalapozta a korszerű nagyüzemi gazdálkodást. Tény azonban, hogy például az állattartó telepek elhasználódása sok helyen immár olyan mértékű — és ez a teljesítmények visszaeséséből is 'lemérhető —, hogy nem lehet halogatni a rekonstrukciós program megvalósítását. A központi juttatások azonban csak részben biztosíthatják a mezőgazdasági termelés dinamikus fejlődésének fenntartását, ezért az üzemeknek, az eddiginél szintén többet kell tenniük. Egyebek között a meglévő adottságok ésszerűbb hasznosításával és például a helyi érdekeltségi rendszer kialakításával, tökéletesítésével. Az, hogy a mezőgazdaság a mai színvonalon termel, igazolja »»felsőoktatás és egyúttal a kutatás sikerességét is — hangsúlyozta a továbbiakban Szabó István. A szellemi tőke jelentősége a továbbiakban még növekszik is, hiszen a nehezülő gazdálkodási helyzetben, a szakmai munka mércéjének emelése szintég jó szolgálatot tehet az egyén és a közösség boldogulására. Foglalkozott a munkafegyelem kérdésével, ezzel kapcsolatban azt hangsúlyozta: a fellelhető ellentmondásokkal, visszásságokkal és hibákkal azért is foglalkozunk ma többet, mint régebben, mivel jelentősen nőtt a felhasznált termelőeszközök értéke, és ezzel koránt sincs arányban — társadalmi szinten sem — azok jövedelemtermelő képessége. A munkafegyelem javítását nem várhatjuk adminisztratív intézkedésektől, inkább attól, hogy a jobb teljesítményhez fűződő anyagi érdekeltséget kell erősíteni. Ezért a jövőben a szakszervezet is többet tehet. Ugyanúgy az új vállalatirányítási formák kínálta lehetőségek gyors ütemű kihasználásáért is. A vállalati tanácsok, a vállalatvezetés és a munkahelyi demokrácia fórumai, a vállalati stratégia meghatározása mellett a dolgozók érdekeit szintén képviselik. Ez ezonban nem kérdőjelezi meg a szakszervezet egyik alapvető feladatának érvényesülését sem, hiszen a különböző álláspontok egyeztetése és a kibontakozó vita előremutató lehet és annak is kell lennie. Kifejtette, hogy a második gazdaság, a kis szervezetek tevékenysége, 'kellő szervezéssel, irányítással és ellenőrzéssel társadalmi többletértéket eredményez. Ezért is — folyamatosan kiiktatva a föl'lelhető hibákat — a szakszervezetnek tovább kell támogatnia e szervezetek kibontakozását, érvényesülését. Szót kért a vitában Л/agy Sándor, a SZOT titkára is. Felszólalásában a szakszervezeti mozgalom nevében köszöntötte a MEDOSZ közel négyszázezer tagját, és eredményes jó öt esztendőnek minősítette a beszámolási időszak alatt végzett munkát. Az utóbbi időszakban az emberek a közvetlen érdekvédelmi igényéken túl társadalmi kérdésekkel is a szakszervezethez fordulnak — mondotta. — Ez jó, mert az emberek elismerik a szakszervezet erőfeszítéseit, növekszik a bizalom. A VII. ötéves tervben tovább keli folytatni ezt a bizalomépítő tevékenységet. Az előadó a továbbiakban szólt a munkafegyelemről, a munkaidő kihasználásáról. Hangsúlyozta: ennek megszervezése állami feladat, amelyhez a szakszervezet partner. A bér- és jövedelmek alakításánál a gazdasági vezetők nem használják ki eléggé a lehetőségeket — hívta fel a figyelmet a SZOT titkára. — A szociálpolitikánál jobban kell érvényesülnie a rászorultságnak. Majd a nyugdíjrendszer korszerűsítéséről, a vállalatirányításról beszélt. Az új vállalatirányítási mód nem kérdőjelezheti meg a szakszervezet helyét és szerepét, sőt ahogyan tisztázódnak a feladatok, úgy válnak egymásnak partnerévé a vállalati tanácsok és a szakszervezeti bizottságok ■— mondotta. Nagy Sándor a szakszervezeti üdültetésről szólva elmondta, hogy bár jelentősen bővült az üdültetés, a mozgalom még mindig elégedetlen a lehetőségekkel, de ennek bővítésére igen sok pénz kellene. Mindinkább előtérbe kerül az üdültetés színvonalának javítása. Felhívta a figyelmet, hogy a szakszervezeti alapszervezeteknél lévő pénzzel jobban kell gazdálkodni. A vízügyi ágazat dolgozóinak küldöttei közül a vitában felszólalt Faragó Józselné (Fejér m.), Dominkovits Gyula (Győr m.j, dr. Hernádi Alajos (Baranya m.) és Kardos Imre (Csongrád m.). A VEZETŐSÉG MEGVÄLASZTASA A vitát követően a kongresszus küldöttei megválasztották a 105 tagú központi vezetőséget, amely alakuló ülésén saját soraiból megválasztotta az elnökséget és a titkárságot. Ugyancsak megválasztották a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusára a MEDOSZ küldötteit, a számvizsgáló bizottság tagjait, a szakosztályokat és munkabizottságokat. A MEDOSZ elnöke ismét Hunya István lett. Alelnökök: Szebeni Istvánná, Micsuch László és dr. Somos András. Főtitkár: Dobi Ferenc, titkárok: Varga György, Bereczky András, Czirmay Tibor. Az elnökség további tagjai: Acs László, Csáky Antal, Halász Rudolf, Hrabovszky András, Pödör György, Galabár Emil, Csontos Gyula, Soltész József, Herpay Balázs, Buják! Gáborné, Csendes Sándorné. A számvizsgáló bizottság elnöke Gergely István lett. A megválasztott tisztségviselőket ez úton is tisztelettel köszöntjük és sok sikert kívánunk felelősségteljes 'munkájukhoz. 3
