Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)
1986 / 1. szám
ÉRTÉKEK ÉS TERVEK a VGI Országos Vízügyi Levéltárban Beszélgetés DR. SZERÉNYI IMRÉVEL A város peremén, a budapesti Szennyvíztisztító, a Bőrgyár és a Budalokk tövében, a külső Váci út és a Duna utca között elterülő, kívülről ócska raktárnak létszó épületekben értékes dokumentációkat őriznek a Vízgazdálkodási Intézet keretében működő Országos Vízügyi Levéltár munkatársai. — Tulajdonképpen mikor alapították ezt az intézményt? — Kis szerénytelenséggel állíthatjuk, hogy 1822. március 19-én. Ugyanis ekkor rendelte el a Vízi és Építészeti Főigazgatóság a „Navigationis Archiv" (hajózási levéltár) létrehozását. — Mi tette szükségessé ezt az intézkedést? — Az, hogy a század első évtizedeiben megkezdődtek a folyók teljes hoszszára kiterjedő felmérések. A szervezett mérnökképzés tette lehetővé, hogy jól képzett, alaposan felkészült szakemberek irányításával elkezdődjön a vízrendezési program. Például, a Körös vidék térképezését irányító Huszár Mátyás itt valóságos műhelyt alakított ki. A keze alatt dolgozott a reformkor híres mérnökgárdája: Vásárhelyi Pál, Beszédes József, Kecskés Károly stb. Az anyag pedig felhalmozódott. Az elkészült térképeket, a terveket és helytartótanácsi rendeleteket és utasításokat célszerű volt jól kezelhető dokumentációban őrizni. Ezért határozták el az intézmény létrehozását. — Valóban a reformkorra az ész, az erő, és a szent akarat jellemző. Eredményei mai életünk fundamentuma. De mi történt az alapot jelentő dokumentációval 1849 után? — 1867-től a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium birtokába került, mert nélkülözhetetlen volt a további vízrendezési munkákhoz. A dokumentáció a századforduló idején bővült, az egyes vízépítési munkát irányító kirendeltségek és felügyelőségek irataival. Századunkban ennek az anyagnak több gazdája is volt. 1889-től a Földművelésügyi Minisztérium, 1929-től a Vízrajzi Intézet. 1952-ben az anyagot kettéválasztották. A térképek jelentős része, és a feudális-kori iratok a Magyar Országos Levéltárba kerültek, a többit a VITUKI őrizte. 1968-ban a VIZDOK kezelésébe ment át az anyag. 1972-ben az OVH Kollégiuma elhatározta, hogy a Levéltárt újjászervezik. Az érdemi munka 1974-ben kezdődött el. A hivatalos alapító okiratot 1977. február 17-én adta ki a Kulturális Minisztérium. — Az elődök az archívum létrehozásakor felismerték a történelmi szükségszerűséget. Vajon dr. Szerényi Imre, az Országos Vízügyi Levéltár vezetője is érzi a kor sürgető parancsát? A levéltári adatszolgáltatásban a modern technika alkalmazása persze jelentős anyagi kérdés is . . . — Nemcsak érezzük, de munkatársaimmal együtt tudjuk is, hogy napjainkban ekkora anyagot mór csak számítógépépen lehet tárolni. Az iroda kapott egy Commodore 128 típusú számítógépet. A teljes dokumentációból a tervek, a térképek és a tanulmányok legjellemzőbb adatait kívánjuk gépre vinni. Ez később bármikor kutatható lesz, hiszen az országos vízügyi információs hálózatba fognak bekerülni. — A múzeumok is foglalkoznak történelmi adatbank létrehozásával. Sőt a könyvkiadás szakemberei is hallottak e témáról, hogy talán számítógépről lehívható könyv adatai oldanák meg a lexikon kérdés gondját. Köztudott, hogy a Pallas óta nincs jobb. Az adatokat tehát bárki, bármikor igénybe veheti? Pontosabban ez közszolgáltatás lesz, vagy csak az ágazat szakemberei juthatnak hozzá? — Nem, ez természetesen a köznek, a közösség, a nemzet javára szolgál. — Az adatbanknak csak akkor van értelme, ha pontos adatokkal rendelkezik, és bármikor, bármilyen szempont szerint könyen visszakereshető. Ez viszont akkor azt is jelentheti, hogy az eddigi szokásos levéltári feldolgozási gyakorlattal szakítani kell ... — Igen. A térképek leírását 18—20 karakterrel írjuk le. Pl.: a pontos megnevezése, tárgya, kora jellege, típusa (ármentesítő, folyamszabályozási, vízerőhasznosítási, öntözési stb.) mérete, méretarányai, tójoltsága, készítője, gesztora stb. De gondunk van a jellemző földrajzi nevek pontos írására is, vagyis a régi és a mai helyesírásnak megfelelően. — Ehhez a szép tervhez meg vannak a személyi és tárgyi feltételek? — Természetesen. Másképpen nem kezdtük volna el. A raktárak korszerűsítése befejeződött. A Levéltár hat munkatárssal dolgozik. Négy levéltáros kezeli a referenciákat. így a terv és térképtárat, a központi szervek iratait, a területi szervek dokumentációját, és a vállalatok, társulatok és intézmények anyagát. — Körbe jártuk a raktárakat. A polcokon rend, a dobozok felcímkézve. Tulajdonképpen mi az intézmény gyűjtőköre? — 594 működő, illetve megszűnt vízügyi szerv tartozik a gyűjtőkörbe, ezek közül 19 Budapesten, a többi vidéken van. Ide tartoznak az Országos Vízügyi Hivatalon kívül, a vízügyi igazgatóságok, a vízügyi vállalatok, valamint a vízgazdálkodási és vízmű társulatok. A levéltárban őrzött dokumentáció két nagy részre oszlik: a kapitalista és a szocia+ista-kori vízügyi szervek irataira. Mindkét részben megtalálhatók a központi és a területi szervek fennmaradt iratai. A Tervtár a VfZITERV és a korábban működő vállalatok és intézmények dokumentációjából került ki. 1984-ben értékes iratanyaggal gyarapodtunk. Ezentúl mi őrizzük a Tanulmánytárat, amelyet még 1958-ban az Országos Vízügyi Főigazgatóság létesített. A gyűjtemény 4600 tételből áll, amit az előbb említett számítógépes rendszer alapján dolgozunk fel. — Melyek a leggyakrabban kutatott témák? — Ar- és belvízvédelem, folyamszabályozás, vízhasználatok, vízrendezések vízerőhasznosítás, öntözések, csatornázás, szennyvíztisztítás, vízellátás, környezetvédelem, régi vízügyi szervek története és kiemelkedő vízügyi szakemberek tevékenysége. Most pillanatnyilag a kiemelkedő vízügyi mérnök, Lampl Hugó hagyatékának feldolgozásán dolgozunk. — Évente általában hány kutató keresi fel önöket? — Átlagban 60—80 fő. Kutatószoba áll rendelkezésükre, és tervbe vettük a mikrofil leolvasó és másológép beszerzését. — Kérem mutasson be néhány értékes iratot, térképet a gyűjteményből. — A legrégibb eredeti okirat 1761- ből való: Tolvaj György Somogy megyei malomengedélye, 1808-ban készült a legrégibb terv és térkép. A Gaja-patak (Fejér megye) szintezési térképe és a malom rajza. Ma talán kuriózumnak számít Lafrancone Enea 1878-ból származó és a Csallóközt ábrázoló térképe. A mérnök azt javasolta Pozsony város tanácsának, hogy csatornával kössék össze Komárommal, ami több célú vízhasznosítást szolgált volna, a hajózást és az öntözést. Voltaképpen a ma épülő Bős—Nagymaros vízerőmű rendszer üzemvízcsatornája első tervének tekinthető. — A Levéltár milyen közművelődési feladatokat vállal? — Rendezünk önálló kamarakiállításokat a vízügy múltjából, ilyenkor legbecsesebb anyagainkat állítjuk ki. Segítjük az intézmények, vállalatok jubileumi megemlékezéseit. Szakmai tanácsokat adunk és anyagot kölcsönzőnk. Kapcsolatban állunk az Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltári Tanszékével. Járnak hozzánk hallgatók hospitálni és nyári szakmai gyakorlatra. Sok szép térképünk van, ebből egy facsimile válogatást szeretnénk összeállítani az ifjúságnak, azzal a céllal, hogy megismerjék az ágazat történelmi múltját. Rendszeresen részt veszünk a Hidrológiai Társaság történeti szekciójának munkájában, előadásokat tartunk. Munktársaim a tudományos eredményeikről a közeljövőben fognak írásokat megjelentetni. — Mit tart az elmúlt esztendő legfontosabb közművelődési eredményének? — Az első magyar vízjogi törvény — amely még mai szemmel nézve is nagyszerű jogi alkotás — centenáriumáról kiállítással és előadásokkal emlékeztünk meg. — Kívánom, hogy tervei és vágyai maradéktalanul teljesüljenek a közeli és távoli jövőben. Török Margit 25
