Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)
1986 / 1. szám
téntek. Ezek a töltések könnyen eláztak és kevés védelmet nyújtottak. Később ezen töltések védőképességét úgy javították, hogy a teljes töltést jó anyagú földdel „bundázták". Ez a művelet itt nem volt elég. A b. o. töltés a 27+500 — 27+600 km szelvények között, a komódi közúti híd felett 2 km-rel, a jobb oldali Olajtanyai gátőrházzal szemben, a kettős kanyarnál 23-án 030 órakor, mint valami híg pép folyni kezdett. Ezzel egyidőben a töltéskoronán átömlés és egész mélyen a töltés lábánál csurgás keletkezett. Ezek a többszörös problémák olyan rohamosan fokozódtak, hogy bár minden anyag és ember rendelkezésre állt, és megfeszített munka folyt, másfél óra múlva a töltés kiszakadt. A szakadás helyét 10 órára a megtelt folyó 112 méterre szélesítette. A kiszakadt vizet csak percekig tartotta meg a 350 méterre lévő Vésztő— Körösnagyharság (Nagyvárad) közötti vasútvonal töltése. Ezután a kiszakadt víz fékezhetetlen vadsággal a Sebes- Körös b. o. töltése és a Holt-Sebes-Körös j. o. töltése között folyt lefelé. A víz útja során elhaladt Dobai puszta mellett, kikerülte Zsadány községet, érintette Okány község szélét, majd Vésztő község felé haladt. Vésztőn december 23-ón még a megszokott élet folyt. Másnap reggel azonban a községbe érkeztek az árvíz romlási útjából az első menekültek, akik hozták a rémítő hírt a község felé haladó árvízről. Amikor megszólaltak a vészharangok, Vésztő lakossága csak akkor eszméit rá a veszedelemre. A lakosság hathatós munkával vette ki a részét a községet körülfogó töltés és a Holt-Sebes-Körös töltésének magasításában. Karácsony szombatjának estéjén megtelt a Holt- Sebes-Körös medre és egyre fogyott a különbség a víz magassága és a körtöltés teteje között. Éjjel fáklyafény mellett dolgoztak. Karácsony reggelére átlépte a víz a Holt-Sebes-Körös j. o. töltését és estére a község belterületéből a Vasút utcát és a munkástelep utcáit. Közben folyamatosan érkeztek a községbe a külterületi és a tanyai menekülők. Karácsony másnapjától a község belső központi részét is veszélyeztette az árvíz. A védelem vezetésére a Gyulai Folyammérnöki Hivatal vezetője lett kijelölve. A lakosság és a katonaság megfeszített munkájával magasították, erősítették a belsőséget védő töltést. Végül egy hétig, éjjel-nappal tartó emberfeletti munkával, a kirendelt nagy számú folyammérnök segítségével lehetett a község központi részét megmenteni. A teljes védekezés három hétig tartott — szinte folytonos esőben. Az elkészült deszkapalánkkal védett nyúlgát végül 35 km hosszú vonal lett. A hirtelen készült nyúlgátat többször veszélyeztette az erős szél. A megfeszített munka ellenére víz alá került Vésztő község határában 14 000, Szeghalom város (akkor még község) határában 1221 kát. hold terület, öszszedült 224 külterületi tanya és 380 belterületi lakóház. Emberáldozata nem lett az árvíznek. Ezen tengerré vált területet 1—4 m magas víz borította el. A hosszú időre elnyúlt védekezésben Vésztő község véglegesen csak akkor menekült meg, amikor január 13-án a „hullámok megfagytak". Okány község határában a kiszakadt árvíz 4500 kát. hold területet borított el. Itt 15 tanya rongálódott meg. Védekezésre a Holt-Sebes-Körös töltésén került sor. Az építés alatt lévő újtelepi részen 10 lakóház rongálódott meg. A töltésszakadás utáni munkák A szakadás megtörténte után a töltés befogási munkái azonnal megindultak. 23-án estére a Komódi felőli töltéscsonk további elhabolása megakadályozásra került. 24-én különvonaton a helyszínre érkezett a 3. Honvéd utászzászlóalj egy százada Szegedre. Közerővel támogatva azonnal hozzáfogtak a szakadás földeszsákokkal való elzárásához. A munkát 1926. január 1-én fejezték be. Az elzárás után azonnal megkezdődött a töltésépítés. 4 méteres koronával 1:2 rézsűvel készült el az új töltésszakasz. Ez a munka január 22-én fejeződött be. Elkésett vízállási hírközlés Ebben az időben még nem a csúcsai, hanem a révi vízállásokat kísérték figyelemmel a Sebes-Körössel kapcsolatban érdekelt szakemberek. A Berettyó folyónál a margittai vízállás volt a mértékadó. A gyors és rendkívüli áradásról idejében hírt nem küldtek Szeghalomra. Az első távirati értesítést Nagyváradon, december 24-én délelőtt a töltésszakadás után 33 órával adták fel. A kitört viz visszavezetése Amikor a körülmények lehetővé tették, azonnal megindult az árterületre kiömlött víz visszavezetése. A fokközi zsilipnél már december 30-án meg lehetett kezdeni a munkát. A folyó további apadásával összesen 8 helyen lett átvágva a Sebes-Körös b. o. töltése. A kivágásoknál nagyon ügyeltek a könnyen elzárhatóságra, mert a Sebes- Körösön igen gyorsan jelenik meg az árhullám. A kivágások 6—12 m szélesek lettek. A munka megkezdése előtt kellő mennyiségű zsák, talicska, lámpa és egyéb árvédelmi anyagot tartottak készenlétben minden kivágási helyen. Az árvíz nagy része már januárban visszavezetésre került és a kifolyások arányában bezárták a kivágásokat. A legutolsó, a Nádréti kivágás március végén vált feleslegessé. Voltak olyan területek, melyek mélyebben feküdtek a Sebes-Körös fenekénél. Ezeket a vizeket, a kivágások elzárása után, egy külön épült csatornával a Holt-Körösbe vezették. Hosszú és fáradságos munka után április elején vált a terület 90 %-ban mezőgazdasági művelésre alkalmassá. Az egykori Sebes-Körösi töltésszakadás helye a mai szelvényezés szerint a 45+500 km szelvénynél van. Ettől a ponttól felfelé és lefelé bővült ki a 112 m széles szakadás. A töltés 45+312 km szelvényében épült fel az 1959—60. évek között a Nagytóti szivattyútelep. 1963—64. években épült fel a korábban kissé távoli gátőrház helyett a 12.08.06. sz. Nagytóti gátőrtelep, a 45 +312 km szelvénynél. Az 1925. évi szakadás helyén a szivatytyútelep építése során felszínre került a töltés alatt lévő kb 2,0 m vastagságú homokréteg, amelyet a Sebes-Körös vize szállított oda, és erre épült a töltés. Góg Imre Tudományos konferencia a Balatonról A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében december 11-én tudományos konferenciát rendeztek „Társadalom — Balaton — környezet" címmel. A tanácskozás plenáris ülésén Abrahám Kálmán államtitkár, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnöke mondott bevezetőt. Rámutatott: a konferencia alkalmat teremt arra, hogy a szakemberek számot adjanak az elmúlt öt évben végzett kutatásaik eredményeiről Szólt arról is, hogy az utóbbi években felgyorsultak a Balatonnal kapcsolatos kutatások, s ezt jelzi az is, hogy amíg az V. ötéves tervidőszakban 15 millió forintot, addig a most befejeződő ötéves periódusban 150 millió forintot fordítottak a tó vízminőségének javítását célzó kutatási programra. Ennek köszönhetően már most úgy tűnik, megvan a lehetőség arra, hogy 1987-ig megállítsák a romlási folyamatot, s az azt követő időszakban, a kutatások második, illetve harmadik szakaszában már javulhat a tó vizének minősége. A megnyitót követően Bora Gyula, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rektorhelyettese tartott előadást a Balatonnal kapcsolatos társadalomtudományi kutatások eddigi tapasztalatairól. Hangsúlyozta: a magyar tudomány történetében ritka az ilyen széles körű, interdiszciplináris kutatás, mint amilyen a balatoni kutatási program. Ebben a természet- és a műszaki tudományok mellett helyet kaptak a társadalomtudományok is, s az egyik alprogram — amely a Gazdasági érdekek és érdekellentétek címet viseli — a közgazdasági, a jogi és a szociológiai kutatásokat fogja össze. Az alprogram kutatásainak célja a Balaton térségével kapcsolatos környezetvédelmi stratégia kidolgozása volt. Eszerint figyelembe kell venni, hogy a távlatokban c Balaton környezetvédelmének továbbfejlesztése döntően közgazdasági módszerekkel lesz megoldható. A konferencia ezután szekcióülésekkel folytatta munkáját. Négy csoportban vitatták meg a környezetgazdálkodással és a regionális fejlesztéssel, a vízminőségvédelem társadalmi vonatkozásaival, a társadalmi termeléssel és a környezetterheléssel, valamint a mezőgazdaság és a természetvédelem kapcsolatával összefüggő kérdéseket. 19
