Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)

1986 / 1. szám

A Magyar Vízrajzi Szolgálat centenáriuma előtt

(Interjú DR. GODA LÁSZLÓ igazgatóval)

A Magyar Vízrajzi Szolgálat centenáriuma alkalmából az Országos Vízügyi Hivatal, az Országos Meteorológiai Szolgálat, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ, a Vízgazdálkodási Intézet és a Magyar Hidrológiai Társaság 1986. június 30. és július

1. között tudományos ülésszakot rendez a VITUKI-ban.

Az erről megjelent tájékoztatóból megtudtuk, hogy a centenárium Szervező Bizottsága részéről dr. Goda László, a VITUKI Vízrajzi Intézetének igazgatója fogadja a tudományos ülésszakra beküldendő dolgozatokat. A Szervező Bizottságban sokrétű munkát fejt ki a tudományos ülésszak sikeréért.

Felkerestük dr. Goda Lászlót, és tájékoztatót kértünk tőle olvasóink számára.

— Hogyan áll jelenleg a centenáriumi rendezvény előkészítése?

— A Szervező Bizottság (elnök dr. Varga Miklós elnökhelyettes) ez év júniusi ülésén állást foglalt a Vízrajzi Szolgálat Centenáriuma megünnepléséről, megvitatta a tudományos ülésszak programját és határozott egyéb kérdésekben is. A jóváhagyott program alapján küldtük ki az előzetes értesítést és elmondhatom, hogy a dolgozatok kivonatai igen szép számban érkeznek.

— A centenáriumi rendezvénysorozatba tartozik a vízrajzi kiállítás megrendezése (a Vízgazdálkodási Intézetszervezésében). A vízrajzi tevékenység múltjáról dr. Stelczer Károly állít össze anyagot. Intézkedés történt arról, hogy az egyes vízügyi kiadványok ebben az időszakban „Százéves a magyar Vízrajzi Szolgálat" felülnyomást kapjanak. A centenáriumi megemlékezések során emlékplakettek és -érmék kerülnek kiadásra. Ezek terve, mintadarabjai már elkészültek.

— A Magyar Vízrajzi Szolgálat 1886. május elején megkezdett működését meghatározó miniszteri rendelet alapján 17 pontban foglalták össze a magyar vízrajzi osztály feladatait. Menynyiben változott az akkori feladatrendszer?

— Jelentősen kibővült. Az akkori 17 feladatból, 14 a folyókon és' a folyók árterületén végzett megfigyelésekkel és vizsgálatokkal foglalkozott a kor igényeinek megfelelően. Az észlelések és mérések tárgya kizárólagosan a folyók vízállása, vízhozama volt. A felszín alatti vizek közül csak a_ talajvíz kerül említésre „A belvizek és az ezekkel kapcsolatos talaj- és szivárgó vizeknek tanulmányozása" feladatban. Nem esik szó a vízhasználatokról és természetesen a vízminőségről sem.

— Az észlelési, mérési feladatokhoz sokszorosan kapcsolódtak a hidrológiai vizsgálatok, elsősorban árvízi hidrológia és a folyószabályozás területén (s ez máig meg is maradt). Sajnos, a hidrológia és azon (belül a vízrajz sok más

területén ma már közel sem ennyire egyértelmű az észlelésmérés és a kutatások kapcsolódása. Gyakran tapasztalható, hogy módszereket dolgoznak ki, s csak utólag derül íki, hogy a szükséges adatok hiányoznak, de az is előfordul, hogy a mechanikusan végzett adatgyűjtés mellett nem veszik észre az érdekes hidrológiai jelenségeket.

— Ismeretes, hogy a Magyar Vízrajzi Szolgálatot világviszonylatban az elsők között hozták létre. Hogyan látja a Szolgálat jövőjét, a tudományos kutatáshoz, a vízgazdálkodáshoz és a környezetvédelemhez való kapcsolódás szempontjából?

— Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy a Vízrajzi Szolgálat a vízgazdálkodás szerves része, annak elidegeníthetetlen összetevője. Ezért nem lehet beszélni a vízgazdálkodáshoz való,kapcsolatáról. Ez nem is lehet másképpen, mert voltak idők, amikor .a Szolgálat "jelentette a vízügy egészét, sőt a? is elmondható, hogy számos, vízügyi tevékenység a Szolgálatból'vált ki. Ezért a vízgazdálkodásnak minőségileg .más. szerepe van a Vízrajzi Szolgálat fejlődését illetően, mint bármi másnak. Mór többen elmondták, hogy rosszul vízgazdálkodni jó adatok birtokában is lehet, de jó vízgazdálkodáshoz feltétlenül jó vízrajzi adatokra van szükség. Ez a követelmény várhatóan a jövőben még érvényesebb lesz a készletgazdálkodási mérleg feszítettségének növekedése miatt. A jelenlegi vízrajzi gyakorlatot illetően az alábbi területeken tartok szükségesnek változásokat:

a vízkörforgás társadalmi szakaszának megbízható számbavétele érdekében mind jogszabályi, mind módszertani vonatkozásban meg, kell oldani a vízhasználatok mérését;

a vízrajzi észlelések-imérések szervezése során, a mérési adatok feldolgozása, értékelése folyamán fokozottan figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy a vízgazdálkodási tevékenység helye mindig egy kisebb vagy nagyobb régió. \

— A tudományos kutatás és a vízrajzi gyakorlat kapcsolata hosszú időre nyúlik vissza. Már a Vízrajzi Szolgálat első évtizedeiben is rendszeres volt a tudományos kutatás eredményeinek felhasználása, és így ez ma is. A vízrajzi gyakorlatban rendszeresen alkalmazzuk mindazt, amit az utóbbi évtizedekben a műszer-, a számítás- és az izotóptechnika nyújtott, újabban pedig már elkezdődött a távérzékelési módszerek vízrajzi alkalmazása is. Meg kell említeni, hogy gz utóbbi évtizedben a más tudományágakban elért eredmények alkotó adaptálása mellett mind nagyobb lehetőség nyílt a vízrajz saját fejlesztési programjának végrehajtására is.

— A környezetvédelemmel való kapcsolatunk számos sajátságos vonással bír. A vízrajznak évszázados gyakorlata van mind az észlelő hálózat tervezésében, mind a hálózati munka kialakításában. Adataink közül számosat a környezetvédelem is használ. Részesei voltunk és vagyunk egyes régiók környezetvédelmi adatbankja létrehozásának és fenntartásának. A jövőt illetően még szorosabb együttműködést várok. Az indokolatlan párhuzamosságok elkerülése, a kölcsönösen hasznosítható módszertani fejlesztések végrehajtása mind a vízügy, mind a környezetvédelem hatékonyságát növeli.

— A Magyar Vízrajzi Szolgálat 1962- ben tartott jubileumi díszülésén Stelczer Károly, a VITUKI akkori igazgatója a nagy számú (külföldi résztvevő előtt javaslatot tett a Duna-völgyi vízgazdálkodási tudományos kutatásban érdekelt országok kutatóintézeteinek a fokozottabb együttműködésére. Milyen hatást gyakorolt ez a magyar és a Duna-völgyi vízrajz legutóbbi negyedszázados fejlődésére?

— A hatvanas években több olyan kezdeményezés is volt, amelyek célja a Duna-menti országok együttműködésének elősegítése a hidrológia és a vízrajz területén. A legtöretlenebb utat ezek közül a Duna-menti országok hidrológiai előrejelzési konferenciája tette meg, hiszen az 1961-es kezdés után 1986-ban már a XII. állomáshoz érkezik. Azt hiszem, nem kell bizonygatni, hogy az előrejelzési konferenciák sorozata a szűkén értelmezett tudományos eredmények mellett jó lehetőséget adott az emberi kapcsolatok fejlesztésére is.

— Az évtized második felében kezdte meg munkáját a Duna Bizottság mellett működő tudományos munkacsoport (elnök: dr. Stelczer Károly). A bolgár, csehszlovák, magyar és szovjet részvétellel működő munkacsoport legjelentősebb munkája a Duna vízgyűjtő monográfia kezdeményezése, majd — munkacsoporton kívüli országok bevonásával — az összeállítása volt.-— Még egy tényezőt kell említeni a 60-as évek vonatkozásában. Ez volt ugyanis az az időszak, amikor intézményes kapcsolatok jöttek létre a VITUKl és a környező országok társintézetei között. Mindezek a máig is élő kapcsolatok számos esetben olyan problémák zökkenőmentes elintézését is lehetővé tették, amelyek „hivatalos" megoldása nehézségekbe ütközött.

— Várható-e, hogy a centenáriumi tudományos ülésen újabb magyar kezdeményezések fogják előbbre vinni a magyar és a nemzetközi vízrajz fejlődését és kapcsolatrendszerét?

— A centenáriumi ülésszak magyar rendezvény lesz. Ebből az is következik, hogy a múlt bemutatása és a jelen eredményeinek elemzésé alapján szeretnénk konkrét programot adni a jövőre, meghatározni a fejlesztés fő iráj nyait. Ez tehát elsősorban a mi belső ügyünk. Természetes azonban, hogy azok a javaslatok, amelyek az ülésszakon elhangzanak, hatni fognak a Tudományos Közgyűlésen is, különösen a 4. szimpozion munkájában.

17