Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)
1986 / 6. szám
Czinege Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese köszönti a vendégeket Szeretném biztosítani Önöket, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya, annak kormányzati és tudományos szervei — így a Magyar Vízrajzi Szolgálat is — legjobb meggyőződéssel vesz részt a Világszervezet e tevékenységében. Kívánok a Nemzetközi Hidrológiai Szövetség 2. tudományos közgyűlésének jó munkát; egyben reményemet fejezem ki, hogy alkalmuk lesz vendégszerető népünk, országunk mindennapjaiba is bepillantaniuk; kellemesen fogják érezni magukat hazánkban — fejezte be megnyitó beszédét Czinege Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese. A megnyitót követően Kovács Antal államtitkár, az OVH elnöke tartott ünnepi megemlékezést a vízrajzi szolgálat centenáriuma alkalmából. Átfogóan elemezte a szolgálat két kiemelkedő időszakát, az 1886-os alapítást követő másfél évtizedet, amikor a víz kártételei ellen kellett küzdeni, majd a második kiemelkedő időszakot, amely a felszabadulás utáni első ötéves tervvel kezdődő másfél évtized volt. Mint elmondotta, ekkor kerültek napirendre a modern vízgazdálkodás sokoldalú feladatai. A gazdaság rohamosan növekvő vízszükségletének kielégítése, a biztonságos vízellátás igénye új horizontokat nyitott a szolgálat előtt. A vízrajzi szolgálat számba vette az ország felszíni és felszín alatti vízkészletének mennyiségi és minőségi viszonyait, feltárta a vízkészlet—vízigény térbeli és időbeli összehangolásának lehetőségeit. Az ország víztárolási és vízhasználati problémáinak megoldásához tucatjával készültek a módszertani és esettanulmányok. Az ekkor elvégzett alapozó munkák ma is hidrológiai forrásanyagai a vízgazdálkodásnak. ünnepi megemlékezésében kiemelten szólt Kovács Antal államtitkár a vízrajzi információk megnövekedett jelentőségéről. Hangsúlyozta, hogy ezek az információk növekvő mértékben válnak a különböző szellemi és fizikai munkafolyamatok eszközeivé, gazdasági értékké, beépülnek a vízügyi szakigazgatásba és a vízgazdálkodási termelésiszolgáltatási, kutatási-fejlesztési folyamataiba. Ily módon a vízrajzi információrendszer a vízgazdálkodási és környezetvédelmi infrastruktúra nélkülözhetetlen részévé válik. A megújult vízrajzi koncepció lényege, hogy vízközeibe vittük a hatáskörök jórészét. Míg korábban a Vízgazdálkodási Kutató Központban összpontosult a vízrajzi szolgálat, napjainkban más központi és területi szervek bekapcsolódásával kibővült a kör, és átrendeződtek a hatáskörök. Ezzel egyidejűleg a több szervezet között megoszló, de egymástól elválaszthatatlan és egymásra épülő sokrétű vízrajzi alaptevékenységet újraszabályozták — jelentette ki az OVH elnöke, aki beszédében foglalkozott a vízrajzi szolgálat középtávú fejlesztési feladataival is, így a térségi szemlélet kialakításával a vízrajzban, az adatgyűjtés automatizálásának és az adatfeldolgozás gépesítésének további széles körű bevezetésével, majd így folytatta : — A középtávú vízrajzi fejlesztési programunk csak úgy valósítható meg igazán sikeresen, ha annak tudatában cselekszünk, hogy hazánk, országok között megosztott vízgyűjtőn és víztartón helyezkedik el, hogy a víz körforgása szükségképpen összeköt bennünket a Duna-medence országaival. Meg kell tanulnunk tehát vízgyűjtőben gondolkodni és dolgozni. Az utóbbi években ehhez megteremtettük az egyezményes kereteket azáltal, hogy aláírtuk a Duna nyolcoldalú nyilatkozatot és a Tisza ötoldalú egyezményt. De tágabb értelemben is így van ez, ezért becsüljük nagyra a Meteorológiai Világszervezet kutatási-fejlesztési programjaiban való részvételünket is. Nagy megtiszteltetés és öröm számunkra, hogy centenáriumi ünnepségünket összekapcsolhattuk a Nemzetközi Hidrológiai Szövetség 2. tudományos közgyűlésével és a Meteorológiai Világszervezet Hidrológiai Bizottságának 25. jubileumi ülésével. Beszédének befejezéseként Kovács Antal államtitkár meleg hangon emlékezett meg azokról, akik száz éve dolgoztak és dolgoznak a magyar vízrajzi szolgálatért, akiknek munkája, tudása megszülte a vízrajzi szolgálat magas teljesítményeit, s azokról, akik a mai megújulási folyamatot tervezik, irányítják és kivitelezik, ünnepi beszédét így fejezte be: „Kérem azokat, akik ma állnak a szolgálat őrhelyein, őrizzék és ápolják a legnemesebb vízrajzos hagyományokat és a vízrajzos elődök hűséges és alkotó szellemiségét. Tartsunk lépést mindig a gazdaság szükségleteivel. Vízrajzi szolgálatunk hagyományai és jelen erőfeszítései biztosítékai annak, hogy a magyar vízrajz a fejlett vízgazdálkodás körülményei között is megállja a helyét. ünnepünk nem lenne teljes, ha örömünket nem osztanánk meg külföldi barátainkkal, a nemzetközi szervezetek és tórsintézetek képviselőivel. Ezek a szervezetek nagyban hozzájárultak a hazai vízrajzi tevékenységünk fejlesztéséhez, a vízgyűjtőn való együttműködéshez és egyengették a nemzetközi életben való aktív részvételünket. Gondolom, helyesen cselekszünk, ha az együttműködés jelképeként átnyújtjuk a szervek képviselőinek a magyar vízrajzi szolgálat centenáriumi emlékplakettjét." A tudományos közgyűlésre beküldött mintegy 500 dolgozatot témakörök szerint egy-egy külföldi és magyar szakember válogatta. Az elfogadott dolgozatok száma 151 volt, amelyből 25 (17 százalék) magyar szerzőé. Az elfogadott dolgozatokat a szimpóziumok tematikájának megfelelően négy kötetben adták ki, amelyet a közgyűlés színhelyén megkaptak a résztvevők. A közgyűlés tudományos programjában négy szimpózionra került sor a következő témakörökben: A hóolvadás által előidézett folyamatok modellezése. Az együttes vízhasználat problémái. A vízminőségi adatsorok 2 Az IAHS vendégeinek egy csoportja a VITUKI-ban
